„Gordon Allport” változatai közötti eltérés

a
clean up AWB
a (clean up AWB)
1935-ben Gordon Allport felülvizsgálta az attitűdteória és -kutatás egész területét. Több mint száz különböző attitűddefiníció áttekintése után Allport úgy találta, hogy a legtöbb kutató alapvetően megegyezik abban, hogy az attitűd tanult prediszpozíció valamely tárggyal vagy tárgyaknak egy osztályával szembeni válaszreakció következetesen kedvező vagy kedvezőtlen módját illetően. Rámutatott továbbá, hogy ez a kettősség az attitűd irányulásában (a kedvező, illetőleg a kedvezőtlen) gyakran úgy szerepel, mint a fogalom legjellemzőbb vonása. Tehát az attitűdöt úgy fogták fel, mint egy egyszerű egydimenziós fogalmat.
 
De ahogy Allport megjegyzi, az erre az attitűdkoncepcióra alapozott kutatás nem volt eredményes a viselkedés predikciójára nézve, s szerinte az egydimenziós szemlélet túlegyszerűsített. Valóban Allport szemszögéből nézve két ember hasonlóképpen kedvezően viszonyulhat egy tárgyhoz, mégis különbözőképpen érezhetnek a tárgy egyes összetevőivel vagy vonásaival szemben. Például két ember egyforma jóindulatot érezhet az egyház iránt, de egészen különbözőképpen érezhet az egyház egyes vonásaival vagy gyakorlatával szemben. Hasonlóképpen, két ember egyformán a változás mellett lehet, de ugyanakkor nem egyeznek meg egy reformmozgalom kiviteli módjában. Így Allport szerint, bár két ember ugyanolyan fokú érzelemmel viseltethetik egy tárgy iránt, <em>''kvalitatíve</em>'' különbözhetnek egymástól hozzá való attitűdjükben. Nyilvánvaló – folytatja –, hogy az egyik ok, amiért nem tudjuk megjósolni a viselkedést az attitűdből, az, hogy a mi attitűdméréseink egydimenziósak, és nem veszik számításba az attitűdnek ezt a kvalitatív természetét.
 
Allport ezért döntött az attitűd kvalitatív természetének tekintetbevétele mellett. Allport ellenvetését azonban nem kísérte ezeknek a kvalitatív különbségeknek a mérésére alkalmas technika, s ez részben megmagyarázhatja, miért talált az ellenvetés süket fülekre. Valóban, hogy folytassuk Allport áttekintését, a kutatók tovább folytatták az attitűd egyetlen jellemzővel való mérését, ami lényegében a tárggyal szemben megnyilvánuló kedvező vagy kedvezőtlen egydimenziós skálán helyezte el a válaszolót. Sőt érdemes megjegyezni, hogy a két legnagyobb attitűdmérő eszköz, amelyet Allport beszámolója óta bevezettek (a Guttmann-skála és a szemantikus differenciál), kifejezetten egydimenziós adatok nyerésére szolgált. Mindamellett a viselkedés predikciója alapvető koncepció maradt, és megoldatlan probléma.
{{Idézet|"A szociálpszichológia feladata annak a meghatározása, hogy miként befolyásolja az egyén gondolkodását, érzelmeit és viselkedését mások tényleges, képzelt, vagy mögöttes jelenléte. "|(Társadalomban élünk) - Gordon Allport}}
 
Az előítéletek szociálpszichológiai kutatása kezdetektől fogva összekapcsolódott az attitűdök, a (köz)vélemény, a hiedelmek és sztereotípiák, a befolyásolás, a konformizmus és a tágabb kulturális környezet, a szocializáció kutatásával. A német fasizmus hatalomra jutása, mindenekelőtt a második világháború kitörése és európai pusztítása még inkább ráirányította a figyelmet arra a kérdésre, hogy milyen erkölcsi tőkével vesz részt Amerika az antifasiszta harcban, ha <em>''külföldön </em>''a szabadság és a demokrácia helyreállításáért küzd, míg<em>''belföldön </em>''a legkiáltóbb társadalmi igazságtalanságokat is eltűri. A nácik rémtettei, elsősorban az európai holokauszt történései megmutatták, hogy nincs következmény nélküli, „ártalmatlan" előítélet: egy kisebbséggel szemben táplált előítélet, ha politikai legitimációt nyer, koncentrációs táborok felállításához, genocídiumhoz, ártatlan emberek millióinak elpusztításához vezethet. Vagy másképpen fogalmazva, „igen keskeny a határ a szabad véleménynyilvánítás és a másokat emberi jogaikban korlátozó, deperszonalizáló, jelentős egzisztenciális hátrányokat okozó előítéletes megnyilvánulások között".<ref>[[Csepeli György: Szociálpszichológia, Budapest, Osiris, 1997, 499. o.]]</ref>
 
