„Charles Baudelaire” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
|kép=Charles Baudelaire.jpg
|képméret=200px
| képaláírás = Charles Baudelaire
| születés dátuma = [[1821]]. [[április 9.]]
| születés helye = [[Párizs]], [[Franciaország]]
| halál dátuma = [[1867]]. [[augusztus 31.]] {{életkor-holt|1821|4|9|1867|8|31}}
| halál helye = [[Párizs]], Franciaország
}}
'''Charles Baudelaire''' ([[Párizs]], [[1821]]. [[április 9.]] – Párizs, [[1867]]. [[augusztus 31.]]) francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik jelentős alakja.
 
* Hatéves korában meghalt művészeti érdeklődésű apja. Édesanyja férjhez ment egy Aupick nevű diplomata-katonatiszthez, akit az ifjú Baudelaire gyűlölt. Ez is oka volt annak, hogy [[1841]]-ben hosszabb keleti utazásra indult. Hazatérése után ismerkedett meg a nagyvilági, fél-prostituált, mulatt színésznővel, Jeanne Duvallal, aki számtalan versének múzsája lett.
* Lapot szerkesztett az [[1848. februári forradalom]] idején, kritikai kötete jelent meg. A társadalmi haladás eszméjéből később hamar kiábrándult. Az ötvenes évek elején ismerkedett meg a kor híres-hírhedt irodalmi szalonját vezető Madame Sabatier-vel, akihez több versét írta, s akinek az alakja felismerhető [[Gustave Flaubert|Flaubert]] ''Érzelmek iskolája'' címúcímű korrajz-remekművében.
* A ''Romlás virágai'' című [[1857]]-ben könyvbe gyűjtve megjelent verseiért az ügyészség „istenkáromlás” és „erkölcsgyalázás” vádjával perbe fogta (egyidőben Flaubert perbefogásával a [[Bovaryné]] miatt). Flaubert-t felmentették, Baudelaire-t azonban könyve megcsonkítására kényszerítették. A költő alkohol- és ópium-mámorba menekült, a [[szifilisz|vérbajt]] is elkapta.
* Több előadóutat, költői estet tartott [[Belgium]]ban. (Itt került kapcsolatba [[Félicien Rops]] belga festővel, aki később a ''Romlás virágait'' illusztrálta.) Nem volt igazi sikere, dühöngve fogadta sikertelenségét. Az [[1865]]-ben [[Brüsszel]]be költözött [[Victor Hugo]] gyakori vendége lett. Belgiumban érte az agyvérzés. Párizsba szállították, itt haláláig magatehetetlen roncsként vegetált.
* ''Journaux intimes'' 1891 (magyar ford. [[Rónay György]])
* Műveinek legbővebb magyar nyelvű kiadása: ''Baudelaire válogatott művei Bp., Európa Kk. 1964, Vál. és szerk.: [[Réz Pál]]''
* Költészetét, köteteit botrányok és támadások kísérték. A ''Romlás virágai'' harmadik kiadásához (csak halála után jelent meg) szánt előszóban így ír: „Nem asszonyaimnak, lányaimnak vagy nővéreimnek írtam ezt a könyvet; nem is a szomszédom asszonyainak, lányainak vagy nővéreinek. Azokra hagyom ezt a föladatot, akiknek érdekük: összetéveszteni a jó tetteket a szép szavakkal. Tudom, hogy a szép styl szenvedélyes szerelmese kiteszi magát a sokaság gyűlöletének; de semmiféle emberi tekintet, semmi álszemérem, semmi pajtáskodás, semmi közvélemény nem kényszeríthet rá, hogy e század páratlan tolvajnyelvén szóljak, vagy összekeverjem a tintát az erénnyel." (Szabó Lőrinc fodításafordítása).
 
=== Hatása a magyar irodalomra ===