„Igazság (filozófia)” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Removing Link FA template (handled by wikidata))
::::valóság;
::::valaminek igaz volta.
:: “''Mondjatok igazat egymásnak''” Zakariás 8:16
:: “''Vágyom az igazságot tudni…''” – William Shakespeare
:: “''Az igazság az igazán anyagi tényekből törvényszerű követketetésenkövetkeztetésen múlik, vagy csakis – csak az által található meg.''” – Coleridge.
 
3. Egy igaz dolog;
::::egy igaz kijelentés vagy állítás;
::::egy megalapozott elv, rögzített törvény és hasonlók, mint az erkölcs nagy igazságai.
:: “''…úgy…dicsekedésünk is igaznak bizonyult.''” 2Kor.7:14
 
4. Tisztesség; igaz vallásosság
 
Kifejezések:
:: { ''igazságban'' } ~ valójában, ténylegesen
:: { ''az igazságnak a…'' } ~ valóságban, ténylegesen
:: { ''tenni az igazságot'' } ~ az Isten parancsolatának gyakorlása
:: “''Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy…''” – Ján.3:21
 
 
== Az igazság alapproblémája ==
A fenti meghatározásokból láthatjuk, hogy az igazság egy kijelentésnek, vagy állításnak a saját tárgyához való viszonyát jelenti. Az igazság minden nehézsége ebből a viszonyból származik. Az igazság természetének kutatása a [[vallás]], [[filozófia]], [[matematika]], [[jog]]ászat és [[tudomány]] területein egyaránt központi helyet foglal el. Eltérő igényeiknek megfelelően ezek mindegyike más- és másféle módszereket használ az igazság kiderítésére. Az igazságot nehéz megismerni, mert a világ összetett, s minél messzebbre megy az ember a megismerés útjain akár a fizikában, a gazdaságtanban, a logikában, a vallásban, stb., számára az igazság annál furcsábbá válik. [[Lavoisier]] (Antoine Laurent, [[1743]]-94), a híres francia tudós [http://www.quoteworld.org/author.php?thetext=Tao+Le+Ching Tao Le Ching] alapján ezt valahogy úgy fogalmazta meg hogy ''“…minél többet tanul az ember, annál kevesebbet tud…”''. Ez a látszólagos ellentmondás nyilvánvalóan nem a tanulást ellenezte, hanem arra mutat, hogy a megismerés a világ látszólag végtelen komplexitásával hadakozik.
 
[[Arthur Schopenhauer]] 1818-ban a filozófia feladatáról azt mondta hogy ''“…A feladat nem annyira az, hogy korábban senki által nem látott dolgokat lássunk meg, mint inkább az, hogy korábban senki által nem gondolt gondolatokat gondoljunk azokról a dolgokról, amiket mindenki lát…De az élet rövid, az igazság messzire hat és sokáig él: mondjuk tehát az igazságot.”''
Sajnos ezt könnyebb mondani, mint csinálni. A nehézség többrétű: egyrészt értenünk kell az állítás tárgyát, a valóságot, másrészt pedig meg kell vizsgálnunk az állításnak és tárgyának viszonyát. Az előző feladat az [[ismeretelmélet]] (episztemológia) területéhez tartozik, a második a [[logika|logikához]].
 
Az igazság alapproblémája ennek alapján tehát kettős. Egyrészt fogalmat kell alkotnunk a viszonyítási alap által okozott nehézséget illetően, másrészt pedig egy életképes elméletet kell alkotnunk arról, hogy amiben áll az igazság maga, vagy más szóval: “''Mi az igazság természete?”''. Egy példával megmutatva: az állítás és tárgya viszonyának vizsgálatakor nem az a kérdés hogy mondjuk, valóban léteznek-e földönkívüli lények, hanem az, hogy mit jelent egy olyan állítás, hogy vannak földönkívüli lények. Az első kérdésre az űrbiológusok keresnek választ, a másodikra pedikpedig a logikára szakosodott filozófusok. A későbbiekben ez utóbbi témában kialakult nézetekre térünk ki.
 
