Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
{{nem semleges}}
 
A '''sztrájk''' több, munkaviszonyban álló munkavállaló által közösen végrehajtott munkabeszüntetés. Célja a munkabérek emelése, a munkakörülmények javítása (pl. munkahelyi kedvezmények elérése, a munkarend elviselhetővé tétele, a [[kollektív szerződés]] megerősítése) vagy más szociális jog kivívása. Nyomásgyakorlás céljából szokás a sztrájk kilátásba helyezése is. A politikai sztrájk célja a kormányzati döntések befolyásolása.
 
== Etimológia ==
A „sztrájk” szó [[angol nyelv|angol]] eredetű (''strike''), [[német nyelv|német]] közvetítéssel került a [[magyar nyelv]]be. [[Francia nyelv|Franciául]] ''grève'', [[spanyol nyelv|spanyolul]] ''huelga''.<!--A spanyolt azért írtam ide, mert itt volt franciául is, és nem értem, az minek.--> Magyar megfelelője a „munkabeszüntetés”.
 
== Formái ==
 
=== A sztrájkjog Magyarországon ===
Magyarországon az [[Alkotmány]]<ref>1949. évi XX. törvény</ref> és az azt követő [[Magyarország alaptörvénye|Alaptörvény]]<ref>Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) XVII. cikk (2) bekezdés</ref> is rögzíti a sztrájkjogot, és a vonatkozó sztrájkról szóló törvényt<ref>1989. évi VII. törvény</ref> [[1989]]-ben fogadták el. A törvény kimondja: a dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására – az e törvényben meghatározott feltételek szerint – megilleti a sztrájk joga. A jogszabályok világosan rögzítik a sztrájkhoz kapcsolódó [[önkéntes]]séget: a munkabeszüntetésre nem kötelezhető senki, és arra sem lehet kényszeríteni senkit, hogy a jogszerű sztrájkot befejezze.
 
A sztrájkhoz fűződő jogokról a [[Munka Törvénykönyve]] is rendelkezik.<ref>2012. évi I. törvény</ref> Kimondja például, hogy sztrájk kezdeményezhető, ha a felek között a vitatott kérdést érintő ''egyeztető eljárás'' hét napon belül nem vezetett eredményre, vagy az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményező félnek fel nem róható okok miatt nem jött létre. Az egyeztetés alatt is sor kerülhet munkabeszüntetésre, ám csak egyszeri alkalommal, kétórás időtartamra.
Az első dokumentált sztrájk az [[ókor]]i [[Egyiptom]]ban történt, [[III. Ramszesz]] [[fáraó]] idején, i. e. 1160 körül. Korábban is voltak hasonló események, de ezekről nem maradt fenn leírás, csak utalás. A legkorábbi ilyen [[Hufu]] korára tehető, az i. e. 26. századra. [[Magyarország]]on először a besztercebányai ötvösmunkások sztrájkoltak [[1525]]-ben, őket a kolozsvári ötvöscéh legényei követték [[1573]]-ban és [[1576]]-ban.
 
