„Kisújfalu” változatai közötti eltérés

[[1233]]-ban egy adásvételi szerződésben "Ösztövér" néven szerepel először. [[1263]]-ban a Hontpázmány nembéli András birtokolja. [[1394]]-ben annak kapcsán említik, hogy Köbölkúti György lerombolja Forgács János ösztövéri birtokát. [[1437]]-ben már "Újfalu" néven szerepel [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]] várlistáján. [[1531]]-ben a [[Báthory család|Báthoryak]] birtoka négy portával. [[1570]]-ben az [[esztergom]]i török [[szandzsák]] összeírásában lakatlanként tüntetik fel. [[1601]]-ben szerepel először „Kisújfalu” néven, ekkor már valószínűleg a mai helyén állt 1½ portával adózott. [[1647]]-ben a Keglevich család birtoka 3½ portával. [[1650]] körül lakói [[reformáció|refpormátusokreformátusok]] lettek.

[[1664]]-ben a török adóösszeírásban 39 háztartást és 60 adófizetőt említenek. [[1683]]-ban a [[Bécs]] alól visszatérő lengyel seregek feldúlják a települést. [[1696]]-ban nár a Pállfyak birtoka, ekkor 93 lakosa volt. [[1710]]-ben [[pestis]]járvány pusztítja a község lakosait. [[1715]]-ben 16 adózó háztartása volt. [[Bél Mátyás]] „Notitia [[Esztergom vármegye|Comitatis Strigoniensis]]” című művében érdekességként megemlíti a község határában lévő "úszó szigeteket", a mai párizsi mocsarak vidékét. [[1766]]-ban 90 adófizető háztartása volt 222 családtaggal. [[1787]]-ben újra megnyílt református iskolája és a templomot is újraépítették. Ekkor 70 háztartása volt 476 lakossal. Az [[1820-as évek]]ben csatorna kiásásával lecsapolták a határában levő mocsarat, melynek területe ekkor lényegesen csökkent. [[1828]]-ban 80 háztartásában 605 lakos élt. Már [[1850]]-ben elérte a vasútvonal a települést. [[1851]]-ben Fényes Elek így ír róla ''"Kis-Ujfalu, magyar falu, Esztergom, az uj rendezés szerint Komárom vmegyében, ut. p. Köbölkut. Határa dombos, s részint igen termékeny, részint homokos. A lakosok birnak 539 első, 341 második osztálybeli szántóföldet, 430 h. rétet, 561 kapa szőlőt; legelője és fáizása 2-dik osztályu. Van 90 háza és 630 lakosa, kik csaknem mindnyájan reformatusok, helybeli anyatemplommal. Hg. Pálffy bátorkeszi uradalmához tartozik."'' [http://www.fszek.hu/digitdoc/fenyes/root/0001/0020/0102-2bbd.html] Az [[1869]]-es népszámlálás szerint 739 lakosa volt. [[1874]]-ben tűzvész pusztított, melyben 10 ház kívételévelkivételével az egész falu leégett. [[1880]]-ban megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Esztergom vármegye]] [[Párkányi járás]]ához tartozott. Az [[első világháború]]ban 26 kisújfalusi esett el. Az [[első bécsi döntés]] alapján [[1938]]-ban visszacsatolták [[Magyarország]]hoz. A [[második világháború]] harcaiban a község 31 lakosa veszítette életét és 4 ház dőlt romba. A háború idején a falu határában zuhant le egy német Messerschmitt típusú vadászrepülőgép. A világháború után ismét Csehszlovákiához csatolták. [[1947]]-ben a csehszlovák hatóságok 60 magyar családot telepítettek ki Magyarországra. Termelőszövetkezete [[1949]]-ben alakult meg. [[1993]]-ban [[Csehszlovákia]] kettéválása után [[Szlovákia]] része lett. A község határában 2003-ban II. világháborúból származó, földbe fúródott repülőbombákat találtak, melyeket felfedezésük helyszínén robbantották fel a tűzszerészek.<ref>A Vasárnap 2003. szeptember 19-i lapszáma.</ref>

[[2004]]-ben 781 lakosának nemzetiségi megoszlása: 90% magyar és 10% szlovák. Felekezeti megoszlás: [[református]] falu, [[evangélikus]] és [[baptizmus|baptista]] kisebbséggel, és kb. 10%-nyi [[római katolikus]] hitvallású lakossal.

* Kisújfalun született [[1927]]. [[augusztus 3.|augusztus 3]]-án [[Csanda Sándor]] (+1989) irodalomtörténész, kritikus<ref>Tóth László (szerk.): Szlovákiai magyar írók arcképcsarnoka, SZMIT, 2009</ref>.