„Könyvégetés és a tudósok eltemettetése” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
10. sor:
== A könyvégetés ==
Magának a könyvégetésnek az előzménye egy, a [[Hszienjang|{{kínai|xianyang|hszienjang}}]]i császári palotában megrendezett ünnepi lakomán történt vitára vezethető vissza. Az ünnepségre hetven magiszter volt hivatalos,
A magiszter által felvetett problémát a császár leutalta megvitatásra a minisztereknek. A választ pedig maga a főminiszter [[Li Sze|{{kínai|Li Si|Li Sze}}]] fogalmazta meg, akit a hagyomány az intrikák mestereként tart számon. {{kínai|Li Si|Li Sze}} kritikus hangvételű, dörgedelmes levélben ítélte el
{{idézet|Szolgád azt kéri, hogy mindazok, akiknek birtokában van valami irodalmi mű, a ''[[Dalok könyve]]'', az ''Írások könyve'', vagy a »száz filozófus« mondásai, csupán akkor mentesüljenek a büntetés alól, ha megsemmisítik ezeket. Aki a rendelet kiadásától számított harminc napon belül nem semmisítené meg ezeket a könyveket, arra bélyeget kell sütni, és kényszermunkára kell küldeni. Ugyanakkor mindenki megtarthatja a gyógyászattal, a jóslással és a földműveléssel foglalkozó könyveket. Ha pedig valaki tanulni akar, az csak az állami hivatalnokokat ismerje el mesterének.
Az Első Felséges jónak találta {{kínai|Li Si|Li Sze}} javaslatát. Elkoboztatta, és megsemmisítette a ''Dalok könyvé''t, az ''Írások könyvé''t és mind a »száz filozófus« mondását, hogy így ostobaságban tudja tartani a népét. El is érte, hogy az égalattiban senki sem tudta felhasználni többé a múltat a jelen
A császár az első kínai történeti mű, ''[[A történetíró feljegyzései]]'' szerint megfogadta főminisztere tanácsát és i. e. 213-ban elrendelte a nagy könyvégetést.{{refhely|Bodde 2008|69–71. o.}}
|