Az ókori ipari műhelyekben, majd a középkorban is előfordultak munkabeszüntetések a céhes ipar s még inkább a [[manufaktúra|manufaktúrák]] keretében, a sztrájkok igazi jelentősége a [[kapitalizmus]] korában, a gyárak megjelenése, a nagyüzemi proletariátus kialakulása után, a 18. század végén és a 19. század elején bontakozott ki. Kezdetben a munkások ösztönös tiltakozásának eszköze volt a kizsákmányolás növelése ellen, később a [[szakszervezet]]ek irányításával céltudatosan és szervezetten zajlott le. Eleinte csak egy üzemen, majd egy városon belül egy-egy meghatározott iparágra terjedt ki és többnyire gazdasági jellegű volt. Az 1830 - 1840-es években a legfejlettebb tőkésállamban, [[Egyesült Királyság|Nagy Britanniában]] jelentkeztek először a [[választójog]] megadásáért vívott politikai sztrájkok a [[chartizmus|chartista mozgalom]] keretében, amelyek aztán minden fejlettebb államban tért hódítottak. Sokan a [[mexikói forradalom]] közvetlen előzményeinek tekintik az 1906-os [[cananeai sztrájk|cananeai]] és az 1907-es [[Río Blancó-i sztrájk]]okat.<ref>{{hiv-web |url=http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=cananea-articulo |cím=Cananea: Balas contra piedras, piedras contra balas |szerző=Luis Enrique Moguel Aquino |kiadó=INEHRM |nyelv=spanyol |elérés=2014-05-12}}</ref><ref>{{hiv-web |url=http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=exp-huelga-rio-blanco-articulo |cím=Río Blanco: crónica de un movimiento obrero textil |szerző=Roberto Espinosa de los Monteros |kiadó=INEHRM |nyelv=spanyol |elérés=2014-05-12}}</ref> A szociáldemokrata, illetve a szocialista pártok a 19. század végén és és a 20. század elején több államban szerveztek politikai sztrájkot. Miután az általános sztrájknak mint a fegyveres felkelés előkészületének szerepe az [[1905]]-[[1907]]-es orosz polgári demokratikus forradalom során kibontakozott, a jobboldali szociáldemokrata igyekezett visszatartani a proletariátust az általános sztrájktól. [[Oroszország]]ban az [[első világháború]] idején, az [[1916]]-os és az [[1917]] eleji nagy sztrájkok a tömegek háborúellenességét és forradalmi hangulatát juttatták kifejezésre. [[1917]] nyarán egymást követő hatalmas sztrájkok a bolsevikok politikáját támogatták az Ideiglenes Kormány ellen. Az Októberi Szocialista Forradalom hatására világméretekben a legnagyobb sztrájkhullám bontakozott ki. Ezek közül a legjelentősebbek voltak az 1918 januárjában [[Ausztria|Ausztriában]] és [[Magyarország]]on, [[1918]] novemberében [[Németország]]ban [[1919]] elején [[Olaszország]]ban lezajlott általános sztrájkok és az általános vasutas sztrájk [[1920]]-ban [[Franciaország]]ban. A két világháború közötti időszakban, amikor a sztrájkok szervezésében és vezetésében már jelentős szerepük volt az Októberi Szocialista Forradalom után alakult új típusú forradalmi munkáspártoknak, legnagyobb szabásúak az [[1926]]-os angol általános, az [[1925]]-[[1926]]-os hongkongi, az [[1934]]-es franciaországi sztrájkok voltak. Jóllehet a fasiszta államok korlátozták vagy megszüntették a munkások jogát, egyes a fasiszták megszállása alatt álló államokban - mint pl. [[Hollandia|Hollandiában]] - nagyméretű hitleristaellenes tömegsztrájkok zajlottak le. A [[második világháború]] után széles körű sztrájkmozgalom bontakozott ki a vezető [[imperialista]] országokban, az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban (acélipari sztrájkok) és [[Egyesült Királyság|Nagy-Britanniában]] is. [[Belgium]]ban és [[Olaszország]]ban országos méretű tömegsztrájkok zajlottak le, rendkívül jelentős volt a több milliós tömegeket megmozgató japán politikai általános sztrájk [[1960]]-ban, valamint [[1962]]-ben a francia általános sztrájk, amely a [[fasizmus]] erőinek megfékezésére irányult. Jelentős sztrájkok zajlottak le [[1962]]-ben [[Spanyolország]]ban, [[Portugália|Portugáliában]] és [[Brazília|Brazíliában]] is.
 
=== Magyarországon ===
[[Fájl:Munkácsy Sztrájk 1895.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|[[Munkácsy Mihály]]: ''Sztrájk'' (1895)]]
 
Magyarországon is már a [[feudalizmus]] idején került sor munkabeszüntetésekre a bérmunkásként dolgozó [[bányász]]ok és [[céh]]legények körében. (ilyen volt az [[1525]]–[[1526]]-os [[besztercebánya]]i bányászok, később [[1848]] áprilisában a pesti céhlegények sztrájkja.) A szabadságharc leverését követő [[Abszolút monarchia|abszolutizmus]] idején, majd a [[kiegyezés]] ([[1867]])után a bányászok főleg a kisiparban dolgozó segédek és kisebb tőkésüzemek munkásainak sztrájkjaira került mind gyakrabban sor. ([[1861]]: [[nyomdász]]ok, [[1863]]: Drasche téglagyár, [[1868]]: vasútépítő munkások stb.) Az Első Magyar Gépgyárban [[1870]]-ben 10 órás munkaidőért indított sztrájkot a tőkések gyermekmunkásokkal törték le. Az [[1871]]. tavaszi és nyári sztrájkmozgalom jóformán minden szakma segédeire kiterjedt a [[céh]]ek eltörlésére irányuló főköveteléssel. A gyári munkások (malom, vagon-, fegyvergyár) a letartóztatott vezetők szabadon bocsátásáért léptek sztrájkba. Ezek a sztrájkok még spontán jellegű, elszigetelt megmozdulások voltak, [[1871]]-ben már a kialakuló [[munkásosztály]] szolidaritása is megnyilvánult.
 
A tőkések és az állami szervek kezdettől fogva igyekeztek gátolni a sztrájkmozgalom kibontakozását. A [[céh]]eket eltörlő [[1972]]. évi [[ipartörvény]] jogellenesnek mondta ''a közös munkabeszüntetés céljából történt összebeszéléseket''. Az [[1884]]. évi ipartörvény pedig büntetendő cselekménynek minősítette. Ez a rendelkezés ([[1922]]-ben megerősítve) a felszabadulásig érvényben volt. [[1880]]-ban megtiltották a sztrájkolók segélyezését, a sztrájkalap létesítését is. A burzsoá földesúri büntetőtörvénykönyv a közhivatalnokok sztrájkjait ''a hivatali kötelesség megtagadása'' címén büntette. Az [[1880-as évek]] sztrájkmozgalmait a pécsi bányászok sztrájkja indította meg ([[1882]]), [[1889]]-ben a hadfelszerelési gyárak munkásainak sztrájkjával zárultak. [[1890]]-től a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]] és a megerősödő [[szakszervezet]]i mozgalom segítségével a sztrájkok szervezettebbé váltak. Ebben az időben újból és újból fellobbant a mezőgazdasági munkások sztrájk mozgalma. Megtorlásul és megelőzés céljából az [[1898]]-ban hozott törvény kimondta, hogy karhatalommal kell a munkát megszüntető munkavállalót visszavinni a birtokoshoz.
 
