Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
[[Kolozsvár]]nak a keleti és az északi várfalakon kívüli peremnegyedeit a [[19. század]]ig '''hóstátokként''' ismerték. Az itt lakó földműves népet '''(hóstátiak)''' hagyományos életmódja, belső szokásrendszere külön közösséggé kovácsolta, büszkén vallották és vallják magukat mind a mai napig városi polgároknak, de ugyanakkor „földészeknek” is.<ref>{{opcit|n=K. Kovács L.|c=A kolozsvári hóstátiak temetkezési szokásai|o=5}}</ref><ref>{{opcit|n=Gaal Gy.|c=Kalauz a régi és új Kolozsvárhoz|o=112}}</ref> A mai, a közösség megjelöléséül szolgáló kifejezés eredetileg területet jelölt.<ref name="ReferenceA">{{opcit|név=Herepei J.|cím=Kolozsvár történeti helyrajza|oldal=268}}</ref>
 
Napjainkban a '''Hóstát''' mint területről alkotott fogalom, leginkább a történelmi (várfallal övezett) [[Belváros (Kolozsvár)|belvárostól]] keletre eső városrészre vonatkozik, amelynek egykori főutcái a [[Magyar utca (Kolozsvár)|Magyar]] (mai nevén ''Bulevardul 21. Decembrie 1989'') és a [[Külső Közép utca (Kolozsvár)|Külső Közép utca]] (mai nevén ''Calea Dorobanților).'' De a Hóstát kiterjed az úgynevezett [[Kétvízköz]]re és [[Hídelve|Hídelvére]] is, valamikor fel, egészen [[Kolozsmonostor|Monostorig]]. Korábban a Hídelve számított a legnépesebb hóstátnak. A fogalom a 20. század első felében vált egy település-földrajzi megjelölésből olyan identitásjelzővé, amely az egykori hóstátokból az újabb külterületekre kiszorult hóstátiakat, immár mint tősgyökeres<ref>http://www.e-nyelv.hu/2006-11-16/tosgyokeres/ Nincs olyan szó, hogy 'törzsgyökeres'!</ref> kolozsvári polgárokat az újonnan érkezőktől, a folyamatosan betelepülő magyar rurális ([[Kalotaszeg|Nádas-menti]], [[székelyföld]]i, [[aranyosszék]]i, [[mezőség]]i, [[Kis-Szamos|szamosháti]]) népességtől is markánsan, elválasztja.
 
A hagyomány úgy tartja, hogy [[Bocskai István]], [[Erdély]] fejedelme [[hajdúk]]at telepített a Hóstátba, és a közvélemény az ő leszármazottaikat látja a hóstátiakban. A hóstátok lakossága Erdély minden részéről verődött össze. A legtöbben a közeli [[Kalotaszeg]]ről és a [[Mezőség]]ről, a Kolozsvár közvetlen környezetében lévő falvakból érkeztek. Megélhetésük alapja a gazdálkodás, a földművelés és az állattenyésztés volt.<ref>{{cite web|title=Hóstátiak|url=http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-1403.html|work=Magyar néprajzi lexikon|publisher=Akadémiai Kiadó|accessdate=2010-11-24}}</ref> Noha a 18–19. században is újabb bevándorlókkal gyarapodtak, oly egységes és sajátos kultúrát alakítottak ki, hogy a [[Romániai magyarok|romániai magyar]] nemzetiség egyik kicsiny, de önálló néprajzi csoportjának tekinthetők. Hagyományaikat félvárosi mivoltuk ellenére is sokáig megőrizték; ennek egyik külső jeléhez, a földész viselethez az idősebb nemzedékek még ma is ragaszkodnak és erről könnyen felismerhetők.<ref>{{opcit|n=Gaal Gy.|c=Magyarok utcája|o=146-148}}</ref>
14 951

szerkesztés