== Ismeretelmélet ==
A német filozófus [[Karl Jaspers]] (1883–1969) [[Arthur Schopenhauer|Schopenhauerhez]] hasonlóan fejezte ki magát: ''„…a filozófia lényege nem az igazság birtoklása, hanem az igazság kutatása… Az igazság soha nem ”gyártható„, csak található. Részben érzékeléssel, részben értelemmel. Egy állítás, ami nem volt igaz felfedezése előtt soha nem válhat igazzá semmilyen felfedezéssel sem…”''. Az ismeretelmélet az igazság alapvető tulajdonságának a változatlanságot tartja, a vélemény változásával ellentétben. A relativizmus legjobb próbálkozásai ellenére a történész a múlt olyan elbeszélésére törekszik, ami a jövőbeli nyomozásokat kiállja. A tudós olyan felfedezésben reménykedik, ami a jövő kihívásainak ellent áll. A mérnök a tudós kutatásai alapján olyan gépet igyekszik tervezni mely a várható feladatnak eleget tud tenni…stb. Minden igyekezetnek az igazság ismerete ad alapot és célt. Az igazságot nem lehet kitalálni, csak felfedezni. A tudomány változik, s úgy gondoljuk, hogy korábbiaknál „jobbak” jelenlegi ismereteink, és várhatóan javulni fognak a jövőben is. De ez a javulás definíció szerint is az „igazság”-hoz való közelítést jelenti, s ha ennek van valamilyen értelme, akkor az a változatlan abszolút irányába kell hogy fejlődjön. Enek alapján tehát az igazságot meg kell különböztetni a felfedezés módjától. Ahogy korábban is említettük az igazság a valóság és a róla alkotott elképzelés viszonya és e viszony vizsgálásával foglalkozik az ismeretelméleti logika.
 
Az ismeretelmélet a tudás, és megismerés eredetével foglalkozik és kialakulási folyamatát három részre osztja: ismeret, értelem és bölcsesség. Az ismeret a tények megismerésére utal amit tapasztalati úton való ismeretszerzéssel, vagy a mások által már összegyűjtött ismeretek megtanulásával történik. Az értelem a megismert tények rendszerbe szerkesztését, e szerkezetek egymásközöttiegymás közötti kölcsönhatásait és azok következtében való időbeli változásait írja le és fő tudományága a [[rendszerdinamika]]. A bölcsesség egyik meghatározása szerint a megismert szabályok alkalmazási területének ismerete (pontosabban az, hogy egy adott szabályt hol NEM kell használni: ''“az okos esze alkalmazza a szabályt de a bölcs szíve megtöri azt”'' ~ ősi kínai mondás).
 
=== Megismerési folyamat ===
A bűnbeesés előtt [[Ádám és Éva]] az [[Éden]] kertjében éltek gondtalan életet és [[Isten]] az esti szellőben beszélgetett velük (1Mózes 3:8). Ez a [[Éden|paradicsomi]] állapot a gyermekekéhez hasonló tudatállapot lehetett, s tevékenységeiket nem öntudatos választások vezérelték (sok vallásos felfogás szerint az emberiség végső célja jelenleg is az, hogy e tudatállapotba visszakerüljenek: a keresztények megtérésről beszélnek a buddhisták megvilágosulásról stb.). Ebben az állapotban a tudományos szemléletünk számára egyelőre ismeretlen módon az ösztönök segítségével az állatok valamilyen más ismeret-feldolgozási rendszer alapján élik életüket (értjük azt hogy milyen mechanizmus alapján indul el a tojásból kibúvó teknősbéka pontosan a víz felé – ahelyett hogy keresgélne?). Ezt néha a hatodik érzékszervnek nevezik.
 
A filozófia már korai fejlődési szakaszában is megkülönböztette a két eltérő gondolkodásmódot. A civilizáció kezdetén az emberiség tudatos ismeretanyaga korlátozott volt és még napjainkban is alázattal kell megvallanunk világunk korlátoltságát: terünk alulról is felülről is korlátozott, időnk csak egy irányban “mozog”, és a legújabb [[húrelmélet|elméletek]] szerint világunk másik hat kiterjedését csak matematikailag tudjuk értelmezni. Ezek a korlátok tudatos és tudattalan felismerése teszi szükségessé a hiánypótló idealista szemlélet fenntartását. Az anyag elsődlegességét valló [[Realizmus (filozófia)|realistákkal]] (akik szerint a tudat az anyagi elme tevékenysége) szemben az tudat elsődlegességét valló [[idealizmus|idealista]] szemlélet szerint (az anyag a tudat meglétesülése) létezik egy örökkévaló, mindentudó, mindenható valaki, aki az (emberi) értelmen kívül és azon felül létezik és az emberiségnek lehetősége van e hatalomnak engedve vezéreltetnie magát. Sok vallás ezt a valakit antropomorfizált istenekként ([[Isten]]) írja le és szent könyveikben összegyűjtött végső igazságnak tartott parancsok, utasítások és tanítások elsajátításával és betartásával próbálnak választ adni az itt-és-most kérdéseire. Filozófiailag ez a szemléletmód a mindentudás már meglévő ismereteinek (örök igazságok) felhasználásával vonnak le azokból következtetéseket, tehát az általánostól a sajátos felé törekszenek. Ezt úgy lehet elképzelni, mintha egy piramist az égből lefelé építenénk.
 
