„Vármegye” változatai közötti eltérés

A '''királyi vármegye''' a [[10. század]]ban kezdett kialakulni, [[I. István magyar király|István király]] a rendszerét kiterjesztette az egész országra, majd tovább alakult a [[13. század]]ig.<ref name="Fogalomtár">{{cite book|others=szerkesztette Bán Péter |title=Magyar történelmi fogalomtár |pages=194-195 |publisher=Gondolat, Budapest |year=1989 |id=ISBN 963 282 202}}</ref>

A királyi vármegyerendszer akkor rendült meg, amikor az [[udvarbirtok]]ok adományozását követően [[II. András magyar király|II. András]] idején megindult a rendszert gerincét alkotó [[várbirtok]]ok eladományozása is, mert bár az előbbiek voltak többségben de az utóbbiak adták a megyei hadszervezet gazdasági alapját. A [[13. század]]ban a királyi vármegyerendszer lényegében felbomlott és szerepét a '''nemesi vármegye''' vette át. A folyamatnak az [[Aranybulla]] volt az egyik mérföldköve.<ref name="Fogalomtár">{{cite book|others=szerkesztette Bán Péter |title=Magyar történelmi fogalomtár |pages=194-195 |publisher=Gondolat, Budapest |year=1989 |id=ISBN 963 282 202}}</ref>

István király [[1009]]-es oklevele négy várat rendelt a „határaival” együtt (''quatuor civitates ...cum...terminis et finibus'') az ekkor alapított [[pécsi püspökség]] alá. <ref name="Györffy:István:15.fejezet"> {{cite book |author= [[Györffy György]] |title= István király és műve |chapter= 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete. |publisher= Gondolat Budapest 1983 |id= ISBN 963-281-221-2}} </ref>

A határleírás <ref name="Györffy:István:14.fejezet"> {{cite book |author= [[Györffy György]] |title= István király és műve |chapter= 14 / Térítés és egyházszervezés. |publisher= Gondolat Budapest 1983 |id= ISBN 963-281-221-2}} </ref> alapján világos, hogy a vár határa a vármegyét jelenti, tehát a megye szó eredeti jelentése a magyar nyelvben „határ”.<ref name="Györffy:István:15.fejezet"/>

Megye szavunk az ősszláv ''media'' „közép” hasonló hangzású [[szlovén nyelv|szlovén]], mezsgye szavunk pedig ezek bolgár-szláv ''mezsda'' alakjából ered. A szó semmilyen szláv nyelvben nem jelent megyét, csak határt, a körülhatárolt terület jelentést csak a magyar vár szóval, a magyar nyelvben vette fel. Okleveles adatok szerint a megye szó a középkorban a magyar nyelvben is csak határ jelentésű volt (pl. 1254: ''per quendam limitem, qui vulgariter mege vocatur'').<ref name="Györffy:István:16.fejezet">{{cite book |author= [[Györffy György]] |title= István király és műve |chapter= 16 / Vármegyeszervezés az európai intézmények tükrében. |publisher= Gondolat Budapest 1983 |id= ISBN 963-281-221-2}}</ref>

Közigazgatási feladata mellett az ispán bírói jogokat is gyakorolt, de ez alól kivételt képeztek talán kezdettől az egyházi birtokok, amelyek az egyház és nagyon korán az udvari birtokok, amelyek az udvarispán ([[nádor]]) bírói hatáskörébe kerültek.<ref name="Györffy:István:18.fejezet">{{cite book |author= [[Györffy György]] |title= István király és műve |chapter= 18 / Uralkodó osztály és világi birtok. |publisher= Gondolat Budapest 1983 |id= ISBN 963-281-221-2}}</ref>

Az ispán vezette a megyei hadsereget, amiben a ''hadnagy (maior exercitus)'' segítette. Segítségére volt még az ispáni központ gondviselője, a ''várnagy (maior castri)'' és a bíráskodásban a ''királybíró'', eredetileg talán ''várbíró'' A megyei hadat az ispán vagy a hadnagy vezette [[várjobbágy]]ok (''miles'', ''iobagio castri'') alkották, a létszám [[1168]]-ban 400&nbsp;fő volt megyénként. A várjobbágyok közé tartoztak a „száznagyok” (''centurio'') és „tizedesek” (''decurio'') is, akik azonban nem katonák hanem a [[várbirtok]] szolga állapotú szakosodott ellátó ''[[várnép]]''ei élén álltak, akik hasonló szolgáltatásokat végeztek, mint a [[királyi udvarház]]ak szervezetében az ''udvari népek''. A vásári rendtartásban az ispán megbízottja volt az ispán ércpecsétjét hordozó ''billogos'', akinek feladata volt többek között az is, hogy a templom helyett a vásárt látogatót megbüntesse.

