„Paulay Ede” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a egyértelműsítés, színész, színésznő → színművész AWB |
lektor - a súgóval 1873-ban, majd két sorral lejjebb 1874-ben " tettlegeskedett", ódivatú, terjengős szövegek ("lelke azonban a művészi pályára vonzotta") stb. |
||
1. sor:
[[Kép:Paulay Ede.jpg|bélyegkép|180px|jobbra|Paulay Ede az 1880-as években ([[Klösz György]] felvétele)]]
{{lektor}}
== Életpályája ==▼
Édesapja Paulay György, kincstári tisztviselő, a sóhivatal pénztárnoka, mázsamesteri beosztásban sóellenőr volt, édesanyja Zahorai Mária.
▲==Életpályája==
Paulay Ede a gimnáziumot [[Sátoraljaújhely]]en, [[Buda (történelmi település)|Budán]] és [[Kassa|Kassán]] végezte. Szülei akarata szerint az egyházi pályára, a premontrei rendbe kellett volna lépnie,
▲Édesapja Paulay György, kincstári tisztviselő, a sóhivatal pénztárnoka, mázsamesteri beosztásban sóellenőr volt, édesanyja Zahorai Mária. Ede gyermeküket 1836. március 15-én kereszteltették meg, aki a legidősebb volt a házaspár öt fiúgyermeke közül.
[[1859]]-ben, [[Debrecen]]ben vette
▲Paulay Ede a gimnáziumot [[Sátoraljaújhely]]en, [[Buda (történelmi település)|Budán]] és [[Kassa|Kassán]] végezte. Szülei akarata szerint az egyházi pályára, a premontrei rendbe kellett volna lépnie, lelke azonban a művészi pályára vonzotta és 1851-ben Kassán színész lett. Álnevet vett fel és tíz évnél tovább volt a vidéki színpad kedvelt művésze; bejárta [[Kolozsvár]], [[Szeged]], [[Debrecen]], [[Győr]] színpadait. 1854 szeptemberében a Láng Boldizsár által vezetett társulnak volt a tagja, novemberben már saját nevén szerepelt. 1856 májusában a Havi-Hegedüs társulatnál játszott, 1858 márciusában pedig a [[Latabár Endre]] társulatnak volt tagja. 1859-ben Kolozsváron lépett fel, de 1860-ban újból Latabár Endréékkel szerepelt. 1861 szeptemberében a Follinus János féle társulatban lépett színpadra Kolozsváron, nyáron pedig [[Marosvásárhely]]t és [[Nagyvárad]]on láthatta a közönség.
▲[[1859]]-ben, [[Debrecen]]ben vette nőűl a nála hét évvel idősebb Gvozdanovits Juliát (előbb Jánosiné).
1860-tól 1863-ig a kolozsvári állandó színháznak volt szerződött tagja, mint első rangú drámai színész, majd mint rendező. 1863 augusztusában meghívást kapott a budapesti [[Nemzeti Színház]]hoz, ahol nehány nagyobb szerepben, úgy mint Hamlet, Bánk bán, Rang és mód, Seneterre marquisban annyira megnyerte a közönség tetszését, hogy nejével együtt (aki 1880. május 1-jén történt haláláig volt tagja a Nemzeti Színháznak) már szeptember 1-től szerződtették.
18. sor:
Paulay mint színész a pesti színpadon nem emelkedett első rangra, mint drámai rendező is működött 1873-ig.
[[1868]] és [[1873]] között színpadra vitte többek közt a Bánk bánt, az Othellót, a Szentivánéji álmot, a Rómeó és Júliát. Kellemetlen intermezzo zajlott le 1873 márciusában, amikor a Salome rendezése idején
[[1874]]-ben, miután egy súgóval folytatott vitája tettlegességig fajult.
[[1877]] augusztus havától [[Szigligeti Ede]] drámai igazgató alatt állandó drámai főrendező lett; miközben a színészi pályáról is lelépett, mert főrendező nem lehetett többé működő színész. Tevékenységét egészen az országos színi iskolának szentelte, ahol mint tanár és aligazgató működött. 1872-ben belügyminiszteri
Kapcsolatban állt [[Heinrich Laube|Heinrich Laubéval]], a korszak egyik leghaladóbb német színházi emberével. Paulay az sztárkultusz-szal ellenben a társulati egység szerepére helyezte a hangsúlyt és az egyéni csillagoás helyett az összjáték fontosságát helyezte előtérbe, ezzel némi puritanizmust vitt az előadások díszletvilágába. Míg a
Amikor Szigligeti 1878. január 19-én meghalt, [[Podmaniczky Frigyes]] őt nevezte ki a Nemzeti Színház drámai igazgatójának; midőn pedig az [[Magyar Állami Operaház|opera]] átköltözött újonnan épült Andrássy úti díszes hajlékába, a Nemzeti Színház főigazgatója lett. Ezen állását haláláig töltötte be.
| |||