„Meidzsi-restauráció” változatai közötti eltérés

[[Japán]] társadalma is megváltozott. Az [[Edo-kor|Edo-korban]] szinte kasztszerűen elkülönültek a lakosság rétegei. A korlátokat a [[Meidzsi-kor|Meidzsi kor]] szüntette meg: 1871-ben meghirdették a törvény előtti egyenlőséget, megszüntették a nagybirtokokat, eltörölték a szamurájok kiváltságait (fegyverviselés, járandóság). Általános katonai sorozást vezettek be, és az új, parasztokból létrehozott hadsereg hamarosan bizonyította fölényét a szamuráj-hadviseléssel szemben. A társadalom – bár hierarchikus maradt – megnyílt, és az általános oktatás elvileg mindenkinek biztosította az esélyegyenlőséget. A gazdaságfejlesztéshez jó alapot biztosított a nagyszámú iskolázott népesség, az agrárszektor munkaerő-feleslege, a monetarizált gazdaság, a tőkeerős kereskedőréteg és az irányító-szervező munkát ellátó művelt szamurájréteg. Óriási méretű urbanizációs folyamat kezdődött el. A századfordulón [[Tokió]] már kétmilliós, [[Oszaka]] millió feletti nagyváros volt. 1920-ra az ősznépesség fele városokban lakott.A népszaporulat vidéken volt magasabb (fél évszázad alatt 30 millióról közel 60 millióra nőtt Japán lakossága), de a belső migrációnak köszönhetően a többlet már a városokban jelent meg.

 

országok viszonyait, törvényeit, gazdaságát, politikai életét. Külföldi szakértőket hívtak [[Japán|Japánba]], és japán diákok rajzottak ki [[Európa]] egyetemeire. A nyugati eszmék leginkább az értelmiség és a felsőbb rétegek életére voltak hatással, de a nyugatosodás valójában csak a mindennapi élet külsőségeire vonatkozott, a személyes kapcsolatokat, a családi életet nem érintette. Míg a városokban egyre jobban terjedt a nyugati életstílus, vidéken ennek alig volt jele.A felhalmozott tudásanyagot rögtön a gyakorlatba ültették át. 1872-ben megalkották a közoktatási reformot, s ezzel magas oktatási és kulturális színvonalat teremtettek. A századfordulóra Japán lakosságának 95%-a tudott írni-olvasni, és minden tanköteles korú japán gyermek járt iskolába. A közoktatás fontossága nem csak a műveltség terjesztésében rejlett. Az 1890-es „Császári leirat az oktatásról” (amelyet minden elemistának meg kellett tanulnia!) a [[Konfucianizmus|konfuciánus etikára]] építve a hagyományos japán erényeket nevezte meg a legfontosabb alapelveknek:alattvalói hűség, fiúi tisztelet, harmóniára való törekvés, szerény és mértékletes magaviselet, szorgalmas tanulás és munkavégzés, erkölcsös élet, a törvények tisztelete, a haza iránti önfeláldozó szeretet. Egységes és államilag ellenőrzött, racionalizált és szekularizált oktatás folyt mindenütt, központilag jóváhagyott tankönyvekből, egységes tanterv alapján, egységesen képzett és fegyelemre nevelő tanítókkal.

 

A japán külpolitika első feladatának az egyenlőtlen szerződések revízióját tekintette,

 

== Források ==