„A Menai-szoros függőhídja” változatai közötti eltérés

[[1826]] előtt csak komphajóval lehetett átkelni a szigetről a szárazföldre, illetve gyalogosan apály idején, ami nem volt veszélytelen dolog. Mivel az [[1800]]-ban létrejött [[brit-írbrit–ír egyesülési szerződés]] nyomán megnőtt az [[Írország]] felé irányuló forgalom, eldöntötték, hogy áthidalják a szorost.

Thomas Telfordot bízták meg a [[London]]t [[Holyhead]]del összekötő út felújításával. A nagyszabású tervben központi helyet kapott a [[Menai-szoros]] áthidalása. Olyan hídra volt szükség, amely alatt a [[Brit Királyi Haditengerészet]] 30 m magasságot is elérő hajói dagálykor is áthaladhatnak. Mivel a szorost a haditengerészet folyamatosan használta, a híd építéséhez nem állíthatták fel a szokásos állványzatot. A munkálatok 1819-ben kezdődtek. A hadügy előírta, hogy az akkor használt árbocosoknak átjutást kellett biztosítani a szoroson. Először megépítették a tengerszoros két partján a belül üreges, homokkőből[[Mészkő (kőzet)|mészkőből]] készült hídfő oszlopokat, amelyekben keresztirányú falakat alakítottak ki. A 16 óriási vas lemezláncot (minden egyes lánc 935 darab kovácsolt vas „láncszemből” készült) lenolajban pácolták rozsdamentesítés miatt. A hidat, amely Anglesey szigetén épült [[Porthaethwy]]t köti össze [[Bangor (Wales)|Bangor]] külvárosával, [[1826]]. [[január 30.|január 30]]-án adták át, 36 óráról 27-re csökkentve ezzel a London-HolyheadLondon–Holyhead utazás utatidejét.