„Magyar Dolgozók Pártja” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
27. sor:
[[1945]]-től a [[Magyar Kommunista Párt]] – főleg a [[Belügyminisztérium]] és a politikai rendőrség ellenőrzésén keresztül és a megszálló szovjet hadsereg irányítása alatt álló [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság]] (röviden ''SZEB'') segítségével – parlamenti képviseleti arányánál jóval nagyobb hatalmat birtokolt.
Politikai ellenfelei (sőt alkalmi szövetségesei) megosztásával – a ''[[szalámitaktika]]'' néven elhíresült módszerrel –, a kommunistákkal nem szimpatizáló politikusok perbefogásával, elhurcolásával és elüldözésével az évtized végére egyeduralkodó pozícióba került. Az egyetlen megmaradt számottevő még részlegesen független politikai erő az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|SZDP]] lett. Ennek nem együttműködő politikusaival szemben a kommunisták ugyanazokat a módszereket alkalmazták, mint azokkal szemben, akiket ellenségeiknek tekintettek, a pártnak látszatra egyenlő felek közti pártegyesülést (valójában bekebelezést) ajánlottak. A hiteles szociáldemokrata politikusok (Peyer Károly, Kéthly Anna, Szélig Imre, Szeder Ferenc, Valentiny Ágoston, Győrki Imre stb.) pártvezetésből való kiszorítása után a megalkuvó szociáldemokrata vezetők számára csak a behódolás és (legalább ideiglenes) kommunista pártkarrier, vagy egzisztenciájuk (életük) veszélyeztetése maradt, mint választási lehetőség.
== Vezető funkcionáriusai ==
| |||