Főmenü megnyitása

Módosítások

wd
Apja állami hivatalnok volt, aki korán visszavonult a hivataltól. Rimszkij-Korszakovnak már fiatalon fény derült zenei tehetségére, [[zongora|zongorázni]] tanult, és komponált is. Apja tengerésztiszti pályára szánta, ezért 1856-ban beíratta a [[Szentpétervár|pétervári]] tengerészeti akadémiára. Itteni tanulmányai alatt is folytatta zenei tanulmányait: [[cselló]] és [[zongora]] voltak a hangszerei. Megismerkedett [[Milij Alekszejevics Balakirev|Balakirevvel]], [[Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij|Muszorgszkijjal]] és [[Cezar Antonovics Kjui|Kjuival]] (ők alakították később, [[Alekszandr Porfirjevics Borogyin|Borogyinnal]] kiegészülve, az Ötök zeneszerzőcsoportot), akik hatására belekezdett egy [[szimfónia]] írásába. 1862-ben végzett az akadémián, és mint a flotta tisztjét, egy föld körüli útra vezényelték. A tengeren befejezte első szimfóniáját, az orosz szimfonikus zene első darabját. Az Op. 1-es ''esz-moll szimfóniát'' Balakirev mutatta be 1865-ben – hatalmas sikerrel. 1871-ben a szentpétervári konzervatórium tanárává nevezték ki, noha nem is volt meg a képesítése. Tudván ezt, titokban szorgos zeneelméleti, technikai tanulmányokba kezdett, [[összhangzattan]]t és [[ellenpont]]ot tanult.
 
1873-ban kilépett a tengerészettől, a flotta zenekarának felügyelője lett. Megnősült, [[Nagyezsda Nyikolajevna Purgold]]{{wd|Q4394673}}ot, a szintén sikeres zongoraművészt és zeneszerzőnőt vette feleségül. Mindeközben szorgosan átdolgozta addigi műveit, de új kompozíciókat is szerzett. Befejezte első operáját, ''[[A pszkovi lány]]t''. 1886 és 1890 között a szentpétervári szimfonikus hangversenyek karmestere volt. E minőségében külföldön is fellépett. 1867-ben elkészült az első orosz szimfonikus költemény, a ''Szadko'', majd a ''Szerb fantázia'' és a ''II. szimfónia (Antar)'' következett. Az 1880-as évtizedben történt meg nagy zeneszerzői magára találása. Olyan művek születtek ebben az időszakban, mint a ''Májusi éj'', a ''[[Hópelyhecske]]'', az átdolgozott ''[[Szadko]]'', a ''[[Mozart és Salieri (opera)|Mozart és Salieri]]'', a ''[[Cári menyasszony]]'', a ''[[Mese Szaltán cárról]]'', a ''Seherezádé'', az ''Orosz húsvét'' stb. A közönség ünnepelte, és hivatalosan is elismerték munkásságát. Utolsó operája a [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]] nyomán írt ''[[Az aranykakas]]'', amelyet a cenzúra tiltása miatt csak halála után, 1909-ben mutathattak be. Infarktusban halt meg.
 
Szerzeményei Rimszkij-Korszakovot [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] mellett a legelismertebb orosz zeneszerzővé avatták. Az új orosz nemzeti művészet gondolatával indult, a népdal gyermekkora óta foglalkoztatta. Közös elvek alapján alakította társaival a nevezetes zeneszerző-csoportot, az [[Orosz ötök|Ötöket]]. Az orosz zene mellett vonzották a keleties témák és zenei motívumok. Operái szövegét többnyire ő írta. Minden munkájára az élénk, színes hangszerelés és hangulatfestés a jellemző, már kortársai is kiváló hangszerelőnek tartották, több kollégájának darabját írta át, hangszerelte ''([[Borisz Godunov (opera)|Borisz Godunov]], [[Hovanscsina]], [[Igor herceg]]'', ''[[A kővendég]])''. Hangszerelés tankönyvet is írt.