„Budapest X. kerülete” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Czimmy (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
35. sor:
A kerület neve az egészen a középkorig visszanyúló kőfejtésre utal. A terület első említése még ''Kőér''ként [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] király 1244. évi adománylevelében történik, melyben az említett területet megművelésre Pest városának ajándékozott. Ezen elnevezés emlékét őrzi a Kőér utca neve. A hely geológiai adottságainak köszönhetően alakulhatott ki a kőbányászat, a tégla- és cserépgyártás, valamint dombjai révén a szőlőtermelés.
 
Kőbánya területén már a [[17. század]] elejétől intenzív bányászat folyt, a puszta 1661-től a felsővattai Wattay (Pál Pál-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja) család birtoka volt. A kitermelést a gyarapodó Pest építőanyag-igénye csak növelt az idők során.<ref group=m>Feljegyzések szerint a kecskeméti református templomhoz is innen szállították a követ, a Wattay I. Pál Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispán és a budai pasa engedélyével.</ref> A puszta oszmán uralom alóli felszabadításakor Wattay János a váci járás szolgabírájaként, a Rákóczi-szabadságharc alatt a vármegye első kuruc alispánjaként irányította Kőbánya életét. Kőbányai alapanyagokból épült a [[Magyar Tudományos Akadémia]] épülete, valamint az [[Egyetemi Könyvtár (Eötvös Loránd Tudományegyetem)|Egyetemi Könyvtár]], és a [[Lánchíd]] pilléreinek egy része. [[1890]]-ben a veszélyes bányászat miatt beszüntették e tevékenységet Kőbányán.
 
A kőfejtés mellett a téglagyártás és a szőlőtermesztés is virágzott Kőbányán a XIX. század derekán. A pestiek kellemes kirándulóhelynek tartották a korabeli Kőbányát, szép borvidékkel. A pesti szőlőültetvények 80%-a mai Kőbánya területén helyezkedett el. Kőbánya két szőlőhegye az Ó- és Új-hegy voltak. Az Ó-hegy legmagasabb pontján (148 m) épült fel a romantikus stílusú [[Csősztorony]], a szőlőültetvényeken történt garázdálkodások megakadályozására. Havas József, az Óhegyi szőlőkertek tulajdonosa [[1859]]-ben eladta szőlőjét Perlmutter Jakabnak, akitől Dréher Antal 1862-ben vette meg a szőlőt.