Főmenü megnyitása

Módosítások

[[1648]] [[október]]e III. Ferdinándnak nemcsak hatalom- és területvesztést, hanem országgyarapodást is hozott. [[Október 11.|Október 11-én]] meghalt [[I. Rákóczi György]], így a linzi szerződés értelmében csak Szabolcs és Szatmár megye maradt az új feledelem, [[II. Rákóczi György]] birtokában, a többi öt ([[Borsod vármegye|Borsod]], [[Abaúj vármegye|Abaúj]], [[Zemplén vármegye|Zemplén]], [[Bereg vármegye|Bereg]] és [[Ugocsa vármegye|Ugocsa]]) visszatért az anyaország kebelére. A vesztfáliai béke után azonban a török Magyarországról történő kiűzését célzó háború, melyet Erdélyen kívül más érintett országok is támogattak volna, [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] és a magyar főnemesek várakozása ellenére nem indult meg.
 
Ferdinánd a békeévekben reform keretében kidolgozta a legfelsőbb birodalmi törvényszék és a birodalmi udvari tanács tevékenységét, melyet az [[1653]]–[[1654|54]]. évi [[regensburg]]i birodalmi gyűlésen elfogadtatott. A legidősebb fiát, [[IV. Ferdinánd magyar király|IV. Ferdinánd]]ot is sikerült német-római királlyá választatnia, aki már [[1646]] óta [[Csehország uralkodóinak listája|Csehország]], [[1647]]-től pedig [[Magyarország uralkodóinak listája|Magyarország királya]] is volt. A császárt viszont az állandó birodalmi hadsereg megszervezésének ügyében kudarc érte, mivel a birodalmi gyűlés, elsősorban anyagi okoraokokra hivatkozva, nem támogatta a javaslatát. Az elutasításban valószínűleg szerepe volt annak a jogos félelemnek, hogy az állandó hadsereget a császár esetleg egy akaratának ellenszegülő tartománnyal vagy tartományokkal szemben veti be.
 
==A trónöröklés kérdése==