„Újlatin nyelvek” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (BalkánBalkán (Délkelet-Európa|Balkán → Balkán-félsziget|Balkán))
Az '''újlatin nyelvek''' vagy '''román nyelvek''' egymással igen közeli rokonságban álló modern [[nyelv]]ek, amelyek az [[Indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai]] nyelvek [[Italikus nyelvek|italikus]] (itáliai) csoportjába tartozó [[latin nyelv]] beszélt változataiból alakultak ki. Napjainkban hozzávetőlegesen 850 millió anyanyelvi beszélője van e nyelveknek világszerte, főleg [[Amerika (szuperkontinens)|Amerikában]], [[Európa|Európában]] és [[Afrika|Afrikában]]. Az újlatin nyelvű [[európa]]i országokat összefoglaló néven [[Romania|Romaniának]] is nevezik.
 
Az összes újlatin nyelv az ún. [[vulgáris latin]]ból ami a faszt illeti zold es eke
Az összes újlatin nyelv az ún. [[vulgáris latin]]ból származik, ami [[Ókori Róma|Róma]] valóságos, tehát beszélt nyelve volt, és melynek változásait az irodalmi nyelv jóval kevésbé, vagy egyáltalán nem követte (azaz már igen korán kétféle nyelvállapotról beszélhetünk), és a különbség utóbb egyre nagyobb lett (bár az irodalmi nyelv, melyből aztán a [[középkor]] nemzetközi nyelve lett, maga is sokat változott közben). Tekintve, hogy az oktatásban mindenkor mutatkozott egy igény, hogy a beszélt nyelvet újra és újra közelítsék az ideálisnak elképzelt aranykori állapotokhoz (a legnagyobb presztízsű szövegek és a [[Vulgata|latin Biblia]] nyelvéhez), a folyamatos átalakulás egy bonyolult kölcsönhatás volt az írott és beszélt nyelvváltozatok között.
 
Az összes újlatin nyelv az ún. [[vulgáris latin]]ból származik, ami [[Ókori Róma|Róma]] valóságos, tehát beszélt nyelve volt, és melynek változásait az irodalmi nyelv jóval kevésbé, vagy egyáltalán nem követte (azaz már igen korán kétféle nyelvállapotról beszélhetünk), és a különbség utóbb egyre nagyobb lett (bár az irodalmi nyelv, melyből aztán a [[középkor]] nemzetközi nyelve lett, maga is sokat változott közben). Tekintve, hogy az oktatásban mindenkor mutatkozott egy igény, hogy a beszélt nyelvet újra és újra közelítsék az ideálisnak elképzelt aranykori állapotokhoz (a legnagyobb presztízsű szövegek és a [[Vulgata|latin Biblia]] nyelvéhez), a folyamatos átalakulás egy bonyolult kölcsönhatás volt az írott és beszélt nyelvváltozatok között.
 
Az [[i. e. 3. század]] és i. sz. [[2. század]] között a latin vált az uralkodó nyelvvé a [[Földközi-tenger]] térségében az [[Ibériai-félsziget]]től a [[Balkán-félsziget|Balkánig]]. A latin volt a birodalom nyugati felében az érvényesülés, a kereskedelem, a jog (utóbb pedig a [[kereszténység]]) nyelve, az áttérésre tehát sokféle erőteljes motiváció hatott. A [[provincia|provinciákban]] változatos tendenciák érvényesültek, annyit mindenesetre lehet mondani összefoglalóan, hogy meglepő gyorsasággal merült feledésbe számos helybeli nyelv, és a kulturális asszimilálódás is igen erőteljes volt annak ellenére is (vagy talán éppen azért), hogy a birodalomnak nem volt sem közös nyelvi, sem közös kultúrpolitikája. Az idő múltával a vulgáris latin területi változatai folyamatosan elkezdtek helyi [[nyelvjárás]]okká, majd [[dialektus]]okká fejlődni. Ez a változás az [[5. század]]ban a Római Birodalom felbomlása után tovább gyorsult, és elvezetett a ma ismert újlatin nyelvekhez, úgymint: [[Portugál nyelv|portugál]], [[Spanyol nyelv|spanyol]], [[Katalán nyelv|katalán]], [[Francia nyelv|francia]], [[Olasz nyelv|olasz]] és [[Román nyelv|román]]. A [[15. század]]ra az újlatin nyelvek túllépték Európa határait és a [[spanyolok|spanyol]], [[portugálok|portugál]] és [[franciák|francia]] terjeszkedés során eljutottak Amerikába és Afrikába. Napjainkban már az újlatin nyelvek anyanyelvi beszélőinek kétharmada Európán kívül él.
Névtelen felhasználó