A két szemléletmódnak az idők folyamán közös területe is kialakult, melyen belül az ismeretek mindkét megközelítés által elismert tényeknek tekinthetőek. Példaképpen említsük meg a hit és a tudás viszonyát. Amikor azt mondjuk, hogy “tudom hogy a Megváltóm él”, nyilvánvalóan másféle tudásról beszélünk mintha azt mondanánk, hogy “tudom hogy a golyó kerek”. Hasonlóan: ha valaki hisz abban, hogy “kettő meg kettő az négy” hite más jellegű, mintha valaki hisz [[Jézus]] Krisztus megváltó munkájában. A lényeg itt az, hogy az indukció során tudásról, a dedukció során pedig hitről van szó. Ha az evolúciót tudományos elméletnek vesszük, akkor egy olyan kijelentés, mint “hiszek az evolúcióban” arra utal, hogy ''“a (jelenlegi) tudományos elméletből kiindulva a következő következtetéseket vonhatjuk le… nézzük meg, hogy bizonyítható-e?”'' – logikai dedukció. Mikor pedig vallástudományról beszélünk akkor azt mondjuk hogy “hit-ismereteinkből következve az is igaz hogy…” – logikai indukció.
==== Axióma ====
Az '''''axiómák''''' magától értetődő valóságok, az ismeretelmélet alapkövei, melyek létezését adottnak veszik és azokon további fogalmakat építenek. A természetes világ tényei nem axiómák, mert igazságuk az adott világ rendszer-szerkezetének tartományában létezik csak. Például: “a Nap keleten kel” állítás a Földön tény, mert az, hogy hol kel fel a Nap a föld forgási irányának következménye, de egy más bolygón esetleg nem lenne igaz. Ugyanakkor például a német matematikus [[Georg Cantor]] halmazelméletéből ismert egyesítés elméleti fogalma, minden elképzelhető körülmények között minden világban mindenkor igaz lenne: egy egy elemből és egy négy elemből álló két halmaz egyesítéséből egy ötelemű halmaz származik:
:: ha '''A = {a}'''; és '''B = { b, c, d, e}'''; akkor '''A υ B = { a, b, c, d, e}'''
Az ilyenfajta fogalmak ténylegesen szigorúbbak és állandóbbak mint akármilyen megfigyelésen alapuló tény. Ugyanakkor pedig vitatkozhatnánk, hogy ez természetes, mert ezek csak triviális igazságok, mivel az olyan fogalmak mint a halmaz, elem, egyesítés, egy, négy és öt mind elvonatkoztatott fogalmak, bármilyen magában-lévő szerkezettel való benső valóság fedezete nélkül – ami igaz. A matematika és geometria logikai állításai ilyen axiómákra épülnek, melyek talán legismertebb gyűjteménye az [[euklidész]]i [[geometria]] axiómái (''amit évezredek után [[Bolyai János]] ([[1802]] – [[1860]]) 18 éves korában a sík világunk tényévé redukált [[Johann Carl Friedrich [[Gauss]]tól ([[1777]] – [[1855]]) – tól függetlenül és később az ötödik alaptételének elutasításával az általános geometria [[Lobacsevszkij]] és [[Riemann]] általi kidolgozásához vezetett''). Mindezeken felül a végső valóság bizonyos részei vizsgálataink, sőt képzeletünk határain is túl lehetnek. Ugyanakkor a tudomány és filozófia sok fogalma gyakran (a [[posztmodern]]) kulturális és társadalmi környezet hatása alatt áll, mint azt [[Thomas Samuel Kuhn]] ([[1922]]-[[1996]]) 1962-ben írt [http://www.amazon.com/exec/obidos/tg/detail/-/0226458083/qid=1125350465/sr=8-1/ref=pd_bbs_1/102-1466305-2028900?v=glance&s=books&n=507846 „''A Tudományos Forradalmak Szerkezete''”] című könyvében azt részletesen dokumentálta. A világ legtöbb kulturális konfliktusa még napjainkban is abból származik, hogy bizonyos egyének, vagy csoportok a saját jelenségtani valóságaikat, igazságaikat megpróbálják más népekre vagy közösségekre erőltetni.
 
=== Mi NEM tekinthető valóságnak? ===
== Filozófiai logika ==
=== Lételméleti igazság ===
A “lét” kérdése ősidők óta foglalkoztatja az emberiség gondolkozóit. [[Platón]] és [[Arisztotelész]], a két nagy [[idealista]] óta a kérdés tudományos filozófiai jelentőséggel van kezelve, s ehhez képest a [[realista]] gondolat csak fiatalnak tekinthető. A lét fő kérdése az, hogy mit tekinthetünk létezőnek, mit jelent az, hogy valami “van”, azaz létezik. A lételmélet alapproblémája az alany, a tárgy és viszonyuk meghatározása. Az ókori filozófusok szerint a létezés kifejezése a főnév használata volt (szerintük minden létezik amit megnevezhetünk). Nem különböztették meg a létezés egyes formáit mint azt a [[20. század]]i egzisztencialisták tették, még a konkrétot sem választották el az absztrakttól (nekik a társadalom, vagy szeretet ugyanolyan valóság volt mint egy fa, vagy egy ház). A [[felvilágosodás]] során [[Descartes]] elegáns megjegyzése „'''cogito, ergo sum'''” (~latin: gondolkozom, tehát vagyok) általános elfogadtatásnak örvendett, de a [[20. század]] során egyre elfogadhatatlanabbá vált. A matematika, fizika és különösen a részecske-fizika eredményei a lét filozófiai lényegét jelentősen átformálták – főleg azzal, hogy az emberiség a lét megismerési korlátaiba ütközött (ld. [[húrelmélet]]). Ezzel a fejlődéssel még a [[Jean-Paul Sartre]] [[ateista]] [[egzisztencializmus]]ának különböző létezésmódjai is csaknem akadémiai kérdésekké váltak. Úgy mondhatnánk, hogy e korlátok létezés-tudományunkat mintegy vallássá változtatják át annyiban, amennyiben a létezés lényege, maga a valóság is csupán tüneménynek tűnik a [[21. század]] hajnalán. A “mind of God” azaz az Isten elméje új értelmet kap korunkban csaknem ahhoz hasonlóan, mint ahogy [[Démokritosz]] atom képzete is a csak “''tudományos hit''” kategóriájába tartozott évezredekig, úgy isten-fogalmunkat is várhatóan újra kell értékelnünk napjainkban.
 
