„Termőtáj” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a virág → virág (botanika) AWB |
||
1. sor:
[[Fájl:tulipa-gynoeceum.jpg|right|thumb|350px|A tulipán termőtája, amelynek termője – jól láthatóan – három termőlevélből képződött, tehát trimer ginőceum.]]
[[Fájl:Dioon edule semi02.JPG|right|thumb|350px|Egy ősi nyitvatermő csoportba, a cikászok törzsébe tartozó ''Dioon edule'' faj termőlevele, melyen jól látszik a két méretes, sárga magkezdemény.]]
A '''termőtáj''' (''gynoeceum'', ógörög eredetű szó a ''güné'' = „nő, leány” és az ''oikosz'' = „lakás” szavak összetételéből; magyarosra átírva: ''ginőceum'' vagy ''günőceum''; a virágképletbeli jele: '''G''') a [[virág (botanika)|virág]] női jellegű tája, voltaképpen a termőlevelek összessége, a virág legbelső tája, melyet kétivarú virágban a [[porzótáj]] (andrőceum) vesz körül. A termőlevelek ''(carpellum)'' – melyek a termőtájat alkotják – a [[nyitvatermők]]nél ''(„Gymnospermae”)'' még szabadon áll, a [[zárvatermők]] ''(Magnoliophyta, Angiospermae)'' esetében üreges képződménnyé, termővé ''(pistillum)'' lesz. Mind a nyitva-, mind a zárvatermők termőlevele homológ képződmény a heterospórás [[harasztok]] makrosporofillumával, vagyis a nagyméretű, női jellegű spórákat – makrospórákat – létrehozó levelével (''phyllum'' = „levél”). Vagyis tulajdonképpen a heterospórás harasztok makrosporofillumából levezethető a [[virágos növények|virágos–magvas növények]] ''(Spermatophyta)'' termőlevele, mely az ősi magvas növényeknél (pl. [[magvaspáfrányok]] – ''Pteridospermae''; [[cikászok]] – ''Cycadophyta'') még erőteljesen lomblevélszerű, és a magkezdemények teljesen fedetlenül helyezkednek el rajta. A zárvatermők termőlevelének alsó része zárt, üreges, ez a magház ''(ovarium)'', melyben a magkezdemények helyezkednek el. Fölfelé keskenyedő folytatása a bibeszál ''(stylus)'', befejező, csúcsi része pedig a bibe ''(stigma)''. Ha a bibeszál hiányzik, akkor ülő bibéről beszélünk (pl. [[mák]]).
A termőlevelek [[Morfológia (biológia)|morfológiai]] értelmezése máig erősen vitatott probléma. Alapvetően két morfológiai elmélet áll szemben egymással. A fillospória elve alapján a termőlevelet egyes kutatók levéleredetű képződménynek, míg a sztachiospóra elve alapján mások tengelyeredetűnek gondolják. Valószínűleg az előbbi a helyes elmélet, hiszen a zárvatermők őseinek vélt magvaspáfrányok – ahogyan pl. a cikászok is – fillospórásak, azaz a magkezdemények a levelek felületén ülnek. Feltételezhető, hogy éppen ezen levelek széleinek összeforradásával alakult ki az ősi zárvatermők termőlevele. A sztachispórás növények ága – ahová a [[páfrányfenyők]] ''(Ginkgophyta)'', a [[toboztermők]] ''(Pinophyta)'' és a [[leplesmagvúak]] ''(Gnetophyta)'' tartoznak – valószínűleg soha nem jutott el a teljesen zárt termőlevélig, de igencsak megközelítették azt ([[leplesmagvúak|csikófarkfélék]] családja – ''Ephedraceae'').
| |||