„Kuba és az Egyesült Államok kapcsolatai” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
A '''Kuba és az Amerikai Egyesült Államok közötti kapcsolatok''' visszanyúlnak egészen a mai két állam gyarmati korszakába. Az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] a függetlenségének kivívása után, gyors gazdasági megerősödése nyomán, többször is ajánlatot tett [[Spanyolország]]nak a számára gazdaságilag és stratégiailag fontos [[Kuba]] megvásárlására, ezt azonban a spanyolok elhárították. Az ibériai nagyhatalom gazdasági és politikai befolyása azonban gyorsan csökkent, és az Egyesült Államok fokozatosan teljesen a gazdasági és politikai befolyása alá vonta a szigetországot. Mind a kubai tőkebefektetések, mind a külkereskedelem döntő része amerikai kézbe került.
 
Az 1959-es kubai forradalom súlyosan sértette az Egyesült Államok gazdasági és politikai érdekeit, és ennek nyomán a két ország kapcsolatai végletesen megromlottak. Washington megszakította diplomáciai kapcsolatait a [[Fidel Castro]] vezette Kubával, és szigorú gazdasági embargót vezetett be ellene. A két ország minimális diplomáciai kapcsolatait az azóta eltelt fél évszázadban a [[Svájc]] [[Washington (főváros)|washingtoni]] illetve [[havanna]]i nagykövetségein belül működő kubai, illetve amerikai érdek-képviseleti szekciókon keresztül tartotta fenn. Az amerikai embargó eredeti oka az amerikai gazdasági érdekeltségek államosítása volt, azonban a későbbiekben az Egyesült Államok többször is azt hangoztatta, hogy ezeket a korlátozó intézkedéseket mindaddig fenn fogja tartani, amíg Kuba elutasítja a demokráciát és nem tiszteli az emberi jogokat.<ref>{{cite web|url=http://www.state.gov/www/regions/wha/cuba/democ_act_1992.html|title=Cuban Democracy Act of 1992|publisher=State Department}}</ref>
 
Az évek során számos más nyugati demokrácia jó kapcsolatokat épített ki a kubai rendszerrel, és az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] közgyűlése is rendszeresen, csaknem egyhangú határozatokban szólította fel az Egyesült Államokat a gazdasági embargó megszüntetésére.<ref>{{cite web|title=General Assembly Demands End to Cuba Blockade for Twenty-Second Year As Speakers Voice Concern over Impact on Third Countries|url=http://www.un.org/News/Press/docs/2013/ga11445.doc.htm|publisher=United Nations General Assembly, Department of Public Information, News and Media Division, New York|accessdate=1 July 2014|date=29 October 2013}}</ref>
 
2014. december 17-én [[Barack Obama]] amerikai és [[Raúl Castro]] kubai elnök bejelentették, hogy megkezdődött a két ország közötti kapcsolatok normalizálásának folyamata, amiről hónapok óta titkos tárgyalások folytak [[Kanada|Kanadában]] és a [[Vatikán]]ban, [[Ferenc pápa]] támogatásával.<ref>{{cite web | url=http://www.thedailybeast.com/articles/2014/12/17/the-pope-s-diplomatic-miracle-ending-the-u-s-cuba-cold-war.html | title=The Pope's Diplomatic Miracle: Ending the U.S.-Cuba Cold War | publisher=The Daily Beast | date=December 17, 2014 | accessdate=December 18, 2014}}</ref> Az első lépések közé tartozik az utazási korlátozások feloldása, a pénzátutalások megkönnyítése, az 1961-ben bezárt havannai amerikai nagykövetség újranyitása.<ref>{{cite web|title=Cuba’s Half Century of Isolation to End|url=http://www.bloomberg.com/news/2014-12-17/obama-to-announce-u-s-cuba-relations-shift-as-gross-is-released.html}}</ref><ref>{{cite news|last1=Baker|first1=Peter|title=Obama Announces U.S. and Cuba Will Resume Relations|url=http://www.nytimes.com/2014/12/18/world/americas/us-cuba-relations.html|accessdate=18 December 2014|publisher=New York Times|date=18 December 2014}}</ref>
11. sor:
A [[18. század]] elején a szerény hivatalos kereskedelem mellett élénk csempészforgalom is kialakult Kuba, az akkori spanyol gyarmat, és az észak-amerikai [[A tizenhárom gyarmat|brit kolóniák]] között; az utóbbi célja az volt, hogy elkerüljék az adók megfizetését az európai birodalmi központoknak. A kubai export fő termékei már ekkor is a dohány és cukor voltak.
 
