„David Baltimore” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „{{Életrajz infobox |név = David Baltimore |kép = David Baltimore NIH.jpg |képméret = 200px |képaláírás = |születési név = |születés helye = New York…”
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
28. sor:
|PORT.hu =
}}
'''David Baltimore''' (született [[New York]], [[1938]]. [[március 7.]]) amerikai [[Molekulárismolekuláris biológia|molekuláris biológus]] és [[Virológia|virológus]]. 1975-ben [[Renato Dulbecco|Renato Dulbeccóval]] és [[Howard Martin Temin|Howard Martin Teminnel]]nel együtt [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjban]] részesült a [[Reverzreverz transzkriptáz|reverz transzkripció]] felfedezéséért. Baltimore állította össze a vírusok taxonómiájának egyik általánosan alkalmazott rendszerét.
 
==Tanulmányai==
David Baltimore 1938. március 7-én született New Yorkban. Apja, Richard Baltimore ortodox zsidó nőiruha-kereskedő volt, míg anyja, a meggyőződéses ateista Gertrude Baltimore (lánykori nevén Lipschitz) két gyermeke megszületése után (Davidnek van egy öccse, Robert S. Baltimore, aki a [[Yale Egyetem|Yale Egyetemen]]en lett kutatóorvos) pszichológiát tanult a [[New YorkiYork-i Egyetem|New Yorki Egyetemen]]en és később ő maga is tanított a felsőoktatásban. A 40-es évek elején a család kiköltözött New York elővárosába, Great Neckbe. David a helyi elemi és középiskola elvégzése után a [[Pennsylvania|pennsylvaniaipennsylvania]]i Swarthmore College-ben folytatta tanulmányait; fő tárgyai a biológia és kémia voltak. A főiskola alatt egy nyarat a [[Cold Spring Harbor Laboratory]]ban töltött kutatómunkával és ekkor fordult érdeklődése a molekuláris biológia felé. 1960-ban [[BSc]] oklevelet kapott és ezután a [[Massachusetts Institute of Technology]]-n kezdett biofizikát tanulni, de 1961-ben átment a [[Rockefeller Egyetem|Rockefeller Egyetemre]]re, ahol végül az állati vírusokból írta meg doktori disszertációját 1964-ben. 1963-64-ben az MIT-n, 64-65-ben a New York-i Albert Einstein Orvosi Főiskolán dolgozott posztdoktori állásban, ezután pedig a kaliforniai La Jollában lett a [[Salk Institute for Biological Studies|Salk Institute]] munkatársa, ahol közös kutatást végzett [[Renato Dulbecco|Renato Dulbeccóval]]. 1968-ban visszatért az MIT-re, ahol adjunktusként, 1972-től pedig professzorként dolgozott. 1974-ben csatlakozott az egyetem [[Salvador Luria]] által vezetett Rákkutató Központjához.
 
==Tudományos munkássága==
Baltimore kutatásai az állati vírusokra fókuszáltak és 1970-ben az egér leukémia-vírusból (MLV), majd utána a Rous szarkóma-vírusból (RSV) is izolálta a [[reverz transzkriptáz]] enzimet, amely [[Ribonukleinsavribonukleinsav|RNS]]-t képes [[Dezoxiribonukleinsavdezoxiribonukleinsav|DNS]]-sé átírni és ezzel teljesen felborította a molekuláris biológia addigi "[[A molekuláris biológia centrális dogmája|centrális dogmáját]]", miszerint információ csak DNS-RNS-fehérje irányba áramlik a sejtekben. Az enzimet tőle függetlenül [[Howard Martin Temin|Howard Temin]] is felfedezte a Wisconsin-Madison Egyetemen (Baltimore még a középiskolából ismerte Temint).
 
1975-ben Baltimore, Temin és Renato Dulbecco elnyerte az azévi [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] "a tumorvírusok és a sejtek genetikai anyag közötti kölcsönhatás felfedezéséért".
 
Ugyanebben az évben Baltimore volt az egyik szervezője az [[Asilomari konferencia|asilomari konferenciának]], ahol a rekombináns DNS-technológia vezető szakemberei első alkalommal tárgyalták meg a génsebészet potenciális veszélyeit és felállították a kutatások során alkalmazandó etikai szabályokat.
 
A 70-es években kidolgozta a [[A vírusok osztályozása|vírusok osztályozásának]] ma is alkalmazott rendszerét, amely a genetikai anyaguk, és annak másolása alapján sorolja hét főcsoportba a vírusokat.
 
==Későbbi pályafutása==
[[Fájl:David Baltimore 2006.jpg|bélyegkép|David Baltimore (jobbról a második) 2006-ban]]
1982-ben ő lett a vezetője az MIT-n belül létrehozott Whitehead Orvosbiológiai Kutatóintézetnek. Az ő laboratóriumában fedezték fel az immunglobulinok és T-sejt receptorok variabilitását létrehozó RAG-1 és RAG-2 enzimeket és a vírusfertőzések és egyéb stresszhelyzetek elleni védekezésben központi szerepet játszó [[NF-κB]] komplexet.
 
1990-ben meghívták a [[Rockefeller Egyetem]] élére, de 1991-ben egy hamisítási botrány miatt lemondott. Egyik munkatársát, a brazil Thereza Imanishi-Karit azzal vádolták, hogy 1986-ban meghamisította mérési eredményeit. Az erről a kísérletről írt cikkben Baltimore is társszerző volt és megpróbálta elsimítani az ügyet, rávette a vád képviselőjét, hogy vonja vissza állításait. A kísérleti adatok mégis valótlannak bizonyultak, Baltimore pedig lénytelen volt lemondani a Rockefeller Egyetem vezetéséről és visszatért az MIT-re.
 
1997 és 2005 között Baltimore volt a [[California Institute of Technology]] igazgatója. 1999-ben Nemzeti Tudományos Éremmel tüntették ki.
 
1997 és 2005 között Baltimore volt a [[California Institute of Technology]] igazgatója. 1999-ben Nemzeti Tudományos Éremmel tüntették ki.
==Családja==
David Baltimore 1968-ban házasodott össze a szintén kutató Alice S. Huanggal. Egy lányuk született, Teak Baltimore.
 
== Források ==
* [http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/1975/baltimore-bio.html David Baltimore - Biographical] ''NobelPrize.org''
53 ⟶ 58 sor:
* Sara Lippincott: [http://oralhistories.library.caltech.edu/168/1/Baltimore,D._OHO.pdf Interview with David Baltimore] ''California Institute of Technology Archives'']
* Philip J. Hilts:[http://www.nytimes.com/books/98/09/20/specials/baltimore-data.html Crucial Data Were Fabricated In Report Signed by Top Biologist] ''The New York Times'', 21 March 1991
 
{{OrvosiNobelDíj}}
{{Nemzetközi katalógusok}}