„Földgáz” változatai közötti eltérés

köbméter jele, stb.
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 78.97.210.60 (vita) szerkesztéséről Pagony szerkesztésére)
(köbméter jele, stb.)
|}
 
A tisztítást (gázelőkészítést) követően a földgáz jellemzően nagy átmérőjű nemzetközi gázszállító vezeték-rendszeren, kisebb hányadban folyékony halmazállapotban speciális tartályhajókon jut el a nemzeti gázszállító rendszerekig, majd kereskedők közvetítésével gázelosztó vezetékeken egészen a fogyasztókig. A földgáz, mint [[energiahordozó]] legfontosabb előnye az elektromos árammal szemben, hogy a szállítása nagy távolságra sokkal hatékonyabb (kevesebbkisebb hálózati veszteség), valamint tárolni is lehet.
 
A leválasztott propán-bután gázt (LPG) cseppfolyósítva palackozva hozzák forgalomba, fűtőanyagként használják.
A földgáz az egyik legáltalánosabban elterjedt és legsokoldalúbb fűtőanyag, üzemanyag és kémiaivegyészeti alapanyag.
Amennyiben lakossági gázellátásra használják, egyéb gázokkal (dietil-szulfid) keverik, amelyek jellegzetes szagot kölcsönöznek neki. Így az egyébként szagtalan földgáz észlelhető szivárgás esetén.
A földgázt elsősorban csővezetéken továbbítják a felhasználás helyére, de az utóbbi időben terjed a cseppfolyósított szállítás is. A cseppfolyósított földgáz elterjedt angol rövidítése LNG (Liquefied Natural Gas). Ez a megoldás lényegesn drágább, mint a csővezetékes szállítás.
 
A kínaiak már időszámításunk előtt földgázt használtak templomaik megvilágítására. A gázt bambuszcsöveken vezették. Ez volt az első példája a földgáz szervezett kitermelésének és vezetésének. Az [[újkor]]ban, a XIX. században a földgázt az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban kezdték el alkalmazni Fredóniában, fűtési célokra. Nagyobb mértékben 1884. óta alkalmaztakalkalmaznak földgázt, amikor 23 kilométeres vezetéken át juttatták el [[Pittsburgh]]-be, ahol a fűtésen kívül világításra is használták. 1950-ig az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] volt a földgáz szinte egyedüli kitermelője, majd csatlakozott [[Oroszország]], [[Kanada]], [[Hollandia]], [[Nagy-Britannia]], [[Norvégia]], [[Németország]], [[Románia]], [[Olaszország]], [[Mexikó]], [[Venezuela]], [[Algéria]], [[Nigéria]], [[Indonézia]], [[Malajzia]], és nem olyan régen a Közép-Kelet országai.
 
A földgáz nem mérgező, a levegőnél könnyebb ([[sűrűség]]e megközelítőleg 0,68 kg/m3 míg a [[levegő]]é 1,293 kg/m3). A fölgáz mennyiségét [[Magyarország]]on gáztechnikai normál [[köbméter]]ben mérik (1 m3 megfelel annak a gázmennyiségnek, melynek térfogata 1,01325 bar [[nyomás]]on és 15 °C fokon 1 m3), de a fogyasztókkal az energia tartalma alapján MJ számolnak el. Az energiatartalom a gázösszetételtől függő fűtőérték (MJ/m3) és a mennyiség (m3) szorzata.
 
Fontos az, hogy megkülönböztessük a fölgázt a [[folyékony]] [[kőolaj]]gáztól (TNG vagy propán-bután gáz), melyamely a kőolaj feldolgozáskőolajfeldolgozás terméke, tartályokban és palackokban tárolható. A folyékony kőolaj alapú gáz (butángáz) nehezebb a levegőnél.
A földgáz tökéletes égése során kék lánggal [[ég]], káros égéstermékek, korom, hamu nélkül, igen kevés [[szén-monoxid]] és [[kéndioxid]] kibocsátással - ezáltal környezetvédelmi szempontból a legtisztább energiahordozók egyike.
 
A földgáz robbanóképes elegyet alkot, ha a levegővel 5 és 15% közötti arányban elegyedik! Függően a gáz összetételétől, a nyomástól és az alsó robbanáshatártól a földgáz legalacsonyabb gyulladási hőmérséklete 595 - 645 °C.