„Majláthfalva” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
{{korrektúrázandó}}
 
{{Román település infobox
|román név = Mailat
|zászló =
|történelmi régió =
|fejlesztési régió = Nyugat-romániai fejlesztési régió
|megye = Arad
|rang = falu
}}
 
'''Majláthfalva''' [[román nyelv|románul]] ''Mailat'') [[falu]] [[Románia|Romániában]], [[Arad megye|Arad megyében]], a [[bánsági]] [[részen]]. Vinga és Fönlak között nyugatra a Harangod folyó bal oldalán.
 
== Fekvése ==
 
1819-ben Temesközi /bánsági/ és Csanád megyei gazdák és dohánykertész családok alapították a községet a Harangod folyó bal oldalán. A hely volt már lakott, Túregyháza/1/ de Szőlős és Serfesd elnevezés is előfordult /2/. Vinga és Fönlak községek között nyugatra fekszik. A községtől dél-keletre voltak a Bezdán, Szőke, Sörös és a gróf Woracziczky tanyák. A lakosok a rokonságot sokáig föntartották a bánáti Szaján , Magyarcsernye és a Csanád megyei szőregi és makói rokonokkal.
Szomszédos falvak:
Monostor /6/ Fönlak /Fönlaki vár /6/. Szentpéter /Németszentpéter /6/. Zádorlak /6/ Kétfél /6/. Vinga/6/. Ság /Mezőság/6/
 
== Története.==
 
A Temesközből, a marosMaros bal oldaláról, 1716. évben a török harc nélkül kivonult. Temesváron 100 szekeret is kaptak a törökök a császáriaktól, hogy Belgrádig menjenek. Véget ért a török hódoltság.
Temesköz a császári hadsereg parancsnoksága alatt maradt még 60 évig, végrehajtották a németek betelepítését, általában az őshonos lakosság falvaiba. A temesközi fölbirtokosokföldbirtokosok földjeit elvették, egy részét a telepeseknek adták: 24 hold szántót 6 hold kaszálót-legelőt, szekeret és igavonó állatokat, úti költséget és 10 év adómentességet és kiürített házat telket. /10/ A nagybirtokokat a császári kamara eladta, adtak hozzá magyar honosítást és grófi címet. 1778-ban a Temesközt /Bánság/ visszasorolták a magyarországi közigazgatásba. Az Merci gróf Temesköz katonai parancsnoka által végrehajtott lakás és lakossági összeírás 1723-25 a temesközi őshonos lakosság száma nem egyezik a térképen feltüntetett házak számával. Majláthfalva mellett Vinga, Monostor, Túregyháza falvak lakatlan helyként van beírva. Hasonló tényeket mutat Aurel Tinta is az 1972 kiadott könyvében /Colonizarile Habsburgice in Banat. Ed. Facla 1972/ A korabeli katonai térképek mára nyilvánosak a web-enweben is. A környező községek lakossága mind őshonosak, láthatók a falvak házai, a térkép több házat mutat mint az összeírás. Sűrűn lakott, árvízmentes terület, a föld fekete humusz. Nyomás gazdálkodást folytattak/11/ azaz nagyobb részben művelt terület, a többi legelő. Varjas átlagos falu 150 főt tartott a török nyilvántartás/8/. Szatmárba a katolikus németek betelepítésekor az őshonos magyar lakosság helyben maradt, a Temesközben nem maradhattak, házaikba német és havasalföldi telepeseket költöztettek be. Az őshonos lakosok pusztákon, uradalmi birtokok szálláshelyein húzták meg magukat, vagy a Maroson túlra mentek.
 
A török hódoltság alatt a keresztények vallás gyakorlását nem tiltották.
A ,,szaladás,, a majláthfalviaknak szomorú emlék, úgy mesélik, hogy 1849-februárjába februárjában rájuk tört a szomszéd falu, Kétfél szerb lakossága. Pécskára a Maroson túlra menekültek, az írott valóság az hogy az ellenforradalmárok kényszerítették a magyar falvak népét Bánát elhagyására. Tavasszal tértek vissza a kifosztott, felperzselt falvakba. 1849 - ben a szabadságharc letörése után a Császár Ferenc József a Temesközt szerb Bánátra /Banat/ nevezi át, a ,,Bán,, tisztséget a császár magának tartotta meg. A Bánát elnevezés ekkor keletkezett. 10 év után maga a Császár számolja fel és újra visszasorolják a területet a magyar közigazgatásba, máskülönben is alkotmányellenes volt.
A köznyelvben mára Bánát a használatos. 1857-ben népszámlálást tartottak /a szerbek szervezésében/ Bánátban, lakossága nemzetiség szerint: szerb 431863, magyar 383522, román 372060. német 324609. Csanád várát és a várost az egykori ősi Püspökséget és Fönlak várát a Maros folyó bal oldalán jó állapota ellenére a törökök kivonulása után /1716/ a Habsburg katonaság lerombolta, gróf Eotlingen császári tanácsnok vezetésével, mérnökök tisztek irányításával. /9/. A Csanádi Püspökség ősi köveit széthordták. Fönnmaradt azonban az őshonos lakosság a maros mindkét oldalán,az ő-ző nyelvjárást beszélők. Majláthfalva lakossága szintén e nyelvjáráshoz tartozik. A Habsburg Katonai hatalom alatt 60 évig, 1778-ig magyarok nem telepedhettek a Bánságba.
 