 E „keskeny határ" felismerésén alapul Gordon W. Allport híressé vált „fokozatossági" modellje, amely szerint az előítéletesség öt egymásra épülő fokozata különböztethető meg:
# hátrányos megkülönböztetés, elkülönítés, kirekesztés;
# fizikai agresszió;
# üldözés és kiirtás.<ref>Gordon W. Allport: <em>''Az előítélet, </em>''Budapest, Gondolat, 1977.</ref>
 
Allportnak az előítélet-kutatások korabeli eredményeit szintetizáló műve alig egy évtizeddel a második világháború után, 1954-ben jelent meg. Könyvéből kiderül, hogy ekkorra már jóformán nem volt olyan társadalmi rétege, etnikai, vallási csoportja vagy korcsoportja az Egyesült Államok lakosságának, amelyet legalább egy reprezentatív felmérés vagy illusztratív kísérlet erejéig meg ne vizsgáltak volna az előítéletesség alakulása és elterjedtsége szempontjából - a hároméves kisgyermekektől a háborús veteránokig, a mormonoktól a japánokig, a nyomornegyedek lakóitól a középosztály és a politikai, gazdasági, intellektuális elit tagjaiig. Allport nagy érdeme, hogy nem statikus képet rajzol az előítélet elterjedtségéről, megoszlásáról. Nem úgy fogja fel a kérdést, hogy adva van egy többség, amely az előítélet alanya, és egy kisebbség, amely az előítélet tárgya lenne. Az előítéletesség térképe ugyanis olyan térkép, amelyen a határok a nézőponttól függően elmozdulhatnak. Egy „uralkodó többség", amely egy kisebbséget diszkriminál és előítéleteket táplál vele szemben, csak addig uralkodó többség, ameddig tagjait egy adott kisebbség iránti gyűlöletük egyesíti. Abban a pillanatban azonban, amikor például nem a fekete kisebbség számít ellenségnek, a fehér uralkodó többség maga is a legkülönfélébb - egymással szemben álló - csoportok halmazára bomlik fel: olaszra és írre, katolikusra és zsidóra, kommunistára és Ku Klux Klan-tagra stb. Ha pedig a feketék csoportjához tartozó egyén antiszemita lesz, akkor a fehér többség által elszenvedett megaláztatásokért némi kárpótlást érezhet oly módon, hogy legalább a zsidók elleni előítélet tekintetében egy virtuális többséghez, a „nem zsidó uralkodó többséghez" tartozhat. Azok pedig, akik egyetlen „megvetett" kategóriába sem tartoznak, és ezáltal méltán tekinthetnék magukat a minden szempontból uralkodó többség képviselőinek, végül már oly kevesen lesznek, hogy maguk is kisebbségbe kerülnek, és ugyancsak megvetés, előítélet, sztereotipizálás tárgyává válhatnak. Ők lesznek például az undok és pökhendi „WASP"-ok (White Anglo-Saxon Protestants), vagy ők lesznek a Wall Street hájas kapitalistái, akik a Kreml uraival vagy/és a nemzetközi cionizmussal szövetkezve szőnek összeesküvést az amerikai nép - „az igazi többség" - elpusztítására.
 
''Allport'' klasszikus művének egyik fő kérdése, hogy kialakulhatnak-e (vagy legalábbis egy racionális társadalomtudománnyal szövetkező felvilágosult államhatalom segítségével kialakíthatók-e), s nem csupán a kivételes egyéni esetek szintjén, <em>''az emberiséghez fűződő kötelékek </em>''egy olyan világban, ahol az emberiséget alkotó csoportok közötti valóságos - de antropológiailag és szociológiailag egyaránt <em>''relatív </em>''- különbségeket az emberi pszichikumnak egy sajátos működése <em>''abszolút </em>''különbségekké, a „mi" és az „ők" mindig <em>''bennünket </em>''igazoló, kizárólagos ellentétévé merevíti. Kiiktatható-e világunkból az előítélet, ennek a kategorizációs folyamatnak az egyik leghétköznapibb - de adott körülmények között az előítélettel sújtott csoport fizikai megsemmisítéséhez is elvezető - megnyilvánulása? Ebben a kérdésben a montesquieu-i „világpolgárság" <em>''természetjogi </em>''koncepciója kerül szembe a minden ember testvériségének és egyenlőségének eszméjét sárba tipró pszichológiai mechanizmussal, amelynek determinánsa végső soron ugyancsak az „emberi természet". Allport ugyanis az előítéletet mindenekelőtt pszichológiai problémaként kezeli. Az előítélet nem egyszerűen előzetes ítélet <em>''(praeiudicium), </em>''nem pusztán hibás általánosítás, ismeretbeli tévedés, amely a tényekkel szembesítve minden további nélkül korrigálható, utólagos ítéletté alakítható, hanem olyan <em>''attitűd, </em>''amely meghatározott funkciót tölt be a személyiség érzelmi és motivációs „háztartásában" is.
 
= Allport elméletének összesített jellemzése és értékelése =
282 525

szerkesztés