„Vitkovics Mihály” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (paraméternevek egységesítése, replaced: |született_idő → |születési dátum, |született_hely → |születési hely, |elhunyt_idő → |halál dátuma, |elhunyt_hely → |halál helye AWB)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Vitkovics Mihály ősei a [[Bosznia-Hercegovina|hercegovinai]] Trebinje mellől származnak, akik a török elől Magyarországra menekültek. Apja Vitkovics Péter (Petar Vitković) [[Szerbek|szerb]] [[ortodox kereszténység|ortodox]] espereslelkész, anyja Glisics Mária (Marija Glišić) volt. Egerben töltötte gyermek- és tanulókorát; [[1791]]-től [[1798|98]]-ig ugyanott végezte gimnáziumi tanulmányait, csak a [[Szónoklattan|retorika]] egy évét ([[1795]]–[[1796|96]]) tanulta [[Buda (történelmi település)|Budán]]). Jogi tanulmányainak első évét [[Pest (történelmi település)|Pest]]en, a másodikat Egerben végezte; azután ismét Pestre ment törvénygyakorlatra, s [[1805]]-ben letette az ügyvédi vizsgát. 1800 körül beleszeretett egy Bernáth Lidi nevű egri leányba, akit – míg ő távol volt –, máshoz erőltettek. Ezt a csalódását még később is fájlalta. Atyja [[1803]]-ban budai plébános lett, s ő szüleinél a tabáni szerb parókián, a rácvárosi templom mellett lakott.
 
Már deák-korában sokat olvasott és írogatott. Pesten megismerkedett [[Virág Benedek]]kel, [[Horvát István (történész)|Horvát Istvánnal]], [[Szemere Pál]]lal, [[Révai Miklós]]sal. [[1807]]-ben részt vett az országgyűlésen mint ifj. gróf Zichy Ferenc küldöttje. A színészet iránt is melegen érdeklődött, s maga is írt és fordított színműveket. A „Megengesztelés” c. fordítása (francia eredeti után írta Weissenthurn Johanna) [[1809]]. [[április 26.|április 26-án]] színre is került; több fordítását nem adták elő, nyomtatásban se jelent meg. Két darabot [[szerb nyelv|szerbre]] is lefordított; ezeket halála után kiadta a szerb Matica. Két eredeti darabja: „[[II. Rákóczi Ferenc]]z [[Rodostó]]ban”, amelyet [[Mikes Kelemen (író)|Mikes Kelemen]] leveleiből írt, és a „Mars Vénussal Murány alatt” csak [[Toldy Ferenc]] följegyzéseiből ismeretesek.
 
[[Kazinczy Ferenc]]cel [[1808]]-ban ismerkedett meg személyesen. Ő alapította Horvát Istvánnal és Szemerével „Kazinczy pesti triászát”, amely saját szavai szerint célul tűzte ki „Kazinczynak irányát a fővárosban képviselni, a közrehatását támogatni”. Kazinczyval sűrű levelezést folytatott (1808. szeptember 19-től 1824. május 30-ig 52 levelét közli a „Kazinczy Ferencz Levelezése” c. gyűjtemény). Kazinczy [[1811]]-ben hozzá intézte híres [[episztola|episztoláját]], mely a „Tövisek és Virágok”-kal együtt megindította a [[nyelvújítás]]i harcot.