[[1819]]-ben magyarajkú bánsági és Csanád Megyei gazdák és dohánykertészek költöztek az általuk alapított faluba, amely [[németek| német ]] telepitetttelepített falvakkal volt körülhatárolva a [[Maros]] folyótól délre a későbbi Vingai járásban, ma Vinga Község központ . A betelepülők a földbirtokostól Báró Izdenczky Józseftől bérelték a földet, dohány termesztésre is szerződtek.[[a bánsági Szajánból és a Magyarcsernye községekből valamint a Csanád Megyei Szőregről és Makó]] környékéről és a délvidéki [[Bezdán]] stb. településekről érkeztek.
 
[[1879]]-ben épült a falu [[római katolikus egyház|római katolikus]] temploma. [[1900]]-ban a településnek megközelítőleg 2400 lakosa volt, és község rangra emelkedett.
 
Az elkövetkező évtizedek a dolgos lakosság és a jó termő fekete föld gazdagodást hozott és békességet a sokszínű lakosságnak. Majláthfalván 1878-ban. Augusztusaugusztus 15 -én Mária napján fölszentelték az új katolikus templomot, ez a ,,Búcsú,, napja. Elkészül az új iskola kollégiummal, községháza, tégla járdáttéglajárdát raktak minden utcába. A községben Gazda kör, Hangya szövetkezet, négy vendéglő működött. Mesterember volt minden szükséges mesterségben. 1910-ben Majláthfalva lakossága 2400 fő. [[Temes vármegye|Temes vármegyéhez]] tartozott [[1920]]-ig, majd a [[Trianonitrianoni békeszerződés|trianoni események]] következtében a falu román fennhatóság alá került.
 
A világháború a fejlődést megakasztotta, de a békességet is. 1920 után Bánát nagyobb részét Romániához csatolták. A két világháború Bánát lakosságának kicserélődését hozta magával, ma a lakosság 2/3-a nem Bánátban született. Majláthfalva szomszéd falvainak német lakossága mint a többi bánáti német lakosság a XX. századi kálváriájuk után, a teljes kitelepülésük a XX. század végére befejeződött.
== Lakói ==
=== Dohánykertészek ===
Vállalkozói rátermettséget és kitartó munkát igényelt a szerződött dohánykertészet, de egyben kitörést is a gyarapodásra. A Csanádi Egyházmegye népe a Tisza és a Maros mindkét oldalán sokáig művelte ezt a foglalkozást. Őshonosak ezen a vidéken. Majláthfalva lakossága nem államilag telepített, mint a volt szomszédos sváb falvak, akik idegenből jöttek, ingyen földet és kiürített házat kaptak. A majláthfalviak maguk bérelték a földbirtokostól a földet több évre dohány, búza kukorica termesztésre.
A házak úgy épültek, hogy 1-2 szakaszos dohánypajtát is magukba foglaltak. 1851 -től a dohány állami monopólium lett. A dohányfinánc, állami alkalmazott, a határban évente kimérte a területet. A kertészeket állami dohánymaggal ellátta, felügyelte a melegágyas palántanevelést, kiültetést, a gondos kapálást, a levelek érettségét szedésre. A dohányleveleket felfűzték, a dohánytűvel madzagra húzták, a két végére faágból készített kuka (kampó) volt kötve, így akasztották a szergyiára a pajtában szárításra. A finánc ellenőrizte a mennyiséget, minőséget. Késő ősszel végezték a válogatást, csomózást, bálázást, majd következett a mázsálás, a dohány kifizetése. Szokás volt a gyerekeknek cukorkát, fügét és narancsot hozni a városból. A környező falvakat is Majláthfalva látta el jó vágott dohánnyal, ezt már profi kupecok intézték éjjel. A büntetés nagy volt. Később a román állam úgy védekezett, hogy nem árusítottak cigarettapapírt, ez is csempész árú lett, Magyarországról hozták.
 
