„Giacomo Meyerbeer” változatai közötti eltérés

Tehetős zsidó családba, utazókocsin született ''Jakob Liebmann Beer'' néven.<ref>A Meyer nevet egy rokoni örökség fejében kellett felvennie. [http://www.kislexikon.hu/meyerbeer.html Kislexikon]</ref> Apja, ''Jacob Judah Herz Beer'' befolyásos cukorgyáros és kereskedő volt, anyja, ''Amalia Liebmann Meyer Wulff'' bankárcsaládból származott. Tasdorfi otthonuk az előkelőségek kulturális központjának számított, a gyerekek is gondos nevelésben részesültek (testvérei: ''Wilhelm Beer'' csillagász, ''Michael Beer'' költő). Olyan rangos tanárai voltak ([[Muzio Clementi]], Carl Friedrich Zelter, Georg Joseph Vogler stb.), akik főrangú gyerekeket is oktattak. Gyorsan haladt a zenei tanulmányokban, és 18 éves korában már be is mutatták ''Gott und die Natur'' című [[Kantáta|kantátáját]] Berlinben, majd ''Jephtas Gelübte'' című [[Opera (színmű)|operáját]] [[München]]ben. A királyi operaház balettmesterével közösen színpadra állítottak egy [[balett]][[pantomim]]et, ''Der Fischer und das Mildmädchen'' címmel.

1810-ben [[Darmstadt]]ban folytatta zenei tanulmányait Vogler abbénál. 1813-as, ''Alimelek'' című operáját több városban is bemutatták, [[Bécs]]ben ''Wirth und Gast'' címen. Zeneműveit általában nem fogadták kitörő lelkesedéssel, de nem számítottak bukásnak sem. Zongoristaként is felhívta magára a figyelmet. 1814-ben [[hessen]]i udvari zeneszerző lett. A következő évben [[párizs]]i és [[london]]i zenei tanulmányutakon járt, de barátja, ''[[Antonio Salieri]]'' az olasz opera felé fordítja figyelmét. 1816-ban ezért [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] utazott, ahol egyértelműen [[Gioacchino Rossini|Rossini]] hatása alá került, és következő operáit ebben a stílusban írta. [[Padova|Padovában]] mutatták be a ''Romilda e Costanza'' (1818), Velencében az ''Emma di Resburgo'' (1820) operáit, majd a ''Margherita d'AngiuAnjou''val [[Torino|Torinóban]] ([[1820]]), és az ''Il crociato in Egittó''val Milánóban (1824) már komoly sikert aratott. Utóbbit Londonban és Párizsban is bemutatták, és ekkoriban ismerkedett meg későbbi szövegírójával, a már akkor is neves [[Eugène Scribe]]-bel. Berlinben találkozott régi iskolatársával, [[Carl Maria von Weber|Weberrel]], aki kifogásolta, hogy német létére túlságosan olasszá vált. Maga Meyerbeer is úgy gondolta, hogy lassan szakítania kell az olasz stílusú operával, ezért – [[Daniel Auber|Auber]] ''[[A portici néma|Portici némá]]''ját mintának tekintve – 1827-ben nekilátott a ''[[Ördög Róbert|Robert di Diable (Ördög Róbert)]]'' című ''opéra grande''<ref>Az ''opéra grande'' igazi „látványopera”: a cselekményt balett-, kórus- és tömegjelenetek tarkítják.</ref> megírásához (Scribe librettójára), noha eredetileg még ''opéra comique''-nak szánták. Az 1831-es párizsi bemutató kirobbanó sikert hozott, a ''Revue Musicale'' a következőket írta kritikájában: ''„…a Robert di Diable zenéje nem egyszerűen M. Meyerbeer remekműve; fontos alkotás a művészetek történetében… Egyértelműen a jelenlegi német iskola élvonalába helyezi M. Meyerbeert.”'' A darabot [[Európa]] majdnem minden országában, összesen 77 operaházban mutatták be gyors egymásutánban, és az operáról kedvezően nyilatkozott [[Richard Wagner]] is. Meyerbeer ezután Párizsban telepedett le, és 1834-ben megkapta a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Francia Becsületrendet]].