„Könyvégetés és a tudósok eltemettetése” változatai közötti eltérés

Magának a könyvégetésnek az előzménye egy, a [[Hszienjang|{{kínai|xianyang|hszienjang}}]]i császári palotában megrendezett ünnepi lakomán történt vitára vezethető vissza. Az ünnepségre hetven magiszter volt hivatalos, akiakik a császár elé járulva hosszú életet kívántak neki. A lakoma alatti beszélgetés során az egyik magiszter felvetette, hogy a császár nem a régi hagyományoknak megfelelően cselekszik, amikor megszüntette a földbirtokok adományozásának gyakorlatát, és így az arisztokraták és főhivatalnokok szinte közemberként kénytelenek élni a birodalomban.{{refhely|Salát 2006|61. o.}}

A magiszter által felvetett problémát a császár leutalta megvitatásra a minisztereknek. A választ pedig maga a főminiszter [[Li Sze|{{kínai|Li Si|Li Sze}}]] fogalmazta meg, akit a hagyomány az intrikák mestereként tart számon. {{kínai|Li Si|Li Sze}} kritikus hangvételű, dörgedelmes levélben ítélte el, az előző dinasztiák gyakorlatának szolgalelkű utánzását, és megengedhetetlennek tartotta azt, hogy a tudósok, illetve a hivatalnokok a konfuciánus klasszikusokra hivatkozva kritizálni merik a császár által kibocsátott új törvényeket és rendeleteket.{{refhely|Salát 2006|62. o.}} Arra nézve pedig, hogy egyszer és mindenkorra véget vessenek, a következő javaslattal állt elő:

{{idézet|Szolgád azt kéri, hogy mindazok, akiknek birtokában van valami irodalmi mű, a ''[[Dalok könyve]]'', az ''Írások könyve'', vagy a »száz filozófus« mondásai, csupán akkor mentesüljenek a büntetés alól, ha megsemmisítik ezeket. Aki a rendelet kiadásától számított harminc napon belül nem semmisítené meg ezeket a könyveket, arra bélyeget kell sütni, és kényszermunkára kell küldeni. Ugyanakkor mindenki megtarthatja a gyógyászattal, a jóslással és a földműveléssel foglalkozó könyveket. Ha pedig valaki tanulni akar, az csak az állami hivatalnokokat ismerje el mesterének.

Az Első Felséges jónak találta {{kínai|Li Si|Li Sze}} javaslatát. Elkoboztatta, és megsemmisítette a ''Dalok könyvé''t, az ''Írások könyvé''t és mind a »száz filozófus« mondását, hogy így ostobaságban tudja tartani a népét. El is érte, hogy az égalattiban senki sem tudta felhasználni többé a múltat a jelen ócsárlására...ócsárlására…<ref group="m">''[[A történetíró feljegyzései]]'' 87.; [[Tőkei Ferenc]] fordítása.</ref>{{refhely|Tőkei 1986|402. o.}}}}