Mindenesetre, [[Aquinói Szent Tamás]] ([[1225]]–[[1274]]) a valóságot az Isten elméjében létező gondolat kifejezésének tartotta és minden létezőt, mint a teremtés mintapéldányát, igaznak vélt. Szerinte, az emberi teremtéshez hasonlóan, ahogy egy épület, festmény, költemény, zenemű, vagy egy gép az építész, festőművész, költő, zenész vagy mérnök gondolatát testesíti meg, ugyanúgy Isten teremtményei is annak gondolatát fejezi ki aki a létezést adta nekik.. A különbség csupán az összetettség és tökéletesség mértékében mutatkozik meg. (Summa 1:16:1) Szerinte a létező dolgok aktívak, vagy passzívak lehetnek az egymással való kölcsönhatásaiktól függően. A létező dolgok '''fejlődőképesek''', amennyiben az alkotás gondolatát egyre tökéletesebben testesítik meg, s emellett '''szaporodnak''' is, amennyiben kölcsönhatásaik során az okozat az okra hasonlít (magába foglalja azt). Az emberi tudás oka – végső soron – az a dolog ami ismert, vagyis tudott. Ez a dolog az emberben egy gondolatot hoz létre (okoz), mely a dologban megtestesült lényegi gondolathoz hasonló. Ezért olyan dolgok mondhatóak lételméletileg igaznak, melyek egyszerre az emberi ismeret okai és tárgyai.
 
==== Mondatzseton / mondattípus ====
Az igazsághordozó egy állítás, kijelentés, elmélet, tény, vélemény, elv, stb. lehet. Más kérdések ebben a témakörben arra vonatkoznak, hogy az igazsághordozók nyelvtől függő nyelvészeti, vagy nem nyelvészeti dolgok-e, és hogy a tér-időben létező konkrét, vagy attól független absztrakt dolgok-e. Mondatok nyelvészeti képzetek, melyek mind természetes (mint például a [[magyar nyelv]]), mind pedig mű nyelvekben (mint például [[BASIC]]) léteznek mégpedig két értelemben is: az absztrakt '''mondattípus'''lehet kijelentő, kérdő, vagy felszólító, míg a '''mondat-zseton''' a mondat konkrét megjelenítésére vonatkozik (mint a papíron hagyott tintanyom, vagy egy sajátosan formált hang, vagy a képernyőn képzett betűsor stb.). Hosszú és gondos mérlegelések (ld. [[Igazsághordozó]] c.cikket) után filozófusok legtöbbje jelenleg egyetért abban, hogy az igazsághordozó a kijelentés '''állítás'''a. Állítások absztrakt entitások melyek nem léteznek a tér-időben, s amiket néha „időtlen”-nek, vagy „örökkévaló”-nak esetleg „omnitemporal” (mindenidejű)-nek neveznek és Gottlob [[Gottlob Frege|Frege]] (1848–1925) javaslatát (hogy az állítás egy „gondolat” lenne) elutasítják. Főleg a [[nominalizmus|nominalisták]] részéről felhozott kifogások miatt az igazsághordozó, a mondat és az állítás viszonyai komoly filozófiai problémát jelent napjainkban.
 
