„Felvilágosodás” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 94.21.180.245 (vita) szerkesztéséről Porrima szerkesztésére
14. sor:
A felvilágosodásra [[Blaise Pascal|Pascal]], [[Gottfried Wilhelm Leibniz|Leibniz]], [[Galileo Galilei|Galilei]] és más korábbi filozófusok nézetei is sok szempontból kifejtették hatásukat. Az európai gondolkodáson változások hullámai vonultak végig, amelyeket Sir [[Isaac Newton]], a matematikai géniusz és briliáns fizikus természetfilozófiája példázott. Newton eszméi, amelyek az axiomatikus bizonyítást és a fizikai megfigyelést ellenőrizhető becslések koherens rendszerébe tömörítették és ''Philosophiae Naturalis Principia Mathematica'' ([[A természetfilozófia matematikai alapjai]]) címet viselő munkája megadták az alaphangot az utána következő időszaknak.
 
Newton persze egyedülnem volt egyedül rendszerelvű gondolkodásával, csak ő szerepelt a legtöbbet és ő volt a leghíresebb. A természeti jelenségek egységes szabályokkal való leírásának eszméje a nagy rendszerezési lázat a legkülönbözőbb tanulmányok szintjén is megjelenítette. A felvilágosodás úgy határozta meg magát, mint akik belenéznek Isten agyába, hogy megismerjék a teremtést és kikövetkeztessék az igazat a világról. Ez a hozzáállás meghaladta még a mai gondolkodókét is, akik általában az igazságot kevésbé gondolják véglegesnek, de akkoriban ez meghatározó vélemény volt.
 
Azoknak, akik szétválasztják az „értelem korát” és a „felvilágosodást”, Newton figurája jó például szolgál a különbség fontosságának bemutatásához, mert ő Kepler bolygók mozgásáról és a lencsék fénytöréséről alkotott elméleteihez hasonlóan a tapasztalati megfigyeléseket és a törvényszerűségeket együtt használta, és ez alapján alkotott elméletet azok működéséről. Ez a váltás egyesítette a [[reneszánsz]] tudósok, mint [[Francis Bacon]] empiricizmusát Descartes axoimatikus megközelítésével.