„Csoszon történelme” változatai közötti eltérés

====Reformok és incidensek====

{{bővebben|Imo-incidens|Kapsin-incidens|Japán–koreai egyezmény (1882)}}

[[File:ImoIncident ToyoharaChikanobu (2).jpg|thumb|250px|Az [[Imo-incidens]] ábrázolása]]

A nyitást követően {{koreai|Gojong|Kodzsong}} két diplomatát is küldött Japánba feltérképezni a szomszédos állam terveit, 1876-ban és 1880-ban. Utóbbi alkalomkor [[Kim Hongdzsip|{{koreai|Kim Hong-jip|Kim Hongdzsip}}]] (김홍집) látogatott el Japánba, és az ott tapasztalt modernizációs lépések nagy benyomást tettek rá. A Japánban szolgálatot teljesítő kínai diplomata, [[Huang Cun-hszien|{{kínai|Huang Zun-xian|Huang Cun-hszien}}]] (黄遵宪) átadta neki {{kínai|''Cháoxiǎn cèlüè''|''Csaohszien cölüe''|朝鲜策略; ''Stratégia Korea számára''}} című munkáját, amiben arra bátorította a koreaiakat, hogy tartsanak fenn barátságos viszonyt a japánokkal, szoros kapcsolatot Kínával, és az orosz fenyegetés egyensúlyozására barátkozzanak meg az amerikai segítség gondolatával. Kim átadta a dokumentumot a királynak, akire hasonlóan nagy benyomást tett, széles körben terjeszteni kezdték, osztogatni a hivatalnokok között. A konzervatívokat felháborította a gondolat is, hogy Japánnal és a „barbárokkal” barátkozzanak, [[puccs]]ot is szerveztek, mire a király egyiküket kivégeztette, többüket pedig eltávolított pozíciójukból.{{refhely|Seth|234–235. o.;|Nahm|152. o.}}

1881-ben az ifjú király átalakította a belső berendezkedést is. Létrejött a {{koreai|Tongnigimun-amun|Thongnigimun-amnun|통리기무아문, 統理機務衙門}}, a „Kivételes Államügyek Hivatala”, mely a külpolitikát, a nemzetközi kereskedelmet, az idegennyelv-oktatást, a hadügyet és a fegyvergyártást volt hivatott felügyelni. Min királyné klánjának több tagja igen magas pozíciókra tett szert itt. Létrehozott egy 80 kadétból álló különleges egységet, akik japán vezetéssel modern hadviselést tanultak. Küldöttek mentek Japánba és Kínába a modern technológiákat tanulmányozni. Bár ezek a reformok rövid életűek voltak és valójában kevés igazi eredményt mutattak fel, és kiverték a biztosítékot a konzervatívoknál, akik a Nagyherceg körül csoportosultak.{{refhely|Nahm|152–154. o.;|Seth|236. o.}}

[[File:Paul Georg von Möllendorff (1847-1901).jpg|thumb|200px|[[Paul Georg von Möllendorff]] koreai öltözékben]]