Az [[imperializmus]] magyarországi viszonyai között a sztrájkmozgalom a forradalmi hullámok idején érte el csúcspontját és egyre gyakrabban és határozottabban öltött politikai jelleget. ([[1915]], [[1907]], [[1912]]). A [[Nagy Októberi Szocialista Forradalom]] hatására kibontakozott sztrájkhullám két nagy általános politikai tömegsztrájkra vezetett [[1918]] januárjában és júniusában. Általános sztrájk jelezte [[1918]]. [[október 31.|október 31]]-én a magyarországi polgári demokratikus forradalmat győzelemre vivő munkásosztály erejét is. [[1919]]. [[március 20.|március 20]]-án a nyomdászok sztrájkokkal követelték többek között a letartóztatott [[kommunista]] vezetők szabadon bocsátást.
 
A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] bukása után a Horthy rendszer terrorintézkedésekkel, törvényhozás útján, a fontosabb vállalatok (főleg a szénbányák) katonai igazgatás alá helyezésével igyekezett elejét venni a sztrájkoknak, illetve - a követelések teljesítése nélkül vagy minimális teljesítésükkel - mielőbb beszüntetni azokat. Mindennek ellenére már [[1919]]. [[szeptember 6.|szeptember 6]]-án sztrájkba léptek a [[tatabánya]]i vidék bányászai, és csak fegyveres harcban (amelynek 7 bányász esett áldozatul) tudták a [[csendőr]]ök a bányába kényszeríteni őket. [[1920]]-ban 15 bányatelepen 7 sztrájk alkalmával 17&nbsp;000, [[1922]]-ben 33 bányatelepen 11 sztrájkban 25&nbsp;070, [[1924]]-ben pedig 103 telepen 67 sztrájkban már 46&nbsp;200 bányász sztrájkolt. Az ellenforradalmi rendszer idején az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|SZDP]] és a [[szakszervezet]]ek jobboldali vezetőinek munkásáruló tevékenysége ellenére jelentős sztrájkokra került sor. Az illegális [[Kommunisták Magyarországi Pártja|KMP]] szervezetének megszilárdulásával fokozódott a sztrájkok szervezésében a [[kommunista]] befolyás. A sorozatos bányász sztrájkok közül kiemelkedik a [[salgótarján]]i bányászok és bányászasszonyok éhségfelvonulása [[1926]]. [[április 27.|április 27]]-én, a [[pilisvörösvár]]i bányászok éhségfelvonulása [[1928]] decemberében, a [[pécs]]i bányászok föld alatti sztrájkja [[1934]]-ben, a vasasok harcai közül jelentősebbek az [[1922]]. évi 5 hetes sztrájk, a [[Budapest XXI. kerülete|csepeliek]] (18&nbsp;000 vasmunkás) [[1927]]. évi sztrájkja. Nehezebbé váltak a sztrájkmozgalmak a [[nagy gazdasági világválság]]ot követő [[munkanélküliség]] idején. [[1935]]-ben a sztrájkok is hozzájárultak ahhoz, hogy a munkásosztály meg tudja akadályozni [[Gömbös Gyula]] - az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|SZDP]] jobboldali vezetőinek támogatásával készült - tervét a [[szakszervezet]]ek feloszlatására. Az [[1930-as évek]]ben a legjelentősebb a nagy építőipari sztrájk volt. [[1935]]-ben, melynek vezetői között jelentős helyet foglaltak el a kommunisták. A [[második világháború]]ra való felkészülés során [[Teleki Pál]] által [[1939]] szeptemberében hozott törvény a kivételes hatalomról, majd az [[1941]]-ben életbe lépett honvédelmi munkaszolgálat rendkívül nehézzé tette a sztrájkok szervezését. Ennek ellenére ismételten sor került sztrájkokra ([[1942]]-ben a mezőgazdasági munkások, [[1943]]-ban a [[Budapest XXI. kerülete|csepeliek]], [[1944]]-ben a [[pécs]]i bányászok sztrájkoltak), s az [[1944]] végi kiürítési parancsokat megtagadó akciók ([[Diósgyőr]], [[Budapest XXI. kerülete|Csepel]], [[Győr]], stb.) lényegükben általános sztrájkok voltak.
 
Az új [[kommunista]] [[diktatúra]] a sztrájkot, az autonóm munkásszerveződést erősebben üldözte, mint azt korábban bármikor tették. A névleges munkáshatalom, az állítólagos „munkásállam” nem ismerhette el, hogy rajta kívül és vele szemben létezik önálló munkásérdek, érdekképviselet.
 
[[Fájl:Vasutassztrájk Nyugati pályaudvar 2009-12-17.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|Magyar vasutassztrájk 2009-ben]]
69 449

szerkesztés