Az angolok a [[hétéves háború]] során, 1762-ben elfoglalták Havannát és lehetővé tették a hivatalos kereskedelmet a brit gyarmatokkal. Az [[amerikai függetlenségi háború]] újabb lehetőségeket nyújtott; Spanyolország már 1776 novemberében megnyitotta a kubai kikötőket a függetlenedő észak-amerikai gyarmatok kereskedelme előtt.
 
A sziget gazdaságilag egyre vonzóbb lett a fiatal amerikai állam számára. 1820-ban [[Thomas Jefferson]] kijelentette, hogy Kuba rendkívül fontos többletet jelenthetne az államszövetségnek, és közölte hadügyminiszterével, [[John C. Calhoun]]nal hogy az Egyesült Államoknak az első lehetőséggel meg kell szereznie Kubát.<ref>[http://web.archive.org/web/20080616102605/http://www.worldpolicy.org/journal/articles/wpj05-sp/schlesinger.html The American Empire Not So Fast] Arthur Schlesinger, Jr. World Policy Journal (archived from [http://www.worldpolicy.org/journal/articles/wpj05-sp/schlesinger.html the original] on 2008-06-16)</ref>
17. sor:
[[File:John Quincy Adams.jpg|thumb|left|170px|[[John Quincy Adams]] amerikai elnök már külügyminiszter korában úgy nyilatkozott, hogy ha Kuba elszakadna Spanyolországtól, természetes módon gravitálna az USA felé]]
 
[[John Quincy Adams]] külügyminiszterként a madridi amerikai követnek küldött levelében azt fejtegette, hogy a nyilvánvaló nehézségek ellenére fél évszázadon belül lehetséges lesz Kuba annektálása, hiszen ha függetlenedik és elszakad Spanyolországtól, érett almaként fog az Egyesült Államok ölébe hullani.<ref name="Franklin">[http://janefranklin.info/Cuba.htm Cuba and the United States : A chronological History] Jane Franklin. Ocean Press; 1997. ISBN 1-875284-92-3. ISBN 978-1875284924</ref> 1854-ben az Egyesült Államok ajánlatot szándékozott tenni Spanyolország számára, miszerint 130 millió dollárért megvásárolja a szigetet. Az úgynevezett [[Ostend Manifesto]]ban foglalt tervet azonban nyilvánosságra kerülése után az amerikai [[abolicionizmus|abolicionisták]], a rabszolgaság ellen küzdő mozgalom tagjai, meghiúsították.<ref>Hugh Thomas. ''Cuba : The pursuit for freedom''. p.134-5</ref>
 
1877-re az Egyesült Államokba irányult a kubai export 83%-a, és ennek [[Monopszónia|monopszóniának]] a révén az amerikaiak ellenőrizték a sziget gazdaságának túlnyomó részét.<ref>Bakewell, Peter. ''A History of Latin America''. Blackwell publishers. p454.</ref> [[Anthony Trollope]] angol utazó ekkoriban azt jegyezte fel, hogy az ország kereskedelme egyre inkább külföldiek kezébe kerül, [[Havanna]] hamarosan éppúgy amerikai lesz, mint [[New Orleans (Louisiana)|New Orleans]].<ref>{{cite web
55. sor:
}}</ref>
 
