Caracalla termái egyike a legjobb állapotban megmaradt római kori fürdőknek. A fürdő építését [[Lucius Septimius Severus római császár|Septimius Severus]] császár uralkodása alatt kezdték el, majd fia és utóda [[Marcus Aurelius Caracalla római császár|Caracalla]] császár idejében [[216]]-ban avatták fel. Az épületegyüttesen még ezután is folytak a munkálatok, az építkezést valószínűleg [[Marcus Aurelius Elagabalus római császár|Elagabalus]] vagy [[Marcus Severus Alexander római császár|Severus Alexander]] idejében fejezték be.<ref name="Opcit|n=Terme di Caracalla|o=3">{{Opcit|n=Terme di Caracalla|o=3}}</ref> [[270]] körül egy tűzvész után [[Lucius Domitius Aurelianus római császár|Aurelianus]] császár uralkodása alatt az épületen helyreállítási munkákat végeztek. A 3. század végén [[Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár|Diocletianus]] császár idejében átalakították a vízvezetéket. A következő jelentős átalakítás [[I. Constantinus római császár|Constantinus]] császár uralkodása alatt történt a [[4. század]] elején, amikor a [[caldarium]] egyik oldalát egy félkörív alakú apszissal bővítették ki.<ref name="Opcit|n=Terme di Caracalla|o=3"/> A fürdő [[537]]-ig üzemelt, amikor Róma ostroma alatt a [[Gótok|gót]] támadók elvágták a vízvezetéket, hogy így is kényszerítsék a rómaiakat a város feladására. Innentől kezdve a fürdők elvesztették jelentőségüket, aminek oka nem csaknemcsak a vízhiány volt, hanem az is, hogy a fürdő viszonylag távol helyezkedett el a városközponttól, így a lakosság félve a gót támadóktól nem látogatta az épületet. A régészeti feltárások során kiderült, hogy a fürdőben nem volt teljes a vízhiány, a víz egy kis része még évszázadokon keresztül szabadon folyt.<ref name="Opcit|n=Terme di Caracalla|o=4">{{Opcit|n=Terme di Caracalla|o=4}}</ref> A [[6. század|6.]] és a [[7. század]] folyamán a területet temetőnek használták, a [[Róma|Rómába]] érkező és a városban elhunyt zarándokokat temették a fürdő falai mellé.<ref name="Opcit|n=Terme di Caracalla|o=4"/> A [[8. század|8.]] és [[9. század]]ban [[I. Adorján pápa|I. Adorján]], [[II. Sergius pápa|II. Sergius]] és [[I. Miklós pápa|I. Miklós]] pápák idejében kísérleteket tettek a vízvezeték részleges helyreállítására. A [[12. század]]ban a fürdő épületét kőbányának használták templomok és paloták díszítéséhez.<ref name="Opcit|n=Terme di Caracalla|o=4"/> A [[14. század]]ban kihasználva a bőséges vízkészletet a területen szőlőt és zöldségeket termesztettek. Az írott forrásokból kiderül, hogy az épület egy jelentős része még a [[16. század]] elején [[II. Gyula pápa]] idejében is viszonylag jó állapotban volt. Néhány évvel később [[III. Pál pápa|III. Pál]] pápa, aki új palotája építéséhez keresett épületelemeket és szobrokat [[1545]] és [[1547]] között "ásatásokat"„ásatásokat” végeztetett a fürdő területén, amelynek eredményeként számos szobor, szoborcsoport és bronztárgy került napvilágra. Ezután a fürdővel évtizedeken keresztül nem törődtek, [[V. Pál pápa|V. Pál]] pápa a jezsuitáknak ajándékozta a területet, akik ünnepnapokon oda vitték tanítványaikat játszani és ünnnepelni.<ref>{{Opcit|n=Terme di Caracalla|o=5}}</ref> A [[16. század]]tól a romok kezdték felkelteni a kortárs művészek érdeklődését, erről tanúskodnak például [[Giuliano da Sangallo]] és [[Andrea Palladio]] a romokról kézültkészült rajzai. [[1824]]-ben Egidio di Velo gróf vezetésével tervszerű ásatások kezdődtek a fürdő területén. Ekkor tárták fel az atlétákat ábrázoló padlómozaikokat, amelyeket jelenleg a [[Vatikáni Múzeum]]okban őriznek. Az ásatások egészen az évszázad közepéig folytatódtak. A következő nagyszabású feltárásokra [[1860]] és [[1867]] között került sor, amikor a kutatások a [[frigidarium]] területére koncentrálódtak. Ekkor kerültek napvilágra 8 méterrel a jelenlegi padlószint alatt egy padlómozaikkal és [[második stílus]]ú falfestményekkel díszített [[Hadrianus]] császár korabeli [[domus]] maradványai.<ref>{{Opcit|n=Terme di Caracalla|o=7}}</ref> A falfestményeket [[1975]]-ben restaurálták és leválasztották a falról. [[1866]] és [[1869]] között a fürdő középső részén folytattak ásatásokat, ekkor porfíroszlopokat, díszített oszlopfőket és egy [[Héraklész|Herkules]]-szobor torzóját tárták fel. [[1870]]-ben a fürdő területét állami tulajdonná nyilvánították. [[1878]] és –[[1879|79-ben]] között találták meg a caldarium és a nyugati tornacsarnok padlómozaikjait. A [[20. század]] első éveiben tovább folytakfolytatódtak az ásatások, amelyek a fürdő külső falaira és föld alatti részeire koncentrálódtak. Ekkor tárták fel a nyugati [[esedra]], a könyvtár, egy földalatti folyosórendszer, egy [[Mithrász]]-szentély és egy vízimalom maradványait. A folyosórendszer szisztematikus felmérése [[1901]]-től egészen [[1939]]-ig tartott. Ezek után a következő fontosabb munkálatokat a nyolcvanas években végezték el, amikor a fürdő déli külső falát megszabadították a növényzettől, és lebontották a fal mellé engedély nélkül épített házakat.<ref>{{Opcit|n=Terme di Caracalla|o=10}}</ref> [[1993]]-ban beszüntették a caldariumban [[1933]] óta tartott nyári színielőadásokat. [[1996]]-ban elektromos kábelfektetés során találták meg a utolsó szobrot (egy [[Artemisz]]-szobrotábrázolást) a fürdő területén.
