„Filozófiai hermeneutika” változatai közötti eltérés

A mai értelemben vett hermeneutika megteremtőjének [[Friedrich Daniel Ernst Schleiermacher]] (1768, Breslau – 1834, Berlin) német lutheránus teológust tekinthetjük, aki túllépve a konkrét és írott szövegek elemzésén, a nyelvet előtérbe helyezve és az értelmezést reprodukcióként felfogva (ezzel az értelmezés folyamatát [[énfilozófia]]i szemszögbe állítva). A hermeneutika később, a [[20. század]] elején az [[énfilozófia|énfilozófiából]] visszatért az arisztotelészi, inkább létfilozófiai ([[ontológia]]i) hagyományhoz ([[Otto Friedrich Bollnow]], [[Eduard Spranger]]) (ezerre az irányzatra alapozott aztánazután például Heidegger is). A nyomában járó [[Wilhelm Dilthey]] (1833-1911) a hermeneutikát többek között a humán tudományok alapvető módszerének tartotta (talán úgy, ahogy a matematikai gondolkodás a természettudományok egyik alapmódszere); s a „két világ” (reáltudományok és humán tudományok) közti különbséget pusztán módszertaninak tartva, kimondta a szellemtudományoknak a természettudományokkal való egyenrangúságát.

A modernjelentős hermeneutikaművelők legjelentősebbközé művelői:tartozik [[Friedrich Schleiermacher]], [[Wilhelm Dilthey]],még [[Rudolf Bultmann]], és [[Hans-Georg Gadamer]] is.