„Nagy ugrás” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
74. sor:
{{kínai|Peng Dehuai|Peng Tö-huaj}} „ügye” vízválasztó volt Kína politikai történetének ebben a szakaszában. A magas rangú kínai vezető a KKP addigi gyakorlatával teljes összhangban tette meg kritikai észrevételeit. Fellépése azonban olyan reális problémák sorát hozta felszínre, amik cáfolták Mao csalhatatlanságának mítoszát, és egy sor kérdésben ellentétesek voltak a szándékaival. A legalapvetőbb a nagy ugrás addigi „eredményeinek” értékelése volt, de más fontos ügyekben is politikai ellentétek voltak köztük. Peng, aki a [[koreai háború]]ban részt vevő kínai csapatok parancsnoka is volt, ottani tapasztalatainak hatására is a kor színvonalának megfelelően felszerelt és kiképzett hadsereg létrehozására törekedett, Mao viszont kitartott a „népi hadsereg” hagyományai mellett, és a gyengén felszerelt tömegek hadba vetésében bízott. Peng emellett a {{kínai|lushan|lusan}}i plénumot megelőzően a Szovjetunióban és több kelet-európai országban tett körutat és mindenütt meleg fogadtatásban részesült, ami szintén felkeltette Mao ellenérzéseit. Súlyosbította ezt, hogy Peng hazatérte utánra esett az atombomba technológiájának átadásáról szóló szovjet-kínai egyezmény felmondása. Ez persze nem függött össze a kínai védelmi miniszter látogatásával, hanem elsősorban arra alapult, hogy Mao elnök szavai a nukleáris eszközökkel vívandó harmadik világháború elkerülhetetlenségéről, sőt hasznosságáról, arról győzték meg a szovjet felet, hogy nem szabad ezt az eszközt a kínaiak kezébe adni. Másrészt biztató szovjet-amerikai tárgyalások folytak a nukleáris fegyverek elterjedésének korlátozásáról, miszerint ha az Egyesült Államok nem ad nukleáris fegyvereket Nyugat-Németországnak, a Szovjetunió sem ad ilyeneket Kínának.{{refhely|Jordán|269. o.}}
Mao a súlyos kritika nyomán szakított a viták kezelésének addigi párton belüli rendszerével, és a konszenzusra törekvés helyett osztályellenségnek kezdte bélyegezni ellenfeleit. A sztálini terror gyakorlatától eltérően nem törekedett ellenfeleinek gyors fizikai megsemmisítésére, hanem „bírálatukra” óriási intenzitású össznépi kampányokat szervezett, amelyekben az ellenfelek elítélése mellett mindig szerepelt Mao elnök egekbe emelése, a korábbi császárkultuszokhoz hasonló személyi kultuszának ápolása és erősítése is.
== Jegyzetek ==
|