„Az öt sola” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
16. sor:
A ''sola Scriptura'' kifejezés már a reformáció előtt megjelent a [[Közös Élet Testvérei]] körében nevelkedett [[Johann von Goch]] (1400–1475) művében, aki szerint a legfőbb tekintély a Biblia, és az [[egyházatyák]]at csak annyiban lehet elfogadni, amennyiben a kanonizált Írást követik.<ref>Schaff VI: [http://www.ccel.org/ccel/schaff/hcc6.ii.x.iv.html Doctrinal Reformers.]</ref> Az 1521-es wormsi birodalmi gyűlésen Luther és [[V. Károly német-római császár]] a ''sola Scriptura'' elvet illetően (is) ellentétes álláspontokat fogalmaztak meg: míg a reformátor szerint mindenki személyesen felelős Isten előtt, ezért csak Isten szavára, azaz a Bibliára szabad hallgatni, a császár viszont a hagyományra és az egyház tekintélyére hivatkozott.<ref>Colijn: 132.</ref> Kálvin főműve, az [[Institutio Christianae religionis]] szintén az Írás kizárólagosságát hirdeti: „Egyedül az Úr igéje az az út, amely bennünket annak kutatására vezet, amit Őróla tudni szabad, és egyedül ez a világosság, mely nekünk világít, hogy meglássuk azt, amit Őróla tudni kell.” (III. 21,3)<ref>Colijn: 168.</ref>
A ''sola Scriptura'' elv alapján a protestáns egyházak nem fogadnak el olyan hagyományokat, amelyekre nézve a Biblia nem tartalmaz utalást, így például a [[pápa (egyházfő)|pápai]] tekintélyt, a [[búcsú]]t, a [[szent]]eket, [[ereklye|ereklyéket]], a [[purgatórium]]ot, a halottakért való imádkozást, a papi [[cölibátus]]t.<ref>Catholic Encyclopedia: [http://www.newadvent.org/cathen/12495a.htm Protestantism.]</ref> A katolikus szentségtant a protestánsok ebből a Solából kiindulva vetették el, és csupán a [[Szentség#Szentségek a protestáns egyházakban|
== Sola fide ==
| |||