A lap 2013. október 22., 17:10-kori változata szerkesztés Ltbuni (vitalap \| szerkesztései) megerősített szerkesztők 7 823 szerkesztés Nincs szerkesztési összefoglaló ← Régebbi szerkesztés		A lap 2014. október 31., 23:27-kori változata szerkesztés visszavonás Ltbuni (vitalap \| szerkesztései) megerősített szerkesztők 7 823 szerkesztés Nincs szerkesztési összefoglaló Újabb szerkesztés →
4. sor: {{userinfo}} Gratianus: a XII.században élt jogász, akinek a Decretum Gratiani című kánonjogi gyűjtmény megszerkesztését tulajdonítják (1140 körül). ==Élete és munkássága== Életéről csak feltevéseink vannak: valószínűleg az [[Orvieto\|Orvieto]] melletti Carrariában született, majd a bolognai Szent Félix és Nabor [[kamalduli rend\|kamaldouli]] kolostorában élt, talán szerzetesként. Bolognában az egyetemen a gyakorlati teológia tanára volt és 1138 és 1158 között készítette el művét, a ''Decretum Gratianit''. 1143-ban egy velencei perben mint jogi szakértő lépett fel. 1158-ban már Petrus Lombardus idéz a Decretumból, ami jelzi gyors elterjedését. Valószínűleg nem Gratianus írta az egész művet, mert már a középkori források (Summa Parisiensis) is megjegyzik, hogy a bolognai mesterek kiegészítették a gyűjteményt. Felmerült az is, hogy két szövegváltozat létezehetett: egy eredeti, mely viszonylag kevé római jogi elemet tartalmazott – 1130-ban, 1131-ben illetve az 1135-ben és 1139-ben tartott zsinatok ugyanis megtiltották a szerzetesek számára a római jog művelését. A római joggal szembeni averziók csökkenésével azután aktualizálták a szöveget az 1150-es években. Ez utóbbit talán már nem Gratianus hajtotta végre. A XII. század a középkori Európában a kulturális felvirágzás időszaka volt. Egyfajta reneszánsz bontakozott ki, melyet olyan művek fémjeleznek, mint [[Accursius]] Glossa Ordinariája, melyben igyekezett összefoglalni és magyarázni az akkor ismert római jogi szabályokat, illetve [[Pierre Abélard]] Sic et non-ja, melyben az egymásnak ellentmondó bibliai szöveghelyeket próbálta összeegyeztetni a szerző. Gratianust is ebben a szellemi környezetben kell elhelyeznünk. Gratianus művének hosszabb neve a ''Concorantia discordantium canonum,'' tükrözi a mű fő célkitűzését azaz az egymással ellentétben álló, hatályos egyházjogi szabályok, kánonok összhangba hozatalát. Gratianus a kánonokat a bolognai római jogi iskola tanítása nyomán maga is glosszákkal látta el. A Decretum Gratiani nyomán a kánonjog kivált a skolasztikus teológiából és önálló tudománnyá vált. Gratianus követői, a dekretisták vagy kánonisták folytatták Gratianus munkáját és a hatályos egyházjogot hozzákapcsolták a Decretumhoz, így létrehozva idővel a Kánonjogi törvénygyűjteményt, a '''Corpus Juris Canonicit'''. A Corpus Juris részei lettek: 1. Decretum Gratiani 2. Liber extra Decretum vagy Libri decretalium Gregorii IX (1230-34 között, IX. Gergely pápa 5 könyve) 3. Liber sextus decretalium (IX. Gergely pápa 5 könyvének 1298-ban VIII.Bonifác által írt kiegészítése) 4. Constitutiones Clementiae (V. Kelemen készítette és XXII. János léptette életbe 1317-ben) 5. Extravagantes (azon pápai rendelkezések, melyeket nem vettek fel az előbbi gyűjteményekbe, de melyeket Jean Chappuis francia jogtudós a Corpus jurishoz csatolt. Két része van: Extravagantes Joannis XXII és az Extravagantes communes) ==Értékelése== [[Dante]] A Paradicsom X.énekében emlékezik meg Gratianusról: „ Gratian mosolyából lüktetett fel e másik fény, ki két fórum nevébe' azt tette, amit Éden kegye kedvel” 103-105. sor De már maga Dante is megjegyzi, hogy „nem Szentírást, Szentatyákat olvas manapság senki: csak a Decretálét bújják, hogy már szamárfülekkel ordas” (Paradicsom, IX. ének 133-135. sorok) Nyilván ez a jelenség is hozzájárulhatott ahhoz, hogy [[Luther]] elégette a Decretum Gratianit. [[Francis Fukuyama\|Fukuyama]] szerint a nyugat-európai fejlődés különlegességét, Nyugat-Európa hosszú időn át betöltött vezető szerepét az magyarázza, hogy itt meg tudott szilárdulni a joguralom, aminek megteremtésében kiemelkedő szerepe volt Gratianusnak: „Egyedül Nyugat-Európában került sor azonban az írott szövegek, rendeletek, értelmezések és kommentárok rendszerezésére annak érdekében, hogy a kusza zűrzavarból konzisztens és logikus rendszert teremtsenek. A Codex Iustinianusnak vagy Gratianus Decretumainak a muszlim, hindu vagy keleti ortodox hagyományban nem létezett megfelelője” Fukuyama, 385. old. ==Részlet a művéből== „Néhány elvetemült, ördögtől megrontott asszony, démoni illúziók és képzelődések csábítására azt hiszi és hirdeti, hogy az éjjeli órákban bizonyos állatokon kilovagolnak Dianával, a pogányok istennőjével, és az asszonyok megszámlálhatatlan sokaságával. Az éjszakai csöndben hatalmas földi távolságot tesznek így meg, engedelmeskedve úrnőjük parancsának, szolgálatára állva, amikor csak szólítja őket. […] A papok hirdessék ki minden szószékről, hogy ez teljességgel hamis szóbeszéd, s az efféle képzelgéseket nem isteni, hanem gonosz szellemek ültetik az emberek fejébe.” (dr. Németh György – Borhegyi Péter: Történelem 9. kísérleti tankönyv. OFI, Budapest, 2014. 182. old., == Magyar vonatkozások== Gratianus műve a középkori Magyarországon is ismert volt: a pozsonyi prépostság 1425-ös könyvjegyzéke szerint a könyvtárban megvolt a Decretum. A Tripartitum pedig mind nyelvhasználatában (az elbirtoklás hagyományos római jogi megnevezése, az usucapio helyett a Decretum által bevezetett praescriptio), mind egyes szöveghelyeiben (elsősorban a Prológusában) alapul veszi a Decretumot. ==Források== Bónis György: Középkori jogunk elemei. KJK, Budapest, 1972. Bónis Péter:Gratianus. Miskolci Jogi Szemle. Online elérhetőség: itt Erdő Péter: A kánonjog elemei. Fukuyama: A politikai rend eredete. Az ember előtti időktől a francia forradalomig. Akadémiai Kiadó, Bp, 2012. Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve. Osiris – Teológiai Irodalmi Egyesület, Bp. 2000 Katolikus lexikon Le Goff: Értelmiség a középkorban ==Kapcsolódó szócikkek== Irnerius Accursius XII. századi reneszánsz ==Külső linkek== Corpus juris canonici

Ltbuni