„Hans Memling” változatai közötti eltérés

infobox
a ({{nemzetközi katalógusok}} sablon elhelyezése AWB)
(infobox)
{{Festő infobox
[[Fájl:Memling30.jpg|thumb|right|Hans Memling önarcképe ([[National Gallery (London)|National Gallery]], London)]]
[[Fájl:|név =Hans Memling 028.jpg|bélyegkép|240px|]]
|kép =Memling30.jpg
[[Fájl:Memling30.jpg|thumb|right|képaláírás =Hans Memling önarcképe ([[National Gallery (London)|National Gallery]], London)]]
|születési idő =[[1430]]
|születési hely =
|halál ideje =[[1494]]. [[augusztus 11.]]
|halál helye =
|nemzetiség =[[Flamandok|flamand]]
|stílus =
|iskola1 =
|iskola2 =
|iskola3 =
|iskola4 =
|mester =
|mester2 =
|mester3 =
|ráhatott1 =
|ráhatott2 =
|ráhatott3 =
|ráhatott4 =
|hatottrá1 =
|hatottrá2 =
|hatottrá3 =
|hatottrá4 =
|aláíráskép =
}}
 
'''Hans Memling''' (Memlinc, Memlink) (kb. [[1430]]. – [[1494]]. [[augusztus 11.]]) [[Németország]]ban született [[flamandok|flamand]] festő. Az utolsó fontos [[15. század]]i művész Hollandiában. [[Jan van Eyck]] és [[Rogier van der Weyden]] szellemi örököse. Tradíciójukat kissé megújítva követte.
 
== Élete és művei ==
 
A [[Frankfurt am Main|Frankfurt]] közeli Seligenstadtban született, a közép-[[Rajna]] régióban. Nagyon valószínű, hogy gyakornokéveit [[Mainz]]ban, vagy [[Köln]]ben töltötte, és később (kb. 1455-60) dolgozott Hollandiában [[Rogier van der Weyden]] mellett. Nem járt [[Brugge|Bruggében]] egészen 1465-ig. A történet, miszerint megsebesült volna a Nancy-i csatában, merő kitaláció, ahogy az is, hogy Brugge kórházában ápolták, mint szökevényt, és ezért ingyen festett volna. A mese valóságmagja annyi, hogy 1479-ben és 1480-ban nem egy képet festett a kórháziaknak, még röviddel a Nancy-i csata előtt is.
 
[[Fájl:Hans Memling 028.jpg|bélyegkép|350px|]]
 
[[Fájl:Das Jüngste Gericht (Memling).jpg|bélyegkép|középrejobbra|Az utolsó ítélet|500px350px]]
Memling a katonai műveletekhez meglehetősen közvetett és távolságtartó módon viszonyult. Megjelenik neve az [[I. Miksa német-római császár|I. Miksa]] császárhoz kölcsönért folyamodók között. Az uralkodó 1480-as kezdeményezésével próbálta a franciákkal szembeni támadásokat csökkenteni. 1477-ben, állítólagos sebesülése idején a művészt Brugge könyvárus céhével kötötte szerződés oltárképfestésre, annak kápolnájába. Ez az oltárkép „Mária hét fájdalma” néven jelenleg a Torinói Galériában látható. Érett korszakának egyik legszebb képe, de semmivel sem gyengébb az 1479-es St. John kórház képeinél. A mester illusztrációs erejét tekintve sem kevésbé értékes, mint az „Utolsó Ítélet” kép [[Gdańsk|Danzig]] hanzaváros katedrálisában. A danzigi oltárképet Memlingnek tulajdonítják, ebben a kritikusi vélemények megegyeznek. Ezt megerősíteni látszik az a tény is, hogy Memling 1473-ban már tapasztalt művész és Brugge polgára lett. Az „Utolsó Ítélet”-et bizonyosan Bruggében festették és adták el egy kereskedőnek, aki a [[mediterráneum]] felé tartó hajóra rakatta. A hajót aztán átvette egy bruggei kereskedő, Pauel Benecke, ugyanabban az évben. Memling reputációja volt olyan jó, hogy képei eladhatók legyenek, és mivel ezt egy a [[Medici-család|Mediciek]] szolgálaltában álló kereskedő tette Bruggében, elfogadhatjuk, hogy a művész ezidőre már elegendő bizonyítékát adta tudásának, lévén ilyen magasan kultivált patrónusok érdeklődését keltette fel.
 
Nevéhez legrégebben kapcsolódó említések a burgundiai udvarhoz fűződő kapcsolatára utalnak. Ausztriai Margit 1524-ben felvett leltárai említik a „Szegénység Irgalmas Istene” [[triptichon]]t Rogier van de Weydentől. A szárnyképek angyalai Hans mester alkotásai. Ez a bemutatkozás csak annak bizonyítéka, milyen könnyű volt együttműködni más flamand művésszel. Sok éven át Rogier van der Weydent a Bruggei iskola művészének tartották, míg a sokat tárgyalt eredetiség be nem bizonyította, hogy Tournaiban nevelkedett és később telepedett le Bruggében. Mi sem természetesebb annál, hogy a közös oltárkép révén neve összekapcsolódott Memlingével. Egyrészt Memling ifjúkora ismert, másrészt férfias stílusából is következtethetünk arra, hogy Van der Weyden festőtermében tanult. Az is valószínű, hogy Van der Weyden egy időben Brüsszelből kapott távoli megbízásokat, és először tanítványait vitte Bruggébe, ahol azután le is telepedett. A két mester kapcsolatának legnyilvánvalóbb bizonyítékát a képek, különösen az oltárképek adják. Ezeket váltakozva mindketten szignálták. A [[Sforza]] ház [[triptichon]]ján megfigyelhető Van der Weyden stílusa, a „Keresztrefeszítés” központi panelen, és Memling stílusa a szárnyjeleneteken. A teljes műnek a Bologna-i Zambeccari gyűjtemény a jogutódja, és 1872-ben feltűnt a londoni Middleton vásáron is. Először azt gondolhatnánk, hogy nagy hasonlóság fedezhető fel a két művész között, de Memling későbbi munkája kizárja ezeket a feltételezéseket. Talán a nyájas csodálat, mint a keresztény művészek kötelessége, arra vitték a művészt, hogy ideálként tisztelje a mestert és maradéktalanul átvegye érzéseit. Valamelyest változtatott azért Van der Weyden [[aszkétizmus]]án, a kevésbé energikus koncentráltság érdekében. Könnyített tanára darabosságán és nehézkes kifejezőkészségén.
 
[[Fájl:Das Jüngste Gericht (Memling).jpg|bélyegkép|középre|Az utolsó ítélet|500px]]
 
== Korai stílusa ==