„Szexualitás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
önálló szakaszcímek |
a zöld link → kék link |
||
38. sor:
[[Fájl:Pieris rapae.jpg|jobbra|250px|thumb|A beporzás]]
=== Megporzás ===
A [[zárvatermők]] nagy része (70%-a) kétivarú, azaz hímnős. Mivel a [[porzó]] és a [[termő]] ugyanabban a virágban van, elméletileg képesek lennének saját [[virágpor]]uktól az önmegtermékenyítésre (autogámia), de megporzáskor a legtöbb virágos növény mégis előnyben részesíti a másik egyedet. Ez a kölcsönös megporzás vagy allogámia. Néhány fajra mindkét mód jellemző lehet. Megtörténik, hogy az önmegporzás a [[virág (botanika)|virág]] kinyílása előtt, a még zárt virágban, következik be ([[búza]], [[Ibolya (virág)|ibolya]]). Ilyenkor zárt megporzásról (kleisztogámia) beszélünk.
A zárvatermők virágporát általában a [[szél]], és az [[állatok]], ritkábban a [[víz]] szállítja. Éréskor a virágporszemeket a szél kiszórja a portokokból. A [[bibe|bibék]] nagy befogadó területtel rendelkeznek. A [[pollen]]szem viszont kicsi, de nagy tömegben terjed. A beporzást végző állatok lehetnek [[madár|madarak]], többnyire azonban [[rovarok]]. Elsősorban [[mézelő méh|méhek]], [[légy|legyek]] és [[lepke|lepkék]]. A megtermékenyítéskor segédkező állatokkal kialakuló kapcsolat létfontosságú a növények számára, hiszen nélkülük nem jöhet létre a [[megporzás]]. A virág mindenben úgy alkalmazkodik az állathoz, hogy a [[virágpor]] szállítását minimális energiaveszteséggel és optimális körülmények között végezhesse. A virág alakjával, [[szín]]ével és [[illat]]ával is jelez a rovarnak. Olyan eszközökkel rendelkezik (buktatószerkezet, tapadós elemek, színes nagy nedvtartalmú virágpor), ami megkönnyíti a virágpor odatapadását a rovarhoz.<ref>[[Larousse]] A természet enciklopédiája (Földünk növény- és állatvilága) (Budapest, 1994) 132-133. o. ISBN 963-7495-32-0</ref>
| |||