„Hindenburg (LZ 129)” változatai közötti eltérés

Az '''LZ 129 Hindenburg''' egy német [[Zeppelin (léghajó)|Zeppelin-léghajó]] volt. Testvérhajójával, a ''Graf Zeppelin II''-vel a legnagyobb, ember alkotta szerkezet volt, amely a levegőbe emelkedett. Interkontinentális, a [[Harmadik Birodalom]] és az [[Amerikai Egyesült Államok]] közötti utakra tervezték. Nevét [[Paul von Hindenburg]] [[Németország|német]] tábornok, [[köztársasági elnök]] után kapta. A náci Németország előszeretettel használta propagandacélokra, a német technikai fejlettség és erő bemutatására.

Az [[1920-as évek]] végén, a [[Graf Zeppelin (LZ 127)|Graf Zeppelin]] sikerén fellelkesülve a [[Hugo Eckener]] által irányított Zeppelin-társaság egy interkontinentális kereskedelmi utazásokra alkalmas léghajóflotta felépítését tűzte ki célul. A hajó, amelyet elsőként terveztek megépíteni, az LZ 128 (''Luftschiff Zeppelin 128'') volt. Hossza 232 méter lett volna, teste pedig 150 277 köbméter hidrogént fogadott volna be. A brit [[R-101]]-es [[1930]]. októberi katasztrófája miatt a tervezők úgy döntöttek, hogy olyan hajót kell építeni, amelyet nem [[hidrogén]]nel, hanem [[hélium]]mal töltenek fel. Mivel a hélium nehezebb a hidrogénnél, így kevesebbkisebb terhet tud felemelni. Ezért a héliummal töltött léghajónak nagyobbnak kell lennie, mint egy ugyanakkorugyanakkora súlyt szállító, hidrogénnel működőtöltött ballonú légi járműnek. Az LZ 128 tervét elvetették, és megkezdték a jóval nagyobb, 198 000 köbméteres LZ 129, (''Luftschiff Zeppelin 129''), a későbbi Hindenburg tervezését.

A léghajó építése [[1931]] őszén kezdődött, de a munkálatok lassan haladtak a finanszírozási nehézségek miatt. A cég a munkálatok során öt tonna [[dúralumínium]]ot vásárolt az R-101 roncsaiból, és azt beépítette a Hindenburgba, amely testvérhajójával, az LZ 130-cal (''Luftschiff Zeppelin 130'') ma is a legnagyobb, emberkéz alkotta repülő objektumnak számít: hossza 245 méter, átmérője 41 méter volt, és 199 973 köbméter gáz befogadására volt képes. Legnagyobb sebessége 135 kilométer volt óránként, tartósan 125 kilométerrelkm/h-val tudott haladni. Bár arra tervezték, hogy héliummal lesz megtöltve (mivel a hélium semleges gáz), azonban az [[Amerikai Egyesült Államok]] exportkorlátozásai miatt a németek kénytelenek voltak a gyúlékony hidrogént használni.

Első repülésére [[1936]]. [[március 4.|március 4-én]] indult [[Friedrichshafen]]ből. Az út 3 óra 6 percig tartott. A következő két hétbenhéten számos próbautat tett, majd március 23-án már utasokkal, nagyjából 80 fotóriporterrel emelkedett a levegőbe. Ekkor Lowenthalba repült Friedrichshafenből.

A Hindenburg általában két és fél nap alatt tette meg az utat, gyorsabban, mint a legsebesebb óceánjárók. A leggyorsabb átkelés 1936. augusztus 10-11-én volt, amikor a léghajó mindössze 43 óra 2 perc alatt ért el Lakehurstből [[Frankfurt am Main|Frankfurt]]ba. A sebességnek megvolt az ára: 1936-ban egy útjegy 400 dollárba, egy évvel később már 450-be került. Összehasonlításképpen: a kor legjobb német óceánjáróin 240 dollárba került egy első osztályú jegy. A DZR komoly bevételre tett szert a légipostai küldemények szállításából is.

