„GS–6–23” változatai közötti eltérés

A fegyvert a [[Tula (Tulai terület)|Tulai]] KBP tervezőirodában fejlesztették ki [[Vaszilij Petrovics Grjazev|Vaszilij Grjazev]] és [[Arkagyij Georgijevics Sipunov|Arkagyij Sipunov]] vezetésével a [[GS–23]] továbbfejlesztésével. A tervezőmunka a 30 mm-es [[GS–6–30]] gépágyú fejlesztésével párhuzamosan folyt. A két gépágyú szerkezeti kialakítása és működési elve megyegyezikmegegyezik. A tulai tervezőirodában a tervezés alatt használt gyári jelzése TKB–613 volt. Cél egy igen nagy – 10 000 lövés/perc – tűzgyorsaságú fegyver kialakítása volt. 1965-ben kezdődtek az első földi lövészetek a fegyverrel. A fejlesztés során hidraulikus indítóberendezést (startert) alkalmaztak, de ezt később felcserélték piropatronos indításra. Sorozatgyártása 1972-ben kezdődött el az [[Izsevszki Gépgyár]]ban. 1974-ben rendszeresítették. A sorozatban gyártott GS–6–23 azonban nem érte el a tervezett tűzgyorsaságot, a fegyver csak 9000 lövés/perc tűzgyorsasággal rendelkezett.

A GS–6–23 hatcsövű, Gatling-rendszerű (forgócsövű) fegyver. Gázműködtetésű, a zár működtetését és a csőköteg forgását a csőből elvezetett lőporgázok energiája biztosítja. Az elvezetett gáz egy gázmotort működtet. A fegyver tűzkész állapotba hozása piropatronnal történik, amelyekből 10 db áll rendelkezésre. A csőblokk egy körülfordulása alatt egy-egy cső zárszerkezete egy teljes töltés-ürítés ciklust valósít meg. A fegyver vezérlő rendszere 27V-os, egyenáramú.

* [http://airwar.ru/weapon/guns/gsh623.html ГШ–6–23 – Az ''Ugolok nyeba'' repülő-enciklopédia cikke (oroszul)]