=== Paprikakertészek ===
A XX. sz.század második felében sokan áttértek a kalocsaihoz hasonló piros paprika termelésére. Majláthfalva lett az őrölt pirospaprikával Erdély ellátója, Székelyföldtől Nagybányáig ismerték, Temesváron állandó árusító hely volt. Mint háztájit termelték, elmunkálása hasonlított a dohányra, a melegágyas palántaneveléssel kezdődött, a csöves paprikát is felfűzve szárították. A magot saját maguk válogatták, mondhatjuk, hogy van majláthfalvi fajta. Őrlésével is többen foglalkoztak, úgy szintén az értékesítésével. A majláthfalvi őrölt pirospaprika márkanév lett.
 
== Településrészek ==
 
=== Községközpont: Vinga ===
Vinga, Majláthfalva és Monostor egy községet alkot. 1965 óta Arad megyéhez tartozik. A nagy bánáti demográfiai változás Vingát a volt járási székhelyet sem kerülte el. A XX. század elején a katolikus lakosság volt többségben, bolgárok, magyarok, németek, románok lakták a községet. Vinga központjában a kiépült tér 1892-ben nyugati oldalán megépült a neogótikus járási székház. A délre néző oldalon épült fel az impozáns, neogótikus 62 m magas kéttornyú katolikus templom, belül magyar szentek, itt állították fel Szent István szobrát is. A tér közepén áll Bánát legnagyobb szentháromság szoborcsoportja. A milleniummillennium alkalmából, állami költségen történt a nagy építkezés a temesvári Csanádi Katolikus Püspökség gondnoksága alatt. Fölszentelték 1892-ben, építészmérnök: Reiter Eduárd. 1903-ban mindhárom község katolikus hívőinek üdvözülésére felépült a Szentkút kápolna és keresztút-kálvária az ún. Szentkút forrásnál.
 
Mára Vinga község lakossága több mint 6000 fő, ebből 54 százalék román, 20 százalék magyar, 10 százalék roma, 5,4 százalék bolgár.
 
# Turegyháza - középkori helység név a Tariak birtoka 1465.banaterra.eu Majláthfalva.oszk.hu
# Serfesd - hely megnevezés, Botos család birtoka 15.sz Erdély Története 1988.B
# Báró Izdenczy József - monostori /ide tartozott a majláthfalvaiak által művelt terület is/ földbirtokos birtokjogot kapott 1717. évben, bárói címet és magyar honosítást is kapott, hasonlóan az örököse Woracziczky grófi címet és honosítást kapott 1914. évi XXVI. törvény.
# Erdélyi Tudományos Füzetek 1935. 76. sz.
#A Mercy összeírás 1723-25 a szomszédos községeket, Vinga, Monostor, Turegyháza lakatlanként írták be. A korabeli térkép viszont lakottként mutatja.
#Szomszédos falvak: Monostor 1592 Török István birtoka. 1723 - ban az új havasalföldi lakók az összeírás után költöztek a faluba. Vinga 1231 évben pápai tized jegyzék. 1723 évben lakatlan. Ság /Mezőság/ 1562 Kassai János birtoka. Kétfél 1465 Tari-ak birtoka. Szentpéter 1332-ben Csanádi Püspökség birtoka. Zádorlak 1332 pápai tized, zádorlaki várkastély 1552-ben tulajdonos Dóci Miklós. Fönlak-fönlaki vár 1308-ban Dorozsma család, 1491-től Csanádi Püspökség. Gróf Mercy katonai parancsnok által elrendelt összeírás 1723-25 a kiürített falvakról (Colonizarile habsburgice in Banat Aurel Tinta 1972 Ed. Facla.)
#Kiss Gábor Erdélyi várak és várkastélyok. Panoráma kiadó
#A XVII. sz. hetvenes éveiben elrendelték a községek közötti pontos határ kijelölést. Varjas átlagos falu 150 főt tartott nyilván a török, személyenként 200-tól több száz juhot tartottak, de szarvasmarhát és lovat is. Erdélyi Tudományos Füzetek 1935
#Kiss Gábor Erdélyi várak és várkastélyok. Panoráma kiadó
#11. Magyar katolikus lexikon /lexikon.katolikus.hu/. Magyarország népes és gazdag vidékének tartották, korábban Tömös Vármegyénekvármegyének hivtákhívták. 19 vára volt és 22 városa és 990 faluja a Hunyadiak korában a xvXV. században.
 
{{Arad megye települései}}