A korai buddhista iskolákban még több féle nézet létezett az arhatok tökéletességéről. Általában a [[MahászángikaMahászanghika]] ágon (pl. [[Ekavjávahárika]], [[Lokottaraváda]])<ref>Baruah, Bibhuti. ''Buddhist Sects and Sectarianism.'' 2008. p. 446</ref> [[Bahusrutiya|Bahusrutíja]],<ref>Walser, Joseph. ''Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture.'' 2005. p. 218</ref> [[Pradzsnaptiváda]], és a [[Csaitika]]<ref name="Sree Padma 2008. p. 44">Sree Padma. Barber, Anthony W. ''Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra.'' 2008. p. 44</ref> iskolák) az arhat egy [[Transzendecia|transzendetális]] és emberfeletti természetű [[Buddhaiság|buddha]] vagy [[bodhiszattva]], aki esendő természetű.<ref>Baruah, Bibhuti. ''Buddhist Sects and Sectarianism.'' 2008. p. 48</ref> A Kaitika iskolában például az eszményített bodhiszattvához (''bodhiszattvajána'') képest az arhat (''srávakajána'') alacsonyabb szinten van, aki még nem teljesen szabadult meg a tudatlanságtól.<ref name="Sree Padma 2008. p. 44"/>
