„Abd el-Káder” változatai közötti eltérés

'''Abd el-KaderKáder al-Dzsazáirí''', akit röviden csak AbdelAbd Kaderkéntel-Káderként emlegetnek ([[1808]]. [[szeptember 6.]] – [[Damaszkusz]], [[1883]]. [[május 26.]]) algériai származású [[muszlim]] tudós, [[szúfi]], a 19. század közepén az franciák elleni felkelés vezetője hazjában, s [[Algéria]] nemzeti hőse.

Maszkarában született, ami a mai [[Orán]]hoz közel fekvő katonai tábor volt. Apja, Muhji ad-Dín Haszani, a qadari szúfi rend tagja, [[Mohamed próféta]] leszármazottja volt. Neveltetésében a katonai képességek fejlesztése mellett a tudományok is szerepet kaptak, teológiát és nyelvészetet tanult. 1825-ben apjával együtt teljesítette mekkai zarándoklatát, ahol hosszas beszélgetéseket folytatott Imám Samíllal, majd meglátogatta több neves muszlim tudós sírját is [[Bagdad]]ban, illetve [[Damaszkusz]]ban. Ez az utazás, valamint Mohamed Ali [[egyiptom]]i reformjai nagy hatást tettek rá. Pár hónappal a francia megszállás előtt tért haza.

1830-ban érkeztek a franciák Algériába. Két év alatt számos törzs támogatását megszerzte, s az emír címet felvéve megkezte a franciák elleni felkelés megszervezését. 1842-ig tulajdonképpen gerillaharcot folytattak csapatai, és számos kisebb győzelmet arattak a franciák felett. Algéria nyugati területén volt igazán sikeres, itt tudta leginkább egyesíteni a törzseket. Thomas Robert Bugeaud marsall, a francia csapatok vezetője és AbdelAbd Kaderel-Káder 1837. május 30-án aláírták a tafnai egyezményt, melyben a franciák, Oran és Titeri elismerték Algéria kormányzójának, mégpedig csakis névleges francia fennhatóság alatt.

De Abd el-KaderKáder fanatikus hívei nem nyugodtnak; a háború 1838-ban újra kitört és Abd el-KaderKáder teljes leveretésével végződött. Adb el-KaderKáder 1844-ben [[Marokkó]]ba menekült, de amikor a szultán veszélyeztetve látta általa hatalmát, 1847-ben a határon átszorította. A franciák körülzárolták és 1847. december 22-én elfogták, de [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] 1852 októberében visszaadta szabadságát és 100 000 frank évi nyugdíjat engedélyezett neki.

Abd el-KaderKáder eleinte [[Brussza|Brusszába]], 1855-ben pedig [[Damaszkusz]]ba költözött. Itt 1860-ban az üldözött keresztények védelmére kelt, amiért III. Napóleon a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Francia becsületrend]] nagykeresztjével tüntette ki.