Sokoldalú rendőri és hírvivő feldatatokatfeladatokat láttak el az ''őr''nek nevezett – tizedekbe és századokba osztott – várnépek, akiket türk eredetű szóval „csősz” (a [[török nyelvek|török]] ''csauszból'', latin ''praeco'') vagy szláv eredetű szavakkal „börtön”(sic!) és „várkajátó” néven is emlegettek. A várkapu őrei a ''kapus''ok (''ianitor'', ''custos portae'')<ref name="Györffy:István:15.fejezet"/>

Kezdetben tehát a legnagyobb területet a megyéből az [[udvarbirtok]] foglalta el, de a lelke a [[várbirtok]]ot igazgatásilag, bíróilag és gazdaságilag is összefogó, az ispán által vezetett fent leírt ''várispánság'' volt.<ref name="Györffy:István:15.fejezet"/>

A ''határispánság'' (magyar latinság: ''comitatus confinii''; európai latinság: ''marchia'') és a ''határispán'' (magyar latinság:''comes confinii''; európai latinság: ''marchio'', ''comes marchae'', ''dux'') feladata a többi ispánétól eltérően elsősorban a határvédelem, a határon a személy- és áruforgalom, a kereskedelem ellenőrzése volt.<ref name="Korai magyar">{{cite book|title=Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |id=ISBN 963-05-6722-9}}</ref>

A határvárak általában nem régi nemzetségi várak voltak, mint a rendes vármegyék esetén, hanem az országból kivezető utak mentén a magyar-[[szláv népek|szláv]] [[etnikum|etnikai]] határon újonnan épített [[Földvár (építmény)|földvárak]]. A határvármegye két részre oszlott, belső lakott és külső lakatlan vagy gyéren lakott részekre.<ref name="Fogalomtár">{{cite book|others=szerkesztette Bán Péter |title=Magyar történelmi fogalomtár |pages=194-195 |publisher=Gondolat, Budapest |year=1989 |id=ISBN 963 282 202}}</ref>

A fegyveres személyzetet a [[várnép]]ek közé sorolt, az ''őrnagy'' (''maior speculatorum'') – maga [[várjobbágy]] – vezette ''őrök'' adták. Az őrök békeidőben vámosi feladatokat is elláttak, külső támadás esetén fel kellett tartaniuk az ellenséget egy ideig és értesíteni kellett az ispánt és a királyt a támadásról. Közéjük tartoztak a ''lövők'', portyázó lovas könnyű[[íj]]ászok, akik többnyire a katonai segédnépek – [[székelyek|székely]] vagy [[besenyők|besenyő]] – közül kerültek ki. Az őrök és lövők emlékét őrzik az olyan helynevek, mint [[Zalalövő]], [[Lövérek]], [[Őrség]], [[Őrvidék]].<ref name="Korai magyar"/>

Újonnan létrehozott határispánság esetén területét esetleg nem egyetlen már létező vármegyétől vették el, hogy annak gazdasági és katonai teljesítőképességét ne rontsák túlságosan, hanem szétszórtan, több belső megyétől is csatoltak a határvárhoz ''várföldeket, várfalvakat.'' Ezért a határispánság területe nem volt feltétlenül összefüggő.<ref name="Györffy:István:23.fejezet">{{cite book |author= [[Györffy György]] |title= István király és műve |chapter= 23 / Új alapítások – az egyház és az állam fejlesztése. |publisher= Gondolat Budapest 1983 |id= ISBN 963-281-221-2}}</ref>

Határispánságok a [[11. század]]ban általános vélemény szerint feltétlenül léteztek, a következő két évszázadban megszűntek vagy beolvadtak a királyi vármegyerendszerbe. Megszűnt határispánság székhelye volt [[Bolondóc]], [[Galgóc]], [[Szolgagyőr]], [[Locsmánd]]. [[Bolgyán]]t is így említik, felmerült, hogy esetleg az egész [[Szerémség]] régi neve ez volt. [[Sasvár]] esetén felvetették, hogy mivel [[14. század]]i említésű, székely kötődésű, esetleg az [[Ugocsa vármegye]]beli [[Tiszasásvár|Sásvár]]t jelenti. [[Karakó]] is létező várispánság volt. <ref name="Korai magyar"/> [[Váty várispánság|Váty]] esetében felmerült, hogy [[Géza magyar fejedelem|Géza fejedelem]] létesítette a [[Koppány (Árpádok)|Koppány]] elleni védekezésül, hogy védje vele a Pécs körüli fejedelmi szállásokat. <ref name="Györffy:István:9.fejezet"> {{cite book |author= [[Györffy György]] |title= István király és műve |chapter= 9 / István trónjának biztosítása és Koppány lázadása. |publisher= Gondolat Budapest 1983 |id= ISBN 963-281-221-2}} </ref>

Ismert magyarországi várispánságok, amelyekből nem lett vármegye: <ref name="Korai magyar"/>

Egyes [[királyi udvarház|királyi erdőuradalmak]] területén [[erdőispánság]]okat szerveztek, élükön az [[erdőispán]]nal (''procurator'' vagy pl. ''bakonyi ispán''~''comes de Bakon''). Számuk 1200 körül szaporodott meg, de az ország belső területein levők már korábban létrejöhettek. Az erdőispánsághoz csatolták a terület [[szolgáltatónép]]eit, de várszervezet, magánbirtok, egyházi birtok itt nem volt.<ref name="Korai magyar">{{cite book|title=Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) |pages=662 |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |id=ISBN 963-05-6722-9}}</ref>

A parasztvármegye a nemesi vármegye pótléka, a parasztság önvédelmi szervezete volt a közbiztonság fenntartása érdekében a [[török hódoltság]] idején és még ezután is rövid ideig a [[16. század|16]]. – [[18. század]] idején. Főleg a [[hódoltság]]i területen a hadjáratok útvonalán és a peremvidékeken működött, ahol a nemesi vármegye intézményei nem működtek, vagy nem voltak elég hatékonyak. Törvények is segítették működésüket, amik bizonyos esetekben lehetővé tették a jobbágyoknak, hogy leszámoljanak a kóborló és fosztogató katonákkal és szabad hajdúkkal (1532: 32. tc., 1597: 24. tc, 1598: 29. tc.).