„Rómer István” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
2. sor:
 
== Élete ==
[[1788]]. [[december 26.|december 26-án]] született a mai [[Szlovákia|Szlovákiához]] tartozó [[Nagysáros]]on. Régi nemesi családból származott, a család a kisenyiczkeikis[[enyicke]]i nemesi előnevet viselte; apja [[sátoraljaújhely]]i ügyvéd volt, bár különösebb vagyonnal nem rendelkezett. Ő maga elemi és középiskoláit ugyancsak Sátoraljaújhelyen végezte; élénk esze, jó felfogása és a természettudományok iránti érdeklődése folytán a szülei a gyógyszerészi pálya felé indították el. Három évet töltött gyakornokként a kisváros gyógyszertárában, majd újabb három évet dolgozott Kassán, hasonló munkakörben, mint nem okleveles segéd.
 
A segédévei alatt megtakarított pénzenpénzén [[1808]]-ban [[Bécs]]be ment, hogy gyógyszerészeti egyetemi tanulmányokat folytathasson és oklevelet szerezhessen. Tőkéje hamar elfogyott, ezért itt is segédnek állt dr. [[Scharinger József]] gyógyszertárába, majd [[1809]]-ben beiratkozott a bécsi tudományegyetemre. Oklevelét [[1814]]-ben szerezte meg, magister pharmaciae (gyógyszermester) minősítéssel. Ugyanebben az évben kötött házasságot is, feleségül véve egy bárókisasszonyt, akinek grófnői rangú anyja egy év múlva meg is halt, így a házaspár nagy vagyonra tett szert. Rómer ebből a pénzből saját patikát szeretett volna nyitni, de ez az álma szertefoszlott, pénze nagy részét ugyanis bécsi üzérek elsikkasztották.
 
Rómer ezt követően egy rövid ideig – a napóleoni harcok lezárultáig – tábori gyógyszerésznek szegődött, majd visszatért Scharinger gyógyszertárába, ahol szabad idejében kémiai kísérleteket folytatott, többek között a Franciaországban megismert mártógyufa fejlesztésére. Bécsben ő alapította az első mártógyufagyárat, [[1822]]-ben alapított üzeme rövidesen 200 főt foglalkoztató gyárrá vált. A gyufa mellett más vegyi anyagokat is gyártott, így például a fertőtlenítésre akkoriban kiterjedten használt, és először [[Kitaibel Pál]] által előállított [[klórmész]] nagyipari előállításával is foglalkozott. Üzeme gyártott kálium-hipokloritot tartalmazó fehérítő- és fertőtlenítőszert is.
 
[[1827]]-ben szabadalmaztatta a [[petróleum]] [[kénsav]]val való tisztítási eljárását, és foglalkozott egy, [[1823]]-ban, Johann Wolfgang Döbereiner gyógyszerész professzor által feltalált gyújtószerszám (a mai öngyújtó őse) tökéletesítésével. Mintegy 20 különböző szabadalma közül gyógyszerészetileg jelentős még a fogászati szájöblítőszerekben használatos [[kálium-klorát]] előállítására kidolgozott, a korábbiaknál gazdaságosabb eljáráseljárása.
 
[[1835]]-ben megpróbálkozott foszforos gyufa gyártásával is, a következő évben pedig értesült az akkor 19 éves [[Irinyi János]] találmányáról, ezért személyesen kereste fel 30 évvel fiatalabb kollégáját. Az életkori különbség ellenére barátság alakult ki köztük, Irinyi azt is vállalta, hogy magyarra tanítja Rómerék lányát. Rómer egyúttal megvásárolta Irinyitől annak találmányát ––, a kapott pénzből pedig a fiatal tudós az akadémiai tanulmányait finanszírozta.
 
Rómer Bécsben előkelő magyar nemesként élt, és nagy háztartást vitt, estélyein olyan rangos művészek fordultak meg, mint [[Johann Strauss (zeneszerző, 1825–1899)|ifjabb Johann Strauss]] zeneszerző vagy [[Franz Grillparzer]] költő. Leánya esküvőjén akkora tűzijátékot szervezett, amekkorát még nem látott a császárváros, de szociális érzékéről is többször tett tanúbizonyságot: munkásjóléti intézményeket és ingyenes gyermekkórházat létesített Bécs Wieden nevű külvárosában, ez utóbbi kórház vezetésével a vejét bízta meg.