==== Igazság alaptörvényei ====
Az igazságérték vizsgálatakor két alapelvet kell szemelőttszem előtt tartanunk:
# ''Minden állítás igaz vagy hamis'' – ez '''a kizárt közép törvénye'''
# ''Egy állítás nem lehet egyszerre igaz és hamis'' – ez '''az ellentmondás-mentesség törvénye'''.
==== Állítás nélküli mondatok ====
A mondattípusok közül csakis a kijelentések fejezhetnek ki állításokat. A “''Ki győzött a tegnapi meccsen?''” mondat nem tartalmaz állítást, s hasonlóan “''Csukd be az ajtót !''” felszólítás sem. Ugyanakkor pedig felmerül a kérdés, hogy minden kijelentő mondat tartalmaz-e egy állítást? A következő négy kijelentő mondat fajtát sokan nem tekintik állításoknak:
:1) '''''A hivatkozás nélküli mondatok.'''''' ''[[Peter Frederick Strawson]] (1919–) szerint a „Franciaország jelenlegi királya kopasz” kijelentés nem tartalmaz állítást, de [[Bertrand Russell]] (1872–1970) nem értett egyet ezzel. Szerinte a kijelentés hamis állítást tartalmaz, ami nem a kopaszságra utal, hanem mert azt sejteti, hogy FranciországnakFranciaországnak van királya, ami természetesen nem igaz, így a második része lényegtelenné válik.''
:2) '''''A jövőbeli események jóslatai.''''' ''[[Arisztotelész]] híres problémájáról hogy a „Holnap tengeri csata lesz.” kijelentés tartalmaz-e állítást, jelenleg az a vélemény, hogy nem tartalmaz igaz, vagy hamis állítást. Már ő is sikeresen bizonyította, ha egy ilyen kijelentés valami igaz, vagy hamis állítást fejezne ki, akkor az emberiség szabad akarata lenne megkérdőjelezve. Megjegyzendő, hogy [[Willard Van Orman Quine]] (1908–2000) és mások a logikai dedukció védelmében vitáznak ezzel a véleménnyel és a következő gondolatmenetet hozzák fel: ''
:: Ha holnap megrohanják a bankot, akkor az igazgatót fel kell ébreszteni
:: Megtudtuk, hogy holnap megrohanják a bankot.
==== Tautológia – szószaporítás ====
Bár a mindennapi beszédben egy kijelentést hogy ''“Ha sem Jancsi, sem Zsuzsi nincs itt, akkor Jancsi nincs itt”'' magától értetődő szószaporításnak tartjuk, mégis az ilyen kijelentések ténylegesen logikai igazságok, azaz bizonyítottan szükségesen igazak logikai formájuknál fogva, s nem lehet hamis állításhoz használni.
A filozófiai logikában a tautológiát a helyettesítés szabályának hívják. Megintcsak, egy kijelentés hogy ''“Jancsi magas és Jancsi magas”'' mindegyikőnk számára egyértelműen egyenértékű azzal, hogy ''“Jancsi magas”'' és értelmetlen szószaporításnak találjuk, de a számítógépek által is kiterjedten alkalmazott logikai számításokban alapvető fontosságú.
 
{{Bővebben|Tautológia}}
----
 
=== Igazságelméletek ===
Az állítás és tárgyának viszonyáról, az igazságfogalom jelentéséről különböző elméletek alakultak ki.
{{Bővebben|igazságelméletek}}
 
== Az igazságon túl az ismeretig ==
 
=== Redukált definíció ===
A modern elméletek meghatározásai nem igen ismertek és még kevésbé terjedtek el a szűk akadémiai és szakértői körökön kívül. Szerencsétlenségünkre az igazság egyetlen átfogó meghatározása nem létezik. Mint láthattuk is már, sokkal könnyebb megítélnünk mindazt ami NEM igaz, mintsem hogy megmondhatnánk hogy mi igaz. A meghatározás tehát csak a meglehetősen számos nyelvészeti eszközökben létezik. Ilyen eszközök a [[szinonímákszinonimák]] (hasonló jelentésű szó), [[antonímák]] (ellentétes jelentésű szó), [[metafórok]] (szókép), [[szimilik]] (hasonlóság: ''Ágika olyan, mint egy rózsa''), [[allegória]] (álomkép), példák, a kifejezést közelítő tárgyra való mutatás, vagy éppen az ellenkezőjével, vagy az összekeverttel való összehasonlítás, szótári meghatározások és idézetek stb.
 
Azt mondhatnánk, hogy egy általánosan elfogadható igaz állításnak egyszereegyszerre kell megfelelnie a tényeknek, azokkal azonosnak kell lennie és jelentéstanilag egyértelműnek, valamint valami köztiszteletben álló személy által elhirdetett, közmegegyezés által elismert és történelmileg hasznos ismeretnek kell lennie. Csoda hát, hogy az igazság mint olyan, sok vita tárgyát képezi?
 
=== Paradoxonok ===
Kivételes esetektől eltekintve a legtöbb kutató saját eredményeinek igazságértékét megközelítőnek tartaná. Ennek ellenére nincs szükség egy új “''megközelítő igazság''”-fogalom kifejlesztésére, mert azt mondhatjuk, hogy a kutatók célja az igazság felderítése, bár azt csak részlegesen érik el, azaz eredményeik csak megközelítőek.
 
