„Filozófiai hermeneutika” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
== A modern hermeneutika legjelentősebb művelői == jav |
|||
25. sor:
A 15. században, a reneszánsz korában, mely szellemi áramlat magát az antik kor örökösének tartotta, és így visszatért az eredeti antik görög és latin művek tanulmányozásához, a [[humanizmus|humanista]] oktatásban a hermeneutika az írott szövegek tanulmányozását jelentette. E tudományág nagy diadala és hasznának komoly bizonyítéka volt [[Lorenzo Valla|Lorenzo (v. Laurentius) Valla]] itáliai könyvtáros-filozófus-tanár-humanista eredménye, a ''[[Constantinus-i adománylevél|Constitutum Donatio Constantini]]'' nevű szöveg hamisítvány voltának bizonyítása (kizárólag a szöveg nyelvezetének vizsgálatára támaszkodva).
== A modern hermeneutika legjelentősebb művelői ==
A mai értelemben vett hermeneutika megteremtőjének [[Friedrich Daniel Ernst Schleiermacher]] (1768, Breslau – 1834, Berlin) német lutheránus teológust tekinthetjük, aki túllépve a konkrét és írott szövegek elemzésén, a nyelvet előtérbe helyezve és az értelmezést reprodukcióként felfogva (ezzel az értelmezés folyamatát [[énfilozófia]]i szemszögbe állítva). A hermeneutika később, a [[20. század]] elején az [[énfilozófia|énfilozófiából]] visszatért az arisztotelészi, inkább létfilozófiai ([[ontológia]]i) hagyományhoz ([[Otto Friedrich Bollnow]], [[Eduard Spranger]]) (
A
== További információk ==
|