1936. október 9-én, hogy támogatást szerezzenek egy német-amerikai transzatlanti szolgáltatásnak, megrendezték a ''Milliomosok repülését'', amelyen 72 vagyonos és befolyásos utas vett részt. Az utasok egy tíz és fél órás repülésen vettek részt, New England felett. 1936 végére a Hindenburg 34-szer repülte át az óceánt. Az utat a két földrész között 3500 utas és nagyjából 30 tonna áru tette meg.

A hajó egy széles, ovális balkanyarba kezdett. Eközben 15 másodpercen át hidrogént engedtek a levegőbe, hogy így csökkentsék a gázmennyiséget. Pruss folyamatosan csökkentette a motorok sebességét. Mivel a hajó faroknehézfarnehéz volt, 30 másodpercen át ismét gázt engedtek a 11-16. rekeszekből. Mivel a hajóléghajó ennek ellenére sem került vízszintes helyzetbe, 1100 kilogrammnyi ballasztot dobtak le, és újabb öt másodpercig eresztették ki a hidrogént. Ezután a legénység hat tagját előre küldték, hogy lenyomják a Hindenburg orrát. A hajó már közel volt a horgonyzó árbochoz, de kevés helye volt. Pruss kapitány, hogy még az idő további romlása előtt leszálljon, tett egy éles manővert. 19.21-kor a léghajó nagyjából 60 méterrel volt a föld fölött, ekkor dobták le az orr horgonyköteleit. Néhány perc múlva a Hindenburg lángba borult. A tűz a hajóléghajó hátsó, felső részén keletkezett, és a lángok pillanatok alatt elborították aaz hajótegészet.

A Hindenburg katasztrófája után 75 évvel, [[2012]]-ben [[texas]]i Southwest Research Institute tudósai (Bill Bendele, Matthew Blais, Alexandra Joyce, Jem Stansfield, Steve Wolf, Dan Grossman és sokan mások) több darab 1:10 arányban kicsinyített Hindenburg-modellt épített,<ref> [http://www.youtube.com/watch?v=7F5VHADrLeA What Destroyed The Hindenburg – dokumentumfilm, Blink Films 2012, 42 perc]</ref><ref>airships.net</ref> hogy kiderítse, milyen körülmények okozták a filmfelvételeken látható módon a katasztrófát. A modellek mindegyikét 8000 köbláb (kb. 225 m3m³) hidrogénnel töltötték fel. A modellkísérlet alapján három körülmény együttes előfordulása okozhatta a balesetet:

* A léghajó farokrészének egyik rekeszéből (a 4. vagy 5. számú hidrogénrekeszből) folyamatosan szivárgott a hidrogén. A léghajó emiatt faroknehézfarnehéz lett, a hossztengely vízszintesben tartása érdekében pedig kétperces időközönként legalább három alkalommal ballasztvizet kellett kiengedni.

* A szivárgó hidrogén a léghajó belsejében hidrogén-levegő robbanó elegyet képezett (durranógáz), amely a léghajó felső gerincvonaláragerincvonalra épített szellőzőnyílásokon keresztül a légtérbe távozott.

* A tervezett földet érés előtti percben két horgonykötelet engedtek le. Ahogy a kötelek a nedves talajhoz értek, az addig semleges potenciálon lévő fémváz földpotenciálra került. Földpotenciálra került a vízszintes kormánylapát felső éleélével isegyütt, amelyen az elektromosan töltött viharfelhők hatására [[koronakisülés]] jött létre. A koronakisüléstEzt néhány szemtanú kékes-fehér fény megjelenéseként figyelte meg. A modellkísérlet során kialakult [[Szent Elmo tüze]], amely meggyújtotta a levegő-hidrogén keveréket. A láng egy pillanat alatt áthúzódott a 4.–54–5. rekesz teljes térfogatán, a kívülállók ezt a farokrészben keletkezett robbanásként írták le.