Ugyanakkor más filozófusok szerint tévedés a kutatók célját az igazság eléréseként meghatározni. Ezek az un. „''tudományos anitanti-realisták''” elképzelései szerint a fizikai, gazdasági, vagy meteorológiai kutatások célja nem az “igazság” felderítése, hanem bizonyos, megnevezett igények kielégítése, azaz a hasznosság. E nézetek főbb képviselői [[Peirce]], [[James]], [[Moritz Schlick|Schlick]] és [[Kuhn]]. Az így gondolkodók szerint az atomelmélet nem igaz vagy hamis, hanem a kísérletek eredményeinek megjósolása és a meglévő adatok megmagyarázása szempontjából hasznos, vagy haszontalan (alkalmas vagy alkalmatlan). [[Giere]] ezzel szemben a tudomány célja a lehető legjobb „''képviselet''” létrehozása. Ezt olyan értelemben használja, mint ahogy egy térkép képviseli a földrajzi alakulatokat: egy térképet senki nem tartana “igaz”-nak, mert az az adatokat csak több-kevesebb pontossággal képviseli. Ehhez a megközelítéshez hasonlóan a tudományos elméleteket az ismert adatokra kell illeszteni. A tudósoknak nem szabadna “igaz elmélet”-eket kidolgozni, hanem a világot képviselő modelleket kell készíteniük.
 
=== Szubjektív / Objektív igazság ===
Az objekt, vagy tárgy az, amit megfigyelünk, és szubjekt vagy alany az, aki megfigyel. A szubjektív, vagy alanyi érzékelés az, például aminek a piros szín tűnik nekem (pirosság), vagy az amit érzek mikor fáj a lábam (fájdalom), vagy mikor örülök neked (öröm). Filozófiailag a szubjektív igazság a megfigyelés minőségének egy független tárgyként való értelmezése. [[C. I. Lewis]], az 1929-es ''Elme és a világrend'' című könyvében ezt “kváliá”-nak nevezte, és [[Daniel Dennett]] azt mondta róla, hogy a szubjektív igazság '''kimondhatatlan''' (csakis közvetlen tapasztalással ismerhető meg), '''lényegi''' (független a tapasztalat más dolgokhoz való viszonyától) és '''privát''' (azaz nem lehet összehasonlítani az én és más igazságát), valamint hogy az a tudatban azonnal, '''közvetlenül felfogható'''. Az arabok azt mondják a kávé ízéről'': “Aki ízleli tudja, aki nem ízleli nem tudja''”. A [[Metafizikai Szubjektivizmus]] állítása szerint minden igazságunk ilyen jellegű, azaz minden amit ismerünk valamilyen úton-módon saját szubjektív tapasztalatainkból származik. Ez a nézet nem szükségszerűen tagadja a [[Realizmus (filozófia)|realizmust]], de állítása szerint a való világról nem lehet ''közvetlen'' ismeretünk.
 
Ezzel ellentétben a [[Metafizikai Objektivizmus]] szerint az objektív igazságok valamilyen módon függetlenek saját hiteinktől és érzékeléseinktől. [[Karl Popper]], [[Immanuel Kant|Kant]] és [[Arisztotelész]] szerint az ilyen igazságok nem az emberi elmében, hanem a külső világban léteznek, de [[Maurice Merleau-Ponty]] szerint az ilyen igazságokat csak olyan valaki érzékelheti, aki a világot egyszerre mindenütt, s annak teljességében figyeli – amit csak [[Isten]] képes megtenni. A híres talányra -hogy “''Ha egy fa ledől az erdőben és senki nincs jelen hogy hallja, csinál zajt vagy sem?''”- adott válasz jól megvilágítja a szubjektivizmus és objektivizmus közötti különbséget. Míg az utóbbi szerint a válasz igen, az előbbi szerint nem. [[George Berkeley]] azt mondaná, hogy a fa zajt csinál, mert Isten mindig jelen van és hallja azt. Mindenesetre a tárgyi valóság értékelése és megértése szempontjából az érzékelés jelentősége vitatott. [[Realizmus (filozófia)|Realizmus]] szerint az érzékelés kulcsfontosságú a tárgyi valóság megfigyelése szempontjából, míg az [[instrumentalizmus]] azon a véleményen van hogy az érzékelés haszna nem a megfigyelésben, hanem az értelmezésben van. Ez a kérdés a [[tudomány filozófiai alapjai]] szempontjából nagy jelentőségű.
 
=== Relatív / Abszolút igazság ===
A relatív, vagyis viszonylagos igazságok olyan kijelentések vagy állítások, melyek igaz volta valamilyen viszonyítási alap, mint egy szabvány, vagy egyezmény függvénye. Például az, hogy én az oszlop jobb vagy bal oldalán állok-e attól függ, hogy a megfigyelő hol áll. Általában véve az állítás hivatkozási alapja, a hivatkozó saját kultúrájából adódó szabvány, szokás, vagy világnézet. A [[relativizmus]] tanítása szerint egy adott gondolattartományban lévő ''minden'' igazság ilyen jellegű, és így az, hogy mi igaz, attól függ, hogy a kérdés melyik kultúrában, korban és helyen vetődik fel. Ez érvelés logikai szerkezetét az unún. relativista megtévesztés taglalja. Erkölcsi relativizmusnak nevezik azt a nézetet, mely szerint az erkölcsi igazságokat a társadalom szabja meg.
 
