„Hszün-ce” változatai közötti eltérés

1 069 bájt törölve ,  6 évvel ezelőtt
{{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} tanítása számos szempontból jelentősen eltért Menciuszétól, mivel szerinte az ember születésétől fogva hajlamos a rosszra, de szertartásokkal, külső befolyással ezeket az ösztöneit jó irányba lehet terelni. A „rossz” ({{kínai|''e''|''o''}} 惡) kifejezés a velünk született hajlamainkban ({{kínai|''xing''|''hszing''}} 性) potenciálisan jelen lévő önzésre, gyűlölködésre, illetve kapzsiságra való késztetést jelenti, de azt nem, hogy az ember vonzódik a gonosz tettekhez. A kifejezés inkább egyfajta kezdeti erénybeli vakságra, az ember kezdeti durvaságára, civilizálatlanságára utal, melyet tehát a későbbi neveléssel ellensúlyozni lehet. Az ember veleszületett alapvonása {{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} szerint inkább az állatokéra hasonlít, és az emberi civilizáció értékeinek tudatos erőfeszítéssel történő interiorizálására csak később kerül sor, éppen ezért nem helyes szabadon engedni eredendő, állatias késztetéseinket.{{refhely|Kósa 2013.|88. o.}}
 
Az emberben meglévő önző hajlamokkal szemben a jó kormányzás, a rítusok, a zene, a helyes irányba vezető tanítók, a törvény (a büntetés és jutalmazás) alkalmazása, illetve az egyén racionálisan végbevitt öntökéletesítése révén előtérbe kerülhet a jó, „mesterséges”, emberi erőfeszítéssel létrehozott ({{kínai|''wei''|''vej''}} 偽) valónk, így a megfelelő külső segítség átalakító hatása, illetve jelentős igyekezet és erőfeszítés révén az emberből [[Csün-ce|nemes ember]] válhat. {{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} szerint ehhez a „mesterséges” kategóriához tartozik minden, amit nem tudunk adottságaink révén születésünknél fogva, tehát ami az ember számára erőfeszítéssel elsajátítandó. Ezen normatív átalakító tevékenység lényegében egyfajta tanulási folyamat.{{refhely|Kósa 2013.|89. o.}}
 
{{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} szerint az ember veleszületett hajlama nem azért rossz, mert pusztán alacsonyrendű és önző vágyait próbálja kielégíteni, hanem azért, mert ezek a vágyak teljesen rendezetlenek; az egyes ember képtelen átlátni és kontrollálni őket. {{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} úgy véli, hogy az embernek egyaránt szüksége van kaotikus szenvedélyeire és mesterségesen létrehozott, rendezett valójára, a legfontosabb azonban az, hogy az utóbbi képes legyen kontrollálni az előbbit, azaz a bölcs üres, rendezett és nyugodt szíve képes legyen mérlegelni, hogy egy adott tett erényessége lehetséges-e vagy nem, és eszerint tudjon dönteni. Az emberi szív tehát nem pusztán központja, hanem egyben ura kell hogy legyen a testi vágyaknak és a zavaros indulatoknak. {{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} hittHitt abban, hogy elméletileg mindenki számára lehetséges a vágyak zűrzavarán való felülemelkedés, bár nem mindenki képes rá. Abból kiindulva, hogy mindenki azt akarja kívülről megszerezni, amit belül nem birtokol, {{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} érvelése szerint az emberi hajlamok rosszasága paradox módon éppen abból nyilvánvaló, hogy az emberben megvan a szándék arra, hogy jó legyen.{{refhely|Kósa 2013.|93. o.}}
 
Habár a külsődleges szabályzástszabályozást, (törvények)a törvényeket fontosnak tartotta, a [[legizmus|legistákkal]] szemben a törvény kizárólagos alkalmazásának hatékonyságában nem hitt, ugyanakkor a rítusokat (Konfuciusztól eltérően) inkább a büntetések alkalmazásának kiegészítéseként látta, így Menciusszal szemben (aki inkább az emberségre helyezte a hangsúlyt) {{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} a méltányosság mellett a legfontosabbnak a szertartásosságot (''li'' 禮), ezen belül konkrétan a temetési rítusokat és az ősöknek bemutatott áldozatokat tartotta{{refhely|Kósa 2013.|94. o.}}
 
{{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} felfogása szerint a szertartások lehetőséget adnak az embernek, hogy saját kaotikus szenvedélyeit elrendezze és finomítsa, és így megtalálja valódi helyét a családban, az államban és az Égalattiban. Habár a rítusok és a zene fontosságáról már Konfuciusz is sokat beszélt, de a {{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} 20. fejezete az első hosszabb, elméleti esszé erről a témáról. A zene nemcsak a szenvedélyekre van jótékony hatással, hanem a hatás-ellenhatás elve miatt az ember [[Csi|{{kínai|''qi''|''csi''}}]]jére is.{{refhely|Kósa 2013.|95. o.}}
 
{{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} úgy látta, hogy az emberi társadalomban található hierarchikus rend nem más, mint az égi rend meghosszabbítása az emberi világban. {{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} [[Tien|Ég]]ről alkotott elképzelése meglehetősen naturalisztikus, vagyis korának elképzeléseivel szemben nem egyfajta természetfeletti lénynek tételezi az Eget, aki az emberi világot irányítja és arra folyamatosan reagál, hanem azt „pusztán” a fizikai jelenségek és szabályszerűségek összességének tekintette. Az Ég megnyilvánulásai és az uralkodó viselkedése között semmifajta korrelációt nem tételez, az Ég állandó mozgását nem befolyásolja az erkölcstelen emberi (uralkodói) viselkedés, tehát az embernek kell alkalmazkodnia az Éghez. Ugyanakkor az Ég titkainak illegitim kifürkészését (jóslás, ima), továbbá a „babona” minden fajtáját ellenezte. A szellemek időnkénti megjelenését a zavarodott elméjű embereknek tulajdonította, egy másik helyen pedig kimutatja a saját korában oly népszerű arcjóslás tarthatatlanságát, s hasonlóképpen vélekedik a különféle ómenekről is.{{refhely|Kósa 2013.|97. o.}}
 
Korának általánosan elterjedt elképzeléseivel ellentétben {{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} határozottan cáfolta, hogy az Ég bármilyen módon reagálna az uralkodó jó vagy rossz cselekedeteire: véleménye szerint a rossz termés egyszerűen a nem megfelelő mezőgazdasági technikáknak vagy intézkedéseknek köszönhető, és a természeti katasztrófák (árvíz, földrengés) sem az Égtől érkező figyelmeztetések, hanem egyszerű és természetes jelenségek, melyekre a megfelelő gyakorlati intézkedéssel kell felkészülni.{{refhely|Kósa 2013.|99. o.}}
 
== Hivatkozások ==