„Posztmodern” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
6. sor:
A [[újkor|modern kor]] a [[reneszánsz|reneszánsszal]] vette kezdetét, [[Max Weber]] ezt a gondolkodásbeli változást a világ "varázstalanításaként" írja le. [[René Descartes]] híres aforizmája, a "gondolkodom, tehát vagyok" már a modernség első kifejeződése: a francia filozófus a teljes kétely állapotából kivezető bizonyosságot keresi, és úgy véli, a legbiztosabb pont a szubjektum számára önmaga, ennek a szubjektumnak pedig az elsődleges jellemzője a gondolkodás képessége. Bár Descartes következő lépése az, hogy [[Isten]] létét is megpróbálja bizonyítani, a lényeg mégis az, hogy az az alap, amire a világ elgondolása épül, itt már nem Isten, hanem az embernek önmagába mint gondolkodó lénybe vetett hite. A világ ettől kezdve tudományosan megismerhető objektumok összessége, amelyek hozzáférhetőek egy racionális tudat számára. A tudomány virágzásnak indul, [[Európa|Európát]] a technikai fejlődés határozza meg.
 
== A ''modern'' történelmi kontextusa ==
 
A ''modern'' kezdetének a legtöbb kutató a Nagy[[francia Franciaforradalom|francia forradalmat]] nevezi meg, azonban a modern kezdete már a 15-16.–16. században kereshető, gyökerei egészen a történelemben "''[[újkor|modern kornak"]]'' nevezett korszakkal kezdődik. A történelmi modern kor az [[Kolumbusz Kristóf#Az első utazás|amerikai kontinens felfedezésével]] veszi kezdetét. Nyilvánvalóan az erőviszonyok erőteljes változásának és a világ (nyugat) kitágulásának köszönhetően a nyugat, mint a világ birtokosa lép fel. Komoly jelentőséggel bír a [[Gyarmat (terület)|gyarmati rendszer]] a modern filozófiai világlátás kialakulásában, hiszen a nyugati ember a "fejletlen" világrészekre úgy lép, mint a keresztyénség és a modern civilizáció egyedüli birtokosa. A modern civilizáció tolmácsolása visszahat Európára, így az európai gondolkodás, az európai társadalom tudatára ébred, hogy az a társadalmi rendszer, kultúra, amit Európa kommunikál a gyarmatok felé, messzemenőkig fejlettebb, mint a gyarmati országok kultúrája. A globális tágulás kezdetei szülik a Nyugat nagy narratíváinak a rendszerré növekedését.
 
A tudomány és a technika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően Európában az emberek egyre jobban elhiszik, hogy a világot uralmuk alá vonják, a világ megismerhető és birtokolható. A 19. század és a 20. század eleje a rohamos tudományos fejlődés és az ideológiák születésének az időszaka. Ennek a korszaknak a betetőzését [[Albert Einstein]] tudományos eredményei jelentik, mint utolsó nagy fellendülése a modern világszemléletnek. Az [[első világháború]] azonban már törést jelent a modern szemléletmódban (nyilván a "boldog békeidők" után traumaként érte a nyugatot az első világháború szörnyűsége). A két világháború közötti időszakot már bátran nevezhetjük a posztmodern kezdeteinek, és a modern világszemlélet csillaga leáldozásának.