„A genetika története” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Robot dolgozik: Számok közötti kiskötőjelek cseréje nagykötőjelre |
|||
15. sor:
== Az újrafelfedezés==
[[Festetics Imre]] és [[Charles Darwin]] is úgy gondolták még a
Ezt a felfogást [[1883]]-ban (tehát még Mendel és Darwin életében) cáfolta [[August Weismann]] logikai úton megalkotott, spekulatív csíraplazma (germoplazma) elmélete. E szerint az örökítő tényezők – az ''idek'' – állandóan a [[sejt]] egy kompartimentumában, az idioplazmában tömörülnek. Ez az idioplazma felelős a tulajdonságok átöröklődéséért.
Már Weismannt megelőzve létrehozta Mendel saját törvényeit, melyek bizonyították: a jellegek öröklődéséért nem véletlenszerűen összeolvadó, hanem törvényszerűen viselkedő és diszkrét jellegű örökítő faktorok a felelősek. Azonban ezt az elméletet csak a
Néhány évtizeddel azután, hogy Mendel közzétette felfedezését a Verh. Naturforsch. Ver. Brünn (Proceedings of the Brunn Society for Natural History) című tudományos lapban, munkássága visszhang nélkül a homályba merült. Ehelyett Darwin természetes szelekciós elmélete körül folytak viták, és Darwin öröklődési elmélete, a [[pángenezis]] sem tartott nagy érdeklődésre számot. Csak évekkel később [[Hugo de Vries]], [[Carl Errich Correns]] és [[Erich von Tschermak]] fedezték fel jelentőségét. „Mendeli törvényeknek” nevezték el megfigyeléseit, melyeket még maga Mendel sem mert törvényeknek nevezni.
== Klasszikus genetika ==
Mendel munkásságának jelentőségét csak a
Vita alakult ki [[William Bateson]] és Pearson között az öröklődés mechanizmusát illetően. Ezt a feszültésget Fisher oldotta fel [[The Correlation Between Relatives on the Supposition of Mendelian Inheritance]] című munkájával.
| |||