„Ófelnémet nyelv” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Holt nyelvek kategória eltávolítva; Mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotai kategória hozzáadva (a HotCattel) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
21. sor:
{{Német}}
Az '''Ófelnémet nyelv''' ([[német nyelv|németül]] ''Althochdeutsch'', rövidítve ''Ahd''.) a (fel)[[német nyelv]] legkorábbi ismert írott nyelvemlékekkel rendelkező változata, időben körülbelül 750-től 1050-ig határolható be. Kialakulása az [[ófelnémet hangeltolódás]] (vagy második germán hangeltolódás) során ment végbe, valamikor a [[3. század|3.]] és [[8. század]] között, tehát még az első írásos emlékek megszületése
A német szó először egy 786-ból származó [[latin nyelv]]ü dokumentumban jelenik meg, mint ''theodiscus''. Egy egyházi összejövetelen a határozatokat ''tam latine quam theodisce'' felolvasták, tehát latinul és németül is. Az önmegnevezés ófelnémetül csak jóval későbbi időből származik. Egy ókori latin nyelvű nyelvkönyv egy másolatában, valószínűleg a [[9. század]] második negyedéből, található egy szerzetes bejegyzése, aki nem értette a latin ''galeola'' (sisak alakú edény) szót. Valószínűleg megtudakolta egy társától a szó jelentését és jelentését anyanyelvén, ófelnémetül bejegyezte. Jegyzetében az ófelnémet nyelvű ''diutisce gellit'' jelenik meg.
29. sor:
A latin betűkészletet az ófelnémetben átvették. Ez természetesen problémás volt, mert egyrészt bizonyos betűből túl sok volt pl. <v> és <f> másrészt bizonyos ófelnémet hangoknak ([[diftongus]]ok, [[affrikáta|affrikáták]], /pf/, /ts/, /tʃ/ és olyan [[mássalhangzók]]nak mint /ç/ <ch> és /ʃ/ nem volt latin nyelvű megfelelőjük. Az ófelnémet /f/ [[fonéma]] jelölésére az <f> [[graféma|grafémát]] használták, ezért pl. '''fihu''' (németül ma ''Vieh'', marha), '''filu''' (németül ma ''viel'', sok), '''fior''' (németül ma ''vier'', négy), '''firwizan''' (németül ma ''verweise''n, utal) és '''folch''' (németül ma ''Volk'', nép). A [[középfelnémet]]ben viszont ezt a fonémát már <v> grafémával jelölték. Ennek eredménye, hogy a mai német nyelvben ugyanazon /f/ fonéma jelölésére mind az <f> (''Freund-barát, Frau-nő, frei-szabad'') mind a <v> (''Vogel-madár,Vieh-marha, viel-sok'') használatos.
Az ófelnémet [[nyelvemlék]]ek tartalmuk szerint nagyobb részt egyháziak (imák, keresztelési eskük,
== Nyelvtan ==
=== Umlaut ===
Az ófelnémet egyik jellegzetessége és a
=== Szóvégi szótagok ===
60. sor:
A személyes névmások ragozása az ófelnémetben a következőképpen nézett ki:
{| class="wikitable"
! width="80" align="center" | [[szám]]
! width="50" align="center" | [[személy]]
74. sor:
|-
| 2.
| || dū ||dih
|-
| rowspan="3" | 3.
| hímnem || (h)er ||inan, in
|-
| nőnem ||siu; sī, si ||sia
|-
| semlegesnem || iz ||iz
|-
| rowspan="5" | [[Többes szám]]
88. sor:
|-
| 2.
| || ir ||iuwih
|-
| rowspan="3" | 3.
| hím nem || sie || sie || im, in ||iro
|-
| nő nem ||siu ||siu
|-
| semleges nem || sio ||sio
|-
| [[Udvariassági forma]] || 2. || || ir || iuwēr || iu || iuwih
126. sor:
* Wilhelm Braune: Althochdeutsche Grammatik. Niemeyer, Tübingen 2004, ISBN 3-484-10861-4
* Eckhard Meineke, Judith Schwerdt: Einführung in das Althochdeutsche. (=UTB 2167). Schöningh, Paderborn u. a. 2001, ISBN 3-8252-2167-9
{{DEFAULTSORT:Ofelnemetnyelv}}
|