A második kubai függetlenségi háború során, 1897-ben [[William McKinley]] amerikai elnök 300 millió dollárt ajánlott Spanyolországnak Kubáért.<ref>[http://www.international-relations.com/WbLatinAmerica/WBLA-Lec4-2006.doc Cuba: Revolution, Resistance And Globalisation] James Ferguson 2004</ref> Madrid elutasította az ajánlatot. 1898 februárjában az amerikai érdekek védelme érdekében a havannai kikötőben állomásozó ''Maine'' amerikai csatacirkáló felrobbant, és 260 tengerész az életét vesztette. Bár a későbbi vizsgálatok megállapították, hogy a robbanás a hajó lőszerraktárában keletkezett, az amerikai kormányzat a tragédiát ürügyül használta fel a [[spanyol-amerikai háború]] kirobbantására. A kubai történészek ezt a kubai függetlenségi háborúba történő amerikai intervenciónak nevezik.<ref name="Franklin"/> Az amerikai győzelem nyomán 1898 decemberében Spanyolország és az Egyesült Államok aláírta az 1898-as párizsi szerződést, amiben Madrid lemondott Kubáról. Ez véget vetett a spanyol birodalom jelenlétének az amerikai kettős kontinensen, és megnyitotta az amerikai expanzió korszakát. Az okmány aláírása után közvetlenül az amerikai tulajdonú „Island of Cuba Real Estate Company” ingatlanügynökség kubai földeket kezdett árusítani az amerikaiak számára.<ref>[http://historyofcuba.com/history/time/timetbl2d.htm Struggle for Independence] J.A, Sierra</ref> Kuba 1902-ig amerikai katonai kormányzat alatt volt, csak ekkor nyerte formális függetlenségét.
 
===Kapcsolatok 1900 és 1959 között===
61. sor:
Az amerikai kongresszus – belpolitikai okok miatt – megtiltotta Kuba formális annexióját. Az Egyesült Államok végül azzal a feltétellel vonta ki csapatait, hogy Kuba elfogadta: az Egyesült Államok beavatkozhat az ország belügyeibe, ha értékelése szerint a jó kormányzás veszélybe kerül, valamint támaszpontot biztosított az USA számára a [[Guantánamói-öböl]]ben. Ennek a szerződésnek az alapján az Egyesült Államok a következő évtizedekben többször is csapatokat küldött a szigetre különböző tiltakozások és felkelések elfojtására.
 
1926-ra amerikai vállalatok kezében volt a kubai cukoripar 60%-a, és a termés 95%-át ők importálták.<ref>Hugh Thomas: ''Cuba : The pursuit for freedom''. p.336</ref> 1933-ban katonai puccs döntötte meg [[Gerardo Machado]] kubai elnök kormányát, és az Egyesült Államok újra beavatkozott katonailag. [[Ramón Grau]], az új kubai elnök felmondta a kubai-amerikai szerződést. Az Egyesült Államok megtagadta az új kormányzat elismerését, és felelőtlen kommunistáknak nevezte képviselőiket.<ref name="Franklin"/><ref>[http://www.historyofcuba.com/history/time/timetbl3.htm Timetable History of Cuba] J.A. Sierra</ref>
 
Az 1930-as években emelkedett hatalomra [[Fulgencio Batista]] tábornok, aki az ország tényleges vezetője lett, és két időszakban (1940–44 és 1952–59) az elnöki címet is birtokolta. Batista idején szoros kapcsolat alakult ki a kubai és az amerikai kormányzat között. Kuba gazdasága teljesen amerikai irányítás alá került, számos amerikai vállalkozás virágzott a szigeten, bár a korrupció rendkívül elterjedt volt, és Havanna az amerikai szervezett bűnözés számára egyfajta menedéket jelentett. Az amerikai maffiák vezetői 1946-ban Havannában szervezték meg konferenciájukat. Itt olyan fontos döntéseket hoztak, amelyek évtizedekre meghatározták a nagy bűnözői csoportok, „családok” egymás közötti viszonyait, viselkedési szabályait.
 
