„Litván Nagyfejedelemség” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Woloh (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
34. sor:
=== A lengyel–litván perszonálunió ===
 
A 14–15. században, kihasználva a tatár terjeszkedés kínálta lehetőséget, a Litván Nagyfejedelemség a mai [[Fehéroroszország]], [[Ukrajna]], [[Oroszország]] egy részét is magába olvasztotta, határai a [[Balti-tenger]]től a [[Fekete-tenger]]ig terjedtek. A litvánok megpróbáltak terjeszkedni a tatárok területein és elfoglalni a román [[Moldva|Moldvát]] is, amitami egy ütközőpontban feküdt a litvánok, a magyarok, a lengyelek és a tatárok között. Moldvát a litvánok nem tudták elfoglalni, a tatárok támadásai nem hagytak alább, sorozatos összeütközések történtek az oroszokkal és lengyelekkel, valamint a [[Német Lovagrend]]del, sőt a magyar király, aki Lengyelország uralkodója is volt egy időben, hadjáratokat vezetett Litvánia ellen.
 
A meghódított területek szláv népessége is erős hatással volt az állam belső szerkezetére (hadsereg, pénzügyek), illetve kultúrájára (a vezetőréteg egy része [[ortodox kereszténység|ortodox]] hitre tért). Az ország szláv nyelvet használt a hivatali és egyházi életben, a litván nyelv pedig sok helyütt visszaszorult, ami elszlávosodással fenyegette az országot. Mindez megváltozott [[1386]]-ban, mert Jagelló ([[Jogaila]]) nagyfejedelem felvette a római katolikus vallást, [[I. Lajos magyar király]] lányának, [[Hedvig lengyel királynő|Hedvig]]nek a kezével [[II. Ulászló lengyel király|II. Ulászló]] néven elnyerte a lengyel trónt, megteremtve ezzel a több mint 400 éves lengyel–litván együttélés alapjait, így a keleti szláv hatás a litván területeken csökkent.