Az abszolút igazságok viszont olyan kijelentések és állítások, melyek minden kultúrában és korban igaznak bizonyulnak. Az [[abszolutizmus (filozófia)|abszolutizmus]] tanítása szerint egy adott gondolattartományban lévő ''minden'' állítás és kijelentés vagy abszolút igaz, vagy abszolút hamis helytől, kortól és kultúrától függetlenül. A posztmodernista világunkban az abszolút igazság haldoklik, s csak néhány filozófus -mint például [[Herman Dooyeweerd]] (1894–1977)- főleg a vallás és kapcsolódó erkölcsi oldalról próbálják életben tartani. Azt mondják: “''Hitünk szerint a lelki igazságok abszolútak, de ez igazságoknak az alkalmazása a hirdetésének és gyakorlatának korát, helyét és körülményeit tükrözik…''” '''[[Filozófia|Filozófiában]]''' az abszolút igazság általában a lényegit különbözteti meg a felszínestől, azaz Plató fogalmát használva az Ideálist az Valóságostól (amit Plátó az Ideális árnyékának tekintett). '''[[Vallás]]os''' csoportokban ez a kifejezés az adott hit, vagy hitrendszer tekintélye forrásának tekintik, mint például ahogy a keresztények a Bibliát annak tekintik. '''[[Tudomány]]ban''' a relativitás elmélet és a kvantum mechanika tette kérdésessé egy abszolút valóság létezését, s bár a fizikai világunkról szerzett ismert tények egy egységesítő elméletbe való összekapcsolására tett próbálkozások (mint például a [[húrelmélet]]) ez ismerethalmaz abszolút igazságának felfedezésére tett erőfeszítésnek tekinthetők. '''[[Matematika|Matematikában]]''' ugyanakkor bizonyítottan léteznek abszolút igazságok. Ilyenek az axiómák és a matematika alapelvei, mint például az egyesítés elve. '''[[Logika|Logikában]]''' a matematikában is alkalmazott bizonyítási stratégia a ''reductio ad absurdum'' használják ilyen igazságok létének bizonyítására. Eszerint, ha egy kijelentés tagadása ellentmondáshoz vezet, akkor az eredeti állítás igaznak bizonyul. Például mondjuk, hogy “''Az abszolút igazság létezik''”. Ha feltételezzük azt, hogy ennek ellentéte, tehát hogy „''Abszolút igazság nem létezik''”, feltétel nélkül, minden esetben általánosan igaz, akkor -a definíció alapján is- ez egy abszolút igazság lenne, mely önmagának ellentmond, tehát az eredeti állítás igaz. Megjegyzendő azonban, hogy ez a bizonyítás, csupán önmagára vonatkozik, s nem alkalmazható Isten, pokol, vagy más galaxisokról származó kis zöld lények létének igazolására, vagy még minden állítás igazságértékének megállapítására sem. [[Kurt Gödel]] 1931-ben kimutatta, hogy vannak olyan logikai kijelentések, melyek igazsága nem meghatározható.
 