Arthur Gardner amerikai nagykövet a későbbiekben így jellemezte a kubai-amerikai kapcsolatokat Batista második elnöksége idején:
{{cquote|Batista mindig az Egyesült Államok felé hajlott. Nem hsizemhiszem, hogy valaha is volt jobb barátunk. Sajnálatos módon, mint minden dél-amerikai, ő is ismert volt arról – bár erről nincs pontos információm –, hogy hogy szinte mindenből jutalékot kapott. Másrészt viszont csodálatos munkát végzett.<ref>{{cite web|url=http://www.latinamericanstudies.org/us-cuba/gardner-smith.htm|title=Testimony of Arthur Gardner and Earl E. T. Smith|work=latinamericanstudies.org}}</ref>}}
 
A [[Fidel Castro]] vezette felkelés előrehaladása idején, 1958 márciusában azonban az Egyesült Államok leállította a fegyverszállításokat Batista csapatainak. Earl T. Smith amerikai nagykövet és William Wieland külügyminisztériumi tanácsadó hevesen ellenezte ezt a döntést. Utóbbi kijelentette: „Tudom, hogy Batistát sokan gazembernek tartják, de az elsődlegesek az amerikai érdekek, és ő legalább a mi kutyánk kölyke.”<ref>Hugh Thomas: ''[http://books.google.com/books?id=jejCQgAACAAJ Cuba: the pursuit of freedom]''. Picador; 2001. ISBN 978-0-330-48417-6. p. 650.</ref>"
78. sor:
Az USA ennek ellenére fokozatosan kereskedelmi korlátozásokat vezetett be Kuba ellen. Az amerikai nagykövet 1959 szeptemberében hivatalosan kifejezte kormánya aggodalmát az amerikai érdekek sérelme miatt.<ref>[http://www.gwu.edu/~nsarchiv/bayofpigs/chron.html Department of State] Cable Ambassador Report on Meeting With Castro, September 4, 1959</ref>
 
A kubai államosítások folytatódásával az amerikai kereskedelmi szankciók egyre erősödtek. Az Egyesült Államok beszüntette a kubai cukor vásárlását és a kőolaj szállítástkőolajszállítást. Ez arra késztette Kubát, hogy a Szovjetunióhoz forduljon a létfontosságú olajimport érdekében. 1960 márciusában egy belga lőszert szállító francia hajó, a ''La Coubre'' rakománya kirakodás közben felrobbant a havannai kikötőben. Fidel Castro az Egyesült Államokat vádolta a szabotázscselekmény megszervezésével, bár bizonyítékokat nem sikerült szerezni a robbanás okáról.<ref>Fursenko and Naftali, The Cuban Missile Crisis. p40-47</ref> Eisenhower elnök ugyanebben a hónapban felhatalmazta a [[Központi Hírszerző Ügynökség|CIA-t]] a kubai forradalom elől elmenekült kubaiak kiképzésére és felszerelésére Castro megdöntése céljűbólcéljából.<ref>[http://www.globalsecurity.org/intell/ops/bay-of-pigs.htm Bay of Pigs] Global Security.org</ref>
 
Az államosítások minden újabb lépése az amerikai ellenintézkedések súlyosbítását váltotta ki, mire 1960. október 19-ére az amerikai kormány már minden exportot megtiltott Kubába. Ezzel párhuzamosan erősödtek a szovjet-kubai kereskedelmi kapcsolatok. Válaszul az Egyesült Államok megkezdte a diplomáciai kapcsolatok leépítését is. 1960 folyamán Kuba letartóztatott és kiutasított két amerikai diplomatát terrorista akciók szervezése és fegyvercsempészet a vádjával. 1961. január 3-án az Egyesült Államok megvonta a diplomáciai elismerést a kubai kormánytól, és bezárta havannai nagykövetségét.
 
[[John Fitzgerald Kennedy|John F. Kennedy]] elnökjelöltként tévesnek értékelte Eisenhower kubai politikáját. Bírálta az amerikai magánvállalatok érdekeinek képviseletét a kubai gazdasági fejlődés támogatása helyett. Rámutatott, hogy az Egyesült Államok Kubában Latin-Amerika történetének legvéresebb, legelnyomóbb rendszerét támogatta.<ref>OriginalAz eredeti sőanyol Spanishszöveg: " Mientras permitimos que Batista nos colocara de lado de la tiranía, nada hicimos para convencer al pueblo de Cuba y Latinoamérica que queríamos estar de lado de la libertad.", Mariano Ospina Peña, [http://www.caballerosandantes.net/index.php?cid=34&page=6 Las Elecciones Presidenciales de 1960], [http://www.caballerosandantes.net/index.php?cid=34&page=5 La Bahía de Cochinos], [http://www.caballerosandantes.net/ caballerosandantes.net {{es}}].</ref>
 
