„Maja civilizáció” változatai közötti eltérés

A maják a csillagászatban és a matematikában olyan magas szinten álltak, amilyenre az európai civilizációk csak később érkeztek el. Tanulmányozták az égitestek mozgását, ismerték a [[napéjegyenlőség]]et és pontos naptárakat készítettek. <ref>Dr. Viczenik Dénes: Mexikó</ref> A tudományos felismeréseket azonban a nép életében kevésbé hasznosították. Például ismerték a kereket, de csak gyerekjátékoknál használták, szállítási célokra nem. A nép nagy részének életfeltételei primitívek voltak. Kőkorszaki eszközökkel szántottak, az [[eke]] és az igavonó állat ismeretlen volt. Mégis létezett a luxusjavak távolsági kereskedelme és a hétköznapi élet fejletlen technikája csodálatos iparművészettel párosult.

A maja írás hieroglif írás, képjeleket, szótagjeleket és fonetikus jeleket egyaránt tartalmaz. Mára a rendelkezésre álló maja szövegek 90%-át elfogadható pontosságalpontossággal el tudják olvasni. Az írásrendszer megfejtésében döntő szerepet játszott [[Jurij Valentyinovics Knorozov]] szovjet-orosz tudós munkássága.

A klasszikus kori maja feliratok legnagyobb részét a mai csol, csontal és csorti' nyelvek közös ősén írták. Ma még a kutatók vitatják, hogy vajon csak a keleti (tehát a ma is beszélt csorti' és a már kihalt csolti') vagy a nyugati nyelveket is magába foglaló proto-csol volt-e a feliratok nyelve. A legvalószínűbb, hogy az i. e. 300 és i. sz. 200 között írt szövegeket proto-csol, míg az ezt követő időszakban készült feliratokat proto-keleti-csol nyelven írták, amit sokszor proto-csolti'-nak is neveznek a szakirodalomban. Számos felirat tartalmaz a mai yukatek maja nyelv ősén írt szavakat. Az i. sz. 700-as évektől kezdve a mai Yucatán-félsziget északnyugati részén található városok feliratai pedig már részben ezen klasszikus kori yukatek nyelven íródtak. A mai Chiapas állam területén található Tonina és más városok felirataiban pedig proto-tzeltal szavak is felbukkanakfelbukkannak.

A feliratok nyelve egy a beszélt nyelvtől eltérő konzervatív irodalmi nyelv volt. A lakosság nagy része proto-keleti és nyugati csol nyelvet beszélt a Yukatán-félsziget középső területein, míg északon klasszikus yukatek, délnyugaton pedig proto-tzeltal nyelvet használtak. A klasszikus kor végén i. sz. 900 körül a proto-nyugati és keleti csol nyelvek további nyelvekre szakadtak, a mai csontal, csol, csolti' és csorti' nyelvekre.

A klasszikus kori feliratok nyelvét a leggyakrabban klasszikus csol-nak vagy epigráfiai majának hivjákhívják. Ezen nyelv, hasonlóan a ma is beszélt maja nyelvekhez, ergatív típusú agglutinatív nyelv, amely nem használta a nyelvtani nemet. FönévragozásFőnévragozás nem volt, viszont az igei rendszer annál gazdagabb. Még vita tárgya, hogy az igeragozás során kifejezték-e az igeidőt, vagy csak az igei aspektusokat jelölték. Az ergatív nyelvekhez hasonlóan volt aktív, passzív, mediopasszív és antipasszív igemód.

A szórend az ige-tárgy-főnév sorrendet követte és ettölettől a feliratokban ritkán tértek el. A deiktikus szavaknak fontos szerepe volt, és sokszor csak ezek jelölték a cselekvés idejét.