„R–11 (rakéta)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
30. sor:
}}
Az '''R–11''' ([[NATO-kód|NATO-kódja]]: ''SS–1B Scud A,''''' '''[[GRAU-kód|GRAU-kódja]]''': '''''8A61)'' [[Ballisztikus rakéta|harcászati-hadműveleti ballisztikus rakéta]], melyet az [[1950-es évek]] második felére fejlesztettek ki a [[Szovjetunió]]ban [[Szergej Koroljov]] vezetésével az [[RKK Enyergija|OKB–1]] tervezőirodában, nagyrészt a zsákmányolt [[második világháború]]s német ballisztikus rakétákra (mindenekelőtt a [[V–2]]-re) alapozva. Az egyszerű felépítésű, egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú rakéta hagyományos- vagy [[atomtöltet]]et hordozhatott.
A világ számos országába exportálták. Sok helyen gyártották is, több országban ezen rakéta (gyakran illegális) gyártása és továbbfejlesztése teremtette meg az alapot az önálló rakétagyártáshoz. [[Észak-Korea|Észak-Koreában]] és [[Irán]]ban is gyártják. [[Irak]] az [[irak-iráni háború]]ban és az [[öbölháború]]ban tömegesen vetette be a rakétákat, melyek hatótávolságát helyben megnövelték.
A rakéta előkészítése az indításra sok időt vesz igénybe, pontatlan, emiatt csak tömegpusztító fejrésszel lenne alkalmazható hatásosan, a Szovjetunióban a [[TR–1 Temp]] és az [[OTR–23 Oka|R–400 Oka]] rakéták váltották le. A [[Magyar Néphadsereg]]ben az [[1990-es évek]] elejéig állt rendszerben 9 komplexum (24 rakétával), egy vegyes fegyverzetű rakétadandárban, [[Luna–M]] rakétákkal együtt.<ref>
{{cite web|url=http://www.arcanum.hu/haditechnika/lpext.dll/HT_1982-1992/54e/550?fn=document-frame.htm&f=templates&2.0|title=A Magyar Honvédség rakétaegységének leszerelése|last=Sárhidai|first=Gyula|date=1991|publisher=[http://www.haditechnika.hu/ Haditechnika]|accessdate=2008-11-08}}</ref>
| |||