1961-ben Kuba sikerrel verte vissza a CIA által kiképzett és támogatott 1500 kubai emigráns [[Disznó-öbölbeli invázió|invázióját]] a Disznó-übülbenöbölben.<ref>[http://news.bbc.co.uk/1/hi/world/americas/4925262.stm Castro marks Bay of Pigs victory] BBC News</ref> [[John Fitzgerald Kennedy]] magára vállalta a felelősséget a vállalkozásért, ami a tervekkel ellentétes hatást váltott ki, és a erősítette a kubai rendszer népi támogatását.<ref>Angelo Trento. ''Castro and Cuba : From the revolution to the present''. Arris books. 2005.</ref> Az USA új terveket kezdett kidolgozni Castro megdöntésére, amik a politika, a pszichológiai hadviselésihadviselés, a katonai szabotázs, a hírszerző műveletek és a politikai gyilkosságok elemeit kombinálták. A tervek olyan akciókat is tartalmaztak, amelyek az USA területén történtek volna az amerikai lakosság Kuba-ellenes érzelmeinek erősítése érdekében.
 
Az Egyesült Államok szenátusának hírszerzési bizottsága később megerősítette, hogy 1960 és 1965 között nyolc kísérletet is tettek Castro meggyilkolására, és továbbiakat a kubai vezetés más tagjai ellen.<ref>[http://www.aarclibrary.org/publib/church/reports/ir/html/ChurchIR_0043a.htm Interim Report: Alleged Assassination Plots Involving Foreign Leaders] Original document</ref> Az amerikai haderő 1962-ben partraszállási gyakorlatot hajtott végre egy karib-tengeri szigeten ''Operation Ortsac'' néven, azaz a fedőnév Castro nevének fordítottja volt.<ref>[http://query.nytimes.com/gst/fullpage.html?res=9F03E3DC1F31F93BA35755C0A9659C8B63&sec=&pagewanted=all Profile in Courage] New York Times. June 8, 2003.</ref> A feszültség 1962-ben hágott a csúcspontjára a világháborúval is fenyegető [[kubai rakétaválság]] idején, amikor a Szovjetunió középhatósugarú rakétákat telepített a szigetre.
98. sor:
1996 februárjában a kubai légvédelem [[MiG–29]]-esei lelőtték a „Brothers to the Rescue” nevű szervezet két Cessna gépét, amik szerintük behatoltak a kubai légtérbe. 2001-ben az Egyesült Államokban öt kubai hírszerzőt hosszú börtönbüntetésekre ítéltek.
 
A két ország hírszerzésének és a radikális emigráns szervezeteknek a küzdelme mellett politikai szinten a kapcsolatok alig változtak. A republikánus kormányzatok idején általában szigorítottak a szankciókon, a demokrata kormányzatok pedig, legalábbis szavakban, vizsgálták az enyhítés lehetőségét, de jelentős változásokra nem került sor. Amerikai részről nagy várakozásokat fűztek Fidel Castro lemondásához, de [[Raúl Castro]] 2008-as hatalomátvétele zökkenőmentes volt, és nem hozott jelentős változásokat a kubai-amerikai kapcsolatokban.
 
===Óvatos lépések a normalizálás felé===
 
[[Barack Obama]] demokrata párti kormányzatának hatalomra kerülése után amerikai részről újra áttekintették a kubai-amerikai kapcsolatok állását, és ennek nyomán az elnök óvatos könnyítéseket vezetett be, főleg az utazási korlátozásokban. 2013-ban, [[Nelson Mandela]] gyászszertartásán a két elnök személyesen is találkozott.
 
Ezeket az óvatos lépéseket követte 2014. december 17-én a [[Ferenc pápa]] által kezdeményezett, hosszan tartó titkos kétoldalú tárgyalások során kidolgozott megállapodás a kapcsolatok rendezésének megindításáról.<ref>{{cite news|url=http://www.ctvnews.ca/politics/u-s-to-normalize-relations-with-cuba-isolation-has-not-worked-1.2151767|title=