== Kifejezések ==
:Az '''igazságfok''' az állítás igazságértékének mértékét határozza meg. Például [[halmazelmélet]]ben annak az állításnak, hogy “''Nulla a {0} halamazhalmaz tagjaeleme''” igazságfoka 1 (igaz), míg a “''Egy a {0} halmaz tagja''” kijelentés igazságfoka 0 (hamis). A [[fuzzy logika|fuzzy logikában]] egy állítás igazságfoka [0,1] tartományban bármilyen valós értékét felvehet. Lehet egy olyan fuzzy halmazt F-et meghatározni, melyben a “''Nulla az F halmaz tagja''” állítás igazságfoka ½ lenne. Nem szabad összetéveszteni az igazságfokot a valószínűséggel: az előző példa nem azt jelenti, hogy nullának egy a kettőben esélye van ahhoz, hogy az F tagja legyen! Például annak az állításnak, hogy „''1956. október 23-án esett az eső Budapesten''” van egy bizonyos igazságfoka, melyet csak bizonyos mértékben tudunk meghatározni: ha tényleg esős nap volt, akkor 1-hez lenne közelebb, ha napos idő volt, akkor 0-hoz.
:Az '''evangéliumi igazság''' valami feltétlen igazságra utal. Például “Minden szava evangéliumi igazság volt” nem arra utal, hogy a beszélő az Újszövetségből prédikált, hanem hogy színtiszta igazat mondott… Ez a kifejezés a Reformáció korából származik és a 19.század közepétől terjedt el általánosabb értelemben való használata.
:Az '''igazság pillanata''' valamilyen kritikus döntéshelyzetre utal, amikor valaki egegy végső próbának van kitéve. Például “Eljött az igazság pillanata, szeretsz vagy nem?”. Ernest Hemingway 1932-es novellájában arra a pillanatra használta, amikor a bikaviadalon a matador leszúrta a bikát.
:A '''meztelen igazság''' kifejezést az egyszerű, túlzásoktól és leplezéstől mentes tényekre használják. A 16.századból származó angol mesében az Igazság és Hamisság együtt mentek fürödni, de mikor Hamisság elvette Igazság ruháját, Igazság inkább meztelenül ment haza, mintsemhogy a másik ruháját magára vette volna.
:Az '''igazság pelyhe''' a Maat egyiptomi istennő jelképe, melyet az őt ábrázoló rajzokon a feje tetején visel és ősi szövegekben az istennőre vonatkozó közvetett utalásként használták. A rajzokon a szív megméretésének szertartását ábrázolják, ahogy Maat a szívet a mérlegre helyezi. A halott szívének “pehely-könnyű”-nek kellett lennie, hogy a kívánatosabb világba beengedtessék.
:A '''költött, vagy fikciós igazság''' a logikai következtetésekben alkalmazott kijelentés, vagy bizonyítás, mely nem szükségszerűen igaz attól függően, hogy a következtetés sor logikailag hibátlannak tekinthető. Gyakran az ilyen gondolatsorokat érdekességként, vagy szórakozásként (például viccekre) használják. A karikatúrák is a fikciós valóság képi megjelenítésének tekinthetők.
:A “'''Tényekből keresd az igazságot'''” [[Mao Ce-tung]] kedvenc mondása volt a [[Kulturális Forradalom]] idején [[Kína|Kínában]], melyet az akkor államilag elvárt (sokszor erőltetett) önbírálatok serkentésére használt, és melyet Maó halála utáni [[Teng Xiao-ping]] saját céljaira átvett az ún. [[pragmatizmus]] támogatására. Új értelme az volt, hogy a politikai ideológia alkalmazása helyett gyakorlati haszonnal járó gazdasági és politikai megoldásokat kell keresni.
:Az '''igazságszérum''' – olyan vegyszerek összefogalóösszefoglaló neve, amelyeket vallatáskor a rab ítélőképességének és magasabb tudat-funkcióinak letörésére használnak rendőri, kémelhárítói, katonai szervek. Ezek a szerek gyakran tartalmaznak alkoholt, szcopolaminét, nátrium-tiopentált vagy nátrium-pentotált, LSD-t, barbiturátot és amfetamint.
:Az '''üres igazság''' egy értelmetlen, de esetleg igaz állítás. Például “''A kenyérben lévő minden elefánt rózsaszínű''” egy üres állítás, mert a kenyérben nyilvánvalóan nincsenek elefántok, így azok színét megállapítani nem lehet. Egy másik példa:”''Ha egy prímszám páros és kettőnél nagyobb, akkor osztható hárommal''” – mivel a kettőn kívül nincs több páros prímszám, az állítás igazságértéke nem számít. Míg a kijelentés hogy “''Nulla matematikus kell egy égő kicseréléséhez''” nem üres igazság (és nem is igaz), addig a “''A nulla matematikusból álló csoport minden tagja ki tudja cserélni az égőt''” állítás egy üres igazság… Azt gondolhatnánk, hogy az ilyen üres igazságokat nem nehéz elkerülni, mégis a matematika történetében gyakran előfordult, hogy valamilyen elfogadott igazság ellentétének ellentmodásávalellentmondásával való bizonyítás ilyen csapdába került.
 
== Források ==
* [http://www.amazon.com/exec/obidos/ASIN/0819122793/philosophypages Az igazság összefüggési elmélete] Nicholas Rescher (U Press of America, 1987)
* [http://www.amazon.com/exec/obidos/tg/detail/-/0674697375/ref=ase_philosophypages/102-1466305-2028900?v=glance&s=books Pragmatizmus és az igazság jelentése] William James (Harvard, 1978)
* [http://www.amazon.com/exec/obidos/tg/detail/-/0199241813/ref=ase_philosophypages/102-1466305-2028900?v=glance&s=books Logikai tulajdonságok: Azonosság, lét, állítás, szúkségszerűségszükségszerűség, igazság] Colin McGinn (Clarendon, 2001)
* [http://www.amazon.com/exec/obidos/tg/detail/-/0486240738/ref=ase_philosophypages/102-1466305-2028900?v=glance&s=books A görög matematika történelme: Thálesztől Euklédeszig] Thomas L. Heath (Dover, 1981)
* [http://www.amazon.com/exec/obidos/tg/detail/-/0300097352/qid=1125535692/sr=2-1/ref=pd_bbs_b_2_1/102-1466305-2028900?v=glance&s=books Út a bölcsességhez] Jaspers, Karl (New Haven: Yale University Press, 1954)