1882-ben az úgynevezett [[Imo-incidens]] nem várt következményekkel járt Korea számára. Az új katonai alakulat kivételes helyzete miatt háborogni kezdtek a régi katonák, akiket hónapok óta nem fizettek ki. A japán tisztet megölték és megtámadták a japán kirendeltség épületét, ahonnan a követ, [[Hanabusza Josimoto]]{{jegyzet*|1=Más forrásokban{{refhely|Nahm|155. o.}} Jositada; [[kandzsi]]: 花房 義質}} épp hogy el tudott menekülni. A Nagyherceg kihasználta az alkalmat palotapuccs végrehajtására. Min királyné támogatóinak egy részét megölték, a királynénak is menekülnie kellett. {{koreai|Gojong|Kodzsong}} kénytelen volt formálisan is visszahívni apját és kezébe helyezni a kormány feletti hatalmat, aki rögtön meg is szüntette a Kivételes Államügyek Hivatalát és a különleges katonai alakulatot. Mindeközben a fővárosban komoly japánellenes megmozdulások zajlottak. Hanabusza katonákkal tért vissza, ekkor azonban olyasmi történt, amire a 16. század óta nem volt példa: Kína maga avatkozott közbe, 4500 fős sereggel, akik bevonultak Szöulba és elhurcolták a Nagyherceget. Min királyné és Kína-barát támogatói visszkerültek a hatalomba, Japán pedig kicsikarta a [[Japán–koreai egyezmény (1882)|{{koreai|chemulpói|cshemulphói}} egyezményt]] (제물포 조약), ami megengedte nekik, hogy katonai alakulatot tartsanak fenn Szöulban. Októberben a kínaiak is kereskedelmi egyezményt írtak alá Koreával, ami más nemzetek számára nem garantált privilégiumokkal ruházta fel őket. Létrejött a Külügyi Iroda, melynek alelnökévé a német [[Paul Georg von Möllendorff]]ot és a kínai {{kínai|Ma Jian-zhong|Ma Csien-csung}}ot (馬建忠) nevezték ki. Miután az első koreai delegáció hazatért az Egyesült Államokbeli útjáról, a király felkérte az amerikaiakat, hogy biztosítsanak a Külügyi Iroda számára tanácsadót és kiképzőket a koreai hadsereg számára.{{refhely|Nahm|154–156. o.;|Seth|236–237. o.}}

A [[Kehvadang|{{koreai|Gaehwadang|Kehvadang}}]] (개화당, 開化黨) néven ismert politikai csoportosulás, azaz a haladó gondolkodású [[jangban|tudós-dzsentrik]] és a konzervatívok harca 1884-ben súlyos incidenshez vezetett. A progresszív gondolkodók az 1870-es évek óta gyülekeztek, és nagy hatással volt rájuk a [[Silhak]] mozgalom. Közéjük tartoztak azok a diplomaták és hivatalnokok is, akiket Japánba illetve Amerikába küldött a király vizsgálódni, és akik azon a véleményen voltak, hogy Korea igen elmaradott az utóbbi országokhoz képest. A külföldi és a japán fenyegetés hatására a {{koreai|Gaehwadang|Kehvadang}} tagjai nacionalista reformokat sürgettek, és arra buzdították a királyt, hogy biztosítsa az ország függetlenségét Kínától. Csakhogy egyre nagyobb ellenállásba ütköztek a [[Mjongszong koreai császárné|Min királyné]] vezette konzervatívok részéről. 1884-re a progresszívek kezdték elveszíteni befolyásukat a király fölött, egyúttal fenyegetve érezték magukat. December 4-én a japán kirendeltség katonáinak segítségével [[puccs]]ot próbáltak végrehajtani, mely [[Kapsin-incidens|{{koreai|Gapsin|Kapsin}}-incidens]]{{jegyzet*|A név a „{{koreai|Gapsin|Kapsin}} évre” utal; a koreaiak a [[kínai naptár]]ban hagyományos [[hatvanas ciklus]] alapján nevezték el az éveket,<ref>{{cite book|url=https://books.google.nl/books?id=H4CsWDEi52IC|title=Korean Language in Culture And Society|publisher=University of Hawaii Press|year=2006|pages=87|author=Ho-min Sohn|isbn=9780824826949}}</ref> 1884 a [[Majom (állatjegy)|Jang-fa-majom]] (甲申) éve volt, ami kínaiul {{kínai|Jia-shen|Csia-sen}}, koreaiul {{koreai|Gapsin|Kapsin}}}} a néven vonult be a történelembe. Számos konzervatív tisztviselőt elüldöztek vagy meggyilkoltak, és magukhoz ragadták a politikai hatalmat. Két nappal később azonban Kína köbelépett, [[Jüan Si-kaj|{{kínai|Yuan Shi-kai|Jüan Si-kaj}}]] vezetésével, a progresszív politikusok nagy részét megölték, néhányuk Japánba menekült, Min királyné és Kína-barát támogatói visszakerültek a hatalomba, {{kínai|Yuan|Jüan}} pedig befolyása alá helyezte a királyt. Az elkövetkező évtizedben Korea ismét jelentős kínai befolyás alá került.{{refhely|Nahm|156–159. o.;|Seth|238–240. o.}}

 

===A Koreai Császárság===