„KDU–414” változatai közötti eltérés

 

==Jellemzői==

A hajtómű-blokk két fő részből áll: az [[SZ5.19]] típusú egykamrás folyékony hajtóanyagú [[rakétahajtómű|rakétahajtóműből]], valamint a hozzá kapcsolódó, gömb alakú hajtóanyagtartályból. A [[rakéta-hajtóanyag|hajtóanyag]] két komponense, a tüzelőanyag és az oxidálóanyag a tartály két, egymástól elválasztott részében helyezkedett el. A hajtóanyag-komponenseket sűrített gáz ([[nitrogén]]) nyomása továbbította a tartályból a hajtóműhöz. A nitrogéntartályok a hajtóanyagtartály körül helyezkedtek el. A hajtóanyagtartályban a nitrogén nem érintkezett közvetlenül a hajtóanyag-komponensekkel, hanem egy hajlékony ballonba engedték, és ez szorította ki a hajóanyagot a tartályból. Tüzelőanyagként [[Hidrazin|aszimmetrikus dimetilhidrazint]], oxidálóanyagként [[salétromsav|salétromsavat]] alkalmaztak. Ez hipergol hajtóanyagként viselkedik, egymással érintkezve öngyulladás következik be, így külön gyújtásra nem volt szükség a hajtóműnél. A hajtómű és a hajtóanyag-tartály között kaptak helyet a szabályozórendszer berendezései, melyeket szintén sűrített nitrogénnel működtettek. A hajtómű tolóerővektorának irányát a hajtómű két síkban történő elforgatásával lehetett változtatni. Ezt egy [[kardáncsukló|kardáncsuklós]] felfüggesztés biztosította.