„Bakelit (műanyag)” változatai közötti eltérés

A hőre keményedő bakelitből soha nem készítettek '''[[hanglemez]]t''', mert a rideg, törékeny bakelitbe nem lehet préselni semmit. Az [[1920-as évek]]ben elterjedt, magas, például 78/perc fordulatszámmal lejátszandó gramofonlemezeket először cinklemezből, keménygumiból és [[sellak]]ból - ami egy trópusi vidéken élő levéltetű, a ''Laccifer lacca'' vöröses színű, sűrűn folyó elgyantásodott váladéka - készítették. A későbbi, elektromos erősítésű lemezjátszók normál, majd mikrobarázdás hanglemezei pedig a hőre lágyuló [[PVC|poli-vinil-klorid]] és a poli-vinil-acetát kopolimerjéből, acetilcellulóz-polivinilkloridból készültek, aminek a márkaneve [[Vinyl]]. Magyarországon a CD hanghordozók megjelenése után kezdték „bakelit”-nek nevezni a régi hanglemezeket a magyar műszaki és zenei [[szleng]]ben. A téves szóhasználat, a [[metonímia|metafora]] okozója, hogy a vinyl hanglemezek anyaga is fekete és viszonylag kemény, hasonlóan a telefonkészülékek, fogantyúk anyagaként régen jól ismert bakelithez.