„Erdőfelek” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
39. sor:
A falut Kolozsvár városa alapította az [[1370-es évek]]ben húsz [[szelistye]]i román határőr családdal, a [[Torda|Tordára]] vezető út őrzésére. [[Kenéz]]eit a városi tanács nevezte ki.
[[1468]]-ban valószínűleg a falut jelölték ki Makariosz, a [[Bázel–ferrara–firenzei zsinat|ferrarai zsinat]] szellemében a pápa által kinevezett [[Halicsi püspökség|halicsi görög szertartású püspök]] székhelyéül, aki a lengyel király ellenkezése miatt költözött [[1466]]-ban a fennhatóságához tartozónak tekintett [[Máramaros vármegye|Máramarosba]], majd [[Erdély]]be. Az erdélyi, a váradi és az egri püspök előbb itt is akadályozták, de 1468-ban a [[II. Pál pápa|pápa]] közbenjárására engedélyezték működését azzal a feltétellel, hogy [[tized|dézsmát]] csak a királyi földeken élő [[ortodox kereszténység|ortodoxoktól]] szedhet. Felek ilyen királyi földnek számított, és ugyanezen évben, 1468-ban román lakosságát felmentették a [[juhötvened]] fizetése alól. Valószínűleg Makariosz püspökségéhez kötődik az ekkoriban, a legkorszerűbb [[gótika|gótikus stílusban]] felépült ortodox templom is. Fennhatósága kezdetben valószínűleg Észak-Erdélyre terjedhetett ki, de utóda a század végén a [[barcaság]]i románok tizedére is igényt tartott. Makarioszról 1470 után nem történik említés, de egy [[1550]]-es irat mint egykori feleki püspököt említik a görög Márkot, aki talán ugyanaz a személy lehetett. Kolostorában másoltak [[1481]]-ben egy [[Óegyházi szláv nyelv|ószláv nyelvű]] liturgiát. [[1488]]-ban püspöke a Daniil nevet viselte, majd még egy Dancso nevű püspök neve maradt fenn. [[1536]]-ban azonban már nem létezett feleki székhelyű püspökség, ugyanis ekkor a moldvai vajdák birtokához tartozó [[Révkolostor|Vádon]] székelő Anastasie „Vád és Felek püspöké”-nek írta magát. A régi püspöki székhelyekre való tekintettel a kolozsvári ortodox érsek hivatalos címe [[1921]]-től mai napig ''[[Révkolostor|Vád]], Felek és Kolozsvár érseke''.
Itt verte meg [[Báthory Gábor]] a Csillag Murza vezette [[tatárok]]at és ugyanitt vert meg [[1658]]-ban egy magyar lovascsapatot a betörő tatár sereg.<ref>[http://kepestortenelem.extra.hu/konyvek/torda/63.htm Orbán Balázs: ''Torda város és környéke'']</ref> A [[18. század]]ban [[Ikon (festészet)|ikonfest]]ő műhely is működött itt.
[[1882]]-ben vált ki Kolozsvárból és alakult önálló községgé. Lakói ekkoriban juhot és szarvasmarhát tenyésztettek, erdőműveléssel és fuvarozással foglalkoztak. [[1940]] és [[1944]] között határfalu volt. [[1944]]-ben 1200-1500 magyarországi zsidó szökött itt át Romániába. A román oldalon már szervezett segítség juttatta el őket Tordára.<ref>Tibori Szabó Zoltán: ''Élet és halál mezsgyéjén.'' Kolozsvár, 2004</ref>
==Népessége==
| |||