A komédia nemegyszer dialógusokban kifejtett társadalomtudományi tanulmánnyá szélesül, amelyet rendszerint az abszurd helyzet tesz mégis izgalmasan színpadképessé. A [['''Barbara őrnagy]]'''-ban például az elméleti viták messze túlszárnyalják a cselekményhordozó dialógusokat. Ezekből a vitákból azonban az derül ki, hogy az ágyúgyárosokat hangosan kárhoztató Üdvhadsereg ugyanazt a politikai célt szolgálja, sőt maguknak az ágyúgyárosok tartják fenn. A már-már a hajdani hitvitázó drámák disputáit idéző vígjáték legokosabb alakja a cinikus ágyúgyáros, míg ellenfelei igen naiv emberek, akiket különböző, de célnak megfelelő eszmékkel táplálnak, hogy ellenségüket szolgálják... azaz, végül is az derül ki, hogy ezek nem is ellenségei egymásnak, hanem közös ellenségei az emberiségnek, tekintet nélkül, hogy ki mit is gondol magáról.<ref>Hegedűs Géza: G. B. Shaw világa. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1970. 114-115. o.</ref>
