„Farkasboroszlán” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a "wikicommons = Category:" → "wikicommonscat = " AWB
64. sor:
Közepes termetű (30–150 centiméter magas), ritkás ágú, lombhullató cserje. Ágai vesszőszerűek és igen hajlékonyak. A fiatal [[hajtás]]ok kérge sárgásbarna, finoman, bozontosan szőrös. Az ágak végén csomókba tömörült, fordított lándzsa alakú [[levél (botanika)|levelek]] 3-8 centiméter hosszúak és 1-2,5 centiméter szélesek, ülők, ép szélűek. Válluk ék alakba keskenyedik, színük felül élénk, de fénytelen [[zöld]], fonákjuk szürkészöld.
 
Az erős illatú, bíbor, rózsaszínű vagy kárminpiros (ritkán fehér) [[virág (botanika)|virágai]]ai kettesével-hármasával az ágak felső részén, az előző évi lehullott lomblevelek hónaljában nyílnak. Az oldalra néző, kocsány nélküli virágcsomók megszakítás nélküli, füzérszerű virágzattá rendeződnek. A hosszú csövű, 4 cimpájú virágtakaró kizárólag sziromszerű csészelevelekből áll, a valódi sziromlevelek hiányoznak. A [[méhek]] számára a farkasboroszlán erősen illatozó virágai kora [[tavasz|tavasszal]] az első, szívesen látott táplálékforrást nyújtják.
 
A [[zöldborsó|borsó]] nagyságú, fénylő korallvörös álbogyótermések csoportosan ülnek a levélüstök alatt. A termés és a kéreg erősen mérgező [[alkaloidok]]at, diterpén-észtereket ([[mezerin]]t és [[dafnin]]t), továbbá [[flavonoid]]okat tartalmaz, a szájüregben és a torokban égető és kaparó érzést okoz. A [[madarak]], különösen a [[billegetőfélék|billegetők]] és a [[rigófélék|rigók]] szívesen eszik a terméseket, így segítve a növény terjedését.