„Legizmus” változatai közötti eltérés

[[Sang Jang|{{kínai|Shang Yang|Sang Jang}}]] (i. e. 390–338) {{kínai|Wei|Vej}} állam szülötte, de {{kínai|Qin|Csin}}be ment, ahol húsz éven keresztül szolgált, nagy részben neki volt köszönhető {{kínai|Qin|Csin}} állam megerősödése. {{kínai|Shang Yang|Sang Jang}}nak köszönhetően számos reformot hajtottak végre {{kínai|Qin|Csin}} államban: centralizáció, melynek során központilag kinevezett és fizetett magisztrátusok vezették a megyéket; a pozíciókhoz való jutás egyetlen kritériuma a háborúban vagy a mezőgazdaságban felmutatott érdemek lettek; a földeket felosztották és eladták, a kereskedelmet és a kézművességet háttérbe szorították, új adórendszert, és egységes súly- és hosszmértéket vezettek be. A neki tulajdonított mű ({{kínai|''Shangjunshu''|''Sang-csün-su''}}) szerint az állam és a nép egymással ellentétes erők, a törvény tehát alapvetően arra szolgál, hogy az állam hatalmát megvédje a néppel szemben, és nem arra, hogy a népet védje az esetleges állami túlkapásoktól. Az állam hatalmának fenntartása érdekében az a vezetőknek világosan és érthetően kell megfogalmazni a törvényeket, és teljes szigorral kell őket betartatni mindenkivel szemben (kivéve az uralkodót és az örököst). Mivel {{kínai|Shang Yang|Sang Jang}}nak szélsőségesen rossz véleménye volt az emberi természetről, ezért mindenekelőtt a büntetések és jutalmazás révén látta irányíthatónak az alapvetően az önzőség által motivált embereket. A domináns irányítási módszer alapvetően a büntetés volt. Minden korábbi gyakorlattal szemben semmilyen jelentőséget nem tulajdonított a precedenseknek, azaz semmiféle előképet vagy múltbeli eseményt, illetve személyt nem tartott relevánsnak az aktuális joggyakorlatot illetően. Az erény és a jóság fogalmát teljes mértékben elvetette, az államnak csak azzal kell törődnie, hogy a nép teljes mértékben engedelmeskedjen a megszabott törvényeknek. A népnek két területen kell jelen lennie, a mezőgazdasági termelésben és a hadviselésben, így a társadalomban nincsen olyanoknak helye, akik nem e két tevékenység valamelyikét végzik (például filozófus, költő, rítus-szakértő).

[[Han Fej-ce|{{kínai|[[Han Feizi]]|[[Han Fej-ce]]}}]] (i. e. 280-233) a Han állam királyi családjának leszármazottja volt, aki {{kínai|Li Si|Li Sze}}vel együtt {{kínai|[[Xunzi]]|[[Hszün-ce]]}} tanítványai voltak. Mikor {{kínai|Qin|Csin}} elfoglalással fenyegette Han államot {{kínai|Han Feizi|Han Fej-ce}}t küldték követségbe. Nem járt sikerrel, börtönbe vetették, ahol öngyilkos lett. Munkája egyesítő jellegű, melynek lényege, hogy az abszolút rend csak a törvény, a megfelelő politikai eszközök, és a mindenki által elismert autoriter hatalom együttállásakor valósulhat meg. Az államtól, törvényektől független írásokat veszélyesnek tartotta az államhatalomra. Szerinte az uralkodó feladata a büntetés és a jutalom eszközével maga körül titokzatosságot és félelmet kelteni, mert csak így vezetheti az országot. Nézete szerint nincs szükség „bölcs uralkodóra, mivel neki „csak” hagynia kell a törvényeket, a bürokráciát személytelenül működni.