„GS–6–23” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Története: Tula linkl |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
== Története ==
A fegyvert a [[Tula (Tulai terület)|Tulai]] KBP tervezőirodában fejlesztették ki [[Vaszilij Petrovics Grjazev|Vaszilij Grjazev]] és [[Arkagyij Georgijevics Sipunov|Arkagyij Sipunov]] vezetésével a [[GS–23]] továbbfejlesztésével. A tervezőmunka a 30 mm-es [[GS–6–30]] gépágyú fejlesztésével párhuzamosan folyt. A két gépágyú szerkezeti kialakítása és működési elve
Később továbbfejlesztették. Az így kialakított GS–6–23M (9A–768) gépágyúval sikerült elérni a célként kitűzött 10 000 lövés/perc tűzgyorsaságot. Az első szériából csak kis mennyiség készült, a repülőgépeken alkalmazott gépágyúk többsége a GS–6–23M változatból kerül ki.
== Szerkezeti kialakítása ==
A GS–6–23 hatcsövű, Gatling-rendszerű (forgócsövű) fegyver. Gázműködtetésű, a zár működtetését és a csőköteg forgását a csőből elvezetett lőporgázok energiája biztosítja. Az elvezetett gáz egy gázmotort működtet. A fegyver tűzkész állapotba hozása piropatronnal történik, amelyekből
A GS–23-hoz alkalmazott 23 × 115 mm-es repesz-romboló-gyújtó és nyomjelzős páncéltörő lövedékkel szerelt AM–23 lőszert tüzeli. A lövedék tömege 200 g, a lőszerek elektromos gyújtásúak. A fegyvernek hevederes adagolású és heveder nélküli változata van. A fegyvert SZPPU–6 konténerben a fegyvertartókra függesztve is alkalmazzák. A Szu–24-en 500 db, a MiG–31-en 260 db a lőszerjavadalmazás. A fegyver elektronikus vezérlése a nagy tűzgyorsaság és a kis lőszerjavadalmazás miatt csak rövid sorozatokat engedélyez.
30. sor:
* [http://www.kbptula.ru/rus/str/cannons/gsh6_23.htm Ismertető a GS–6–23-ról a fegyvert kifejlesztő KBP oldalán]
* [http://web.archive.org/web/20050731093814/http://www.izhmash.udm.ru/arms/gsh-6-23.html A fegyver a gyártó Izsmas honlapján (archivált másolat)]
* [http://airwar.ru/weapon/guns/gsh623.html
{{